Reflexufo és Reflexbeu - az esküvő

Link másolása
A „IGEN” kimondása utáni érzés egyszerűen leírhatatlan, világot rengető, gondolkodásmódot gyökerestül megváltoztató.
Minden nap esküvő!
Ez az a gondolat ami a nap minden órájában megfogalmazódik bennem, mióta  szeptember tizenhetedikén összekötöttem az életemet Beatrix névre hallgató kedvesemmel. Magam sem gondoltam volna előtte, hogy ez ennyire nagyon jó és csodálatos dolog. Szeretném nagyon sokszor átélni ezt az érzést, de tudom hogy ez nem lehetséges, ezért kicsit szomorkásan, de persze boldogan nézem végig minden nap az esküvőről készült képeket. Pár nappal a ceremónia előtt még arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha már túl lennénk az egészen és mehetnénk haza, élni a házastársak nyugodt, biztonságos hétköznapjait, de azóta már azt kívánom, hogy minden nap lehessen esküvőm, hogy minden nap elmehessek érte, hogy minden nap rácsodálkozhassak, hogy minden nap rámmosolyoghasson, hogy minden nap megfogja a kezemet, hogy minden nap átölelhessen, hogy minden nap kimondhassam, hogy igen, csakis Őt szeretem és csakis Őt akarom, hogy minden nap gyűrűt húzhassak az ujjára, hogy minden nap láthassam, hogy hullanak a könnyei, hogy minden nap fotósok hada lesse minden pillanatunkat, hogy minden nap rózsaszirmokat terítsenek a lábunk elé, hogy minden nap láthassam a szüleink elégedett arcát, hogy minden nap barátok vegyenek körül, hogy minden nap összeborulhassak a rokonokkal, hogy minden nap reggelig táncolhassunk, hogy minden nap nászéjszakám legyen, hogy minden nap ennyire nagyon boldognak láthassam…és persze még sorolhatnám, de annyira sok az élmény hogy az elmondhatatlan.

Egy másik dimenzió!

A „IGEN" kimondása utáni érzés egyszerűen leírhatatlan, világot rengető, gondolkodásmódot gyökerestül megváltoztató. Annyira intenzív és annyira mindenen felülemelkedő, hogy én legszívesebben körberohantam volna a házasságkötő teremben, hogy igenigenigenigen kimondtam, megtettem, enyém a csaj és most megyek, és magam alá gyűröm az egész világot. Ahogy kilép az ember a teremből, az utcán az ünneplő tömeget nem is érzékeli, csak egy furcsa érzést, hogy most már tényleg lezárult a boldog ifjúkor, és egy hatalmas térrel bíró, lehetőségeket rejtő széles jövő áll előtte, és ezt a teret a világ legszebb és legokosabb nőjével közösen töltheti meg értelmes tartalommal. Most bármibe belefoghatunk, bármit megtehetünk, bármit megérinthetünk, bármit kipróbálhatunk, mert közösen, együtt, egymással biztosan könnyebb és szórakoztatóbb, mint egyedül. Felnőttnek érzem magam, életemben talán először, felelősséggel tartozom a társam iránt, és ez áthatol minden eddigi dolgomon, visszafordíthatatlanul. Persze nem változom meg egy csapásra, de igyekszem majd mindent megtenni, hogy mintaférj lehessek. (...jajj, ezt de szépen mondtam :) ...)

Ez csak egy papír?

Most már bátran és büszkén állok ki a házasságról alkotott véleményem mellett, és minden okom megvan arra, hogy azt mondjam, hogy ez igen is kell, és ezt át kell élni. Bárki, aki azt mondja, hogy ez az egész csak egy butaság, és teljesen felesleges, az hazudik, és nem tudja miről beszél. Álljon elém és a szemébe mondom  bárkinek, hogy „Ki vagy te itt ? Mit tudsz te az egészről?"
Ez bizony nem csak egy papír, ez egy életre szóló döntés, bátor és őszinte kinyilatkoztatás, tanúságtétel az élet legfontosabb alkotóelemeiről, a szerelemről, az összetartozásról, egymás elfogadásáról. Öregebb és bölcsebb lettem ezzel a tapasztalattal és mindenkinek csak ajánlani tudom a dolgot, mert ez az élmény mindenkinek jár, kihagyhatatlanul. Aki meg továbbra is házasságellenes téveszméjét kívánja megtartani, hát az haljon meg hülyén, tulajdonképpen nem érdekel.

Dióhéjban

Reggel ébredés Sopronban kissé másnaposan, autódíszítés, fürdés, öltözködés és sietősen irány a Beáért. Itt már késésben vagyunk, úgyhogy minden előzetes ünneplést félretéve rohanás a fényképészhez. Fényképész tekeri a nyakamat, a kezemet, a lábamat, mindegy, megvan ez is. Száguldás a Széchenyi kastélyba, végre semmi nyaktekerés, poénos fotók áradata, király. Vissza Sopronba, út közben a képeket letölt, a legjobbat kiválaszt, és irány a Kodak, egymillió példányban előhivatni. Fényképezkedés folytatódik az egyetemi botanikus kertben, a késésünk itt már tetemesnek mondható. Indulás Répcelakra a szüleimhez, gyors vigyor és puszi az egész rokonságnak, sok időnk nincs, enni sem tudok, pedig még rák is van az asztalon, persze a többiek jól laknak, mert ők már régóta ott vannak. Elindulunk a szertartásra a polgármesteri hivatalba vagy a művelődési házba. Hö? Mivan? Hol lesz az esküvő? Micsoda malőr! Nagy nehezen kiderül, hogy hol is lesz, megközelítjük az objektumot, rohanás be, gyors útbaigazítás és már indul is a hagyományos zene, a hátamon feláll a szőr. Lassan lépkedés az asztal felé, egyébként boldog vagyok és vigyorgok, ha kell, ha nem. Sok elkenődött sminket látok, de hé, ez nem temetés, mi ez a búslakodás? Hangulatfokozás élő zongorajátékkal és valami verssel a Love Story zenéjére, a sminkek elfogytak az arcokról. Anyakönyvvezető rákezd, összefoglalva arról beszél, hogy te igen? És te is igen? Ha igen, akