Evil Dead: The Game teszt

Idén új filmmel bűvül az Evil Dead-franchise, így éppen ideje volt, hogy megkapja a maga játékfeldolgozását is. Az adaptációt a Dead by Daylight által csúcsra járatott aszimmetrikus multiplayer címek ötleteire húzták fel.

Egy nem túl nagy, de stabil rajongói táborral rendelkeznek az aszimmetrikus multiplayer játékok, melyek előszeretettel merítenek ötleteket a slasher horrorok klasszikusaiból. Ilyen a mérsékelt kritikai sikereket elért, Friday the 13th: The Game, de a 4v1 műfaj koronázatlan királya, a Dead by Daylight is sok ismerős karaktert hozott át a régi horrorfilmekből. Az Evil Dead: The Game szintén folytatja ezt a hagyományt, és az azonos című, magyarul Gonosz halott címen futó filmfranchise világába invitálja a stílus rajongóit. Az adaptáció egyébként éppen aktuális, ugyanis a hírek szerint idén érkezik az HBO Maxra a filmek ötödik felvonása, az Evil Dead Rise.

 

A játék egyik legnagyobb erőssége, hogy teljes mértékben kihasználja a licencet, és nem csak a jól csengő név miatt került a dobozra az Evil Dead felirat. Az egyelőre négy plusz egy filmből és a pár éve három évadot megélt sorozatból a szereplőket, a szörnyeket, a helyszíneket és a fegyvereket is átemelték a fejlesztők. A sorozat rajongói igazán otthon érezhetik magukat, és akár egy csupa Ash Williamsből álló csapattal is felállhatnak a gonosz ellen. Ettől függetlenül nem biztos, hogy a rajongók minden vágyát teljesíti az Evil Dead: The Game, ugyanis a stílusból (multiplayer játék) fakadóan nem sok lehetőség akad arra, hogy jobban elmélyüljünk a világban, ne adj’ isten még hozzá is tegyen a játék a már meglévő univerzumhoz. Inkább egyfajta díszletként funkcionál a filmfranchise a játékmenethez.

Az Evil Dead gerincét tehát a multiplayer meccsek adják, ahol négy játékos csap össze az egyetlen, szintén húsvér ember által irányított gonosz ellen. A túlélők feladata, hogy teljesítsék a több küldetésből álló sztorivonalat, a szörnyekkel machináló gonosz pedig ennek megakadályozásán dolgozik majd. Míg az egyik oldalon a csapatjáték és a túlélőhorrorokból ismert mechanikák dominálnak, addig a másol oldalon a stratégiáé a főszerep. Ehhez kapunk egy közepesen nagy szabadon bejárható területet, melyet a filmből ismerős helyszínekkel töltöttek meg. Itt céljaink meccsről meccsre véletlenszerűen bukkannak fel, az utazáshoz pedig borzasztó fizikával megáldott járműveket is használhatunk. Sajnos elég hamar kibukik az Evil Dead egyik legnagyobb hiányossága, ez pedig a küldetések változatosságának hiánya. Már az is elég olcsó megoldás, hogy alig háromféle feladattal találkozunk majd (térképdarabkákra vadászunk, területet védünk bizonyos ideig, bossfight), de az végképp ötlethiányra utal, hogy még a sorrend sem változik a meccsek alatt. Ez azért is bosszantó, mert a játék többi eleme kifejezetten szórakoztató, az ismétlődés miatt azonban alig 10-20 óra után grindfestszerűvé válik a kaland.

Hiába a jól átgondolt többjátékos mód, sajnos az Evil Dead nem éppen felhasználóbarát, ezért a kezdő játékosokat hamar elrettentheti a rengeteg, gyengén elmagyarázott játékelem. A kétféle skillfa még hagyján, de a különféle kasztok és képességek elsőre rendkívül zavarosnak tűnnek, ráadásul valamilyen érthetetlen okból kifolyólag ezeket játék közben nem tudjuk megtekinteni, így hacsak nem magoltuk be őket a pár másodperces karakterválasztó képernyőn, az első néhány meccs teljes homályban fog zajlani. A már említett, ismétlődő küldetéseken a bevezető misszió egyébként szépen végigvezet, de arra például nem hívja fel a figyelmet, hogy a térképdarabokért nem kell átkutatni az egész pályát, a jobbfelső sarokban pontosan megkapjuk, melyik területen van „elrejtve”. Ez utóbbit sok kezdő játékos nem veszi észre, ezért simán céltalan bolyongásba fulladhatnak a meccsek. Szintén komoly probléma, hogy a kezelőfelület és az irányítás sem testreszabható – a UI feliratai például nagyon picik, nekem közelebb kellett ülni a tévéhez, hogy lássam őket.

Az Evil Dead mentségére legyen szólva, hogy a többjátékos meccsek piszok szórakoztatóak a hibák ellenére is. Ha türelmesek vagyunk, és túllendülünk a fent említett gyerekbetegségeken, akkor pár meccs után azért rá lehet érezni tempóra mindkét oldalon. A gonoszt irányítva különféle szörnyeket és csapdákat hívhatunk be, de akár a járművek, sőt az egyik túlélő felett is átvehetjük az irányítást. A túlélők oldalán talán kevésbé tűnik ennyire szórakoztatónak a kaland, és ezen a kissé suta gunplay és harcrendszer sem sokat segít. Egy jó csapattal azonban simán elkenhetjük a gonosz száját, a tapasztalataim alapján pedig idegen játékosokkal is elég jól működik a dolog. A pályák bejárását kissé megnehezíti, hogy a járművek irányítása hihetetlenül bénára sikerült, sőt kissé olyan érzésem volt, mintha utólag kerültek volna be a játékba, mivel a terep láthatóan nincs felkészítve arra, hogy kocsikázzunk. Ezzel szemben hihetetlenül hiányzik az ugrás lehetősége, mert rengeteg akadály keseríti meg a túlélők életét.

A többjátékos meccsek mellett került a játékba pár egyszemélyes küldetés is, ezek azonban sajnos elég pocsékra sikerültek. A történet állóképeken ismerhetjük meg, azonban egyedi helyszíneket vagy mechanikákat egyáltalán nem kapunk. Érzésre olyan az összes, mint amikor multiplayer játékokban botokkal kezdünk el hadakozni. Fentebb már említettem, hogy a harcrendszer elég gyengére sikerült, ami az egyszemélyes küldetésekben különösen kiütközik. A lőfegyverek pontatlanok, és szörnyen erőtlennek hatnak, a közelharci eszközök használata pedig egyáltalán nem nyújt kielégítő élményt a látványos kivégzések ellenére sem. Sajnos az egyszemélyes küldetéseken előbb vagy utóbb muszáj átrágnia magát a játékosnak - főleg, ha jobban elmélyül a többjátékos módban -, ugyanis egyes skineket és karaktereket csak úgy nyithatunk meg, ha teljesítjük ezeket a néhol kifejezetten frusztrálóan nehézre belőtt missziókat.

Tekintettel arra, hogy a játék nyomott áron került a boltokba, az aszimmetrikus multiplayer játékok rajongóinak mindenképpen érdemes egy pillantást vetniük rá, ugyanis a stíluson belül talán az egyik legjobb próbálkozással van dolgunk. Az ötletek és a játékmechanikák működnek, és a balansszal sincsenek komolyabb problémák. Az általam hibaként felrótt suta megvalosítás egyébként a konkurens címekre, a már említett Dead by Daylightra és Friday the 13thre is jellemzőek, így ha ott megbarátkoztál velük, itt sem fognak zavarni. Ettől függetlenül a nem éppen kezdőbarát hozzáállás azért megfektetheti egyes játékosok gyomrát, aki pedig egy teljes értékű Evil Dead-játékot vár, az megeshet, hogy csalódni fog az egyjátékos küldetésekben.

Az Evil Dead: The Game PC-n, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Xbox One-on, Xbox Series X/S-n és Nintendo Switchen érhető el. Mi Xbox Series X-en teszteltük.

2.
2.
thelegendary
#1: Talán úgy gondolta: 4 film + 1 sorozat.
1.
1.
Hab
Ezt a 4+1 filmet nem értem. Tudtommal Ash-sel 3 film van, plusz a 2013-as remake.
Sokkal mókásabb lenne a játék, ha Ash lenne 4 démon ellen.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...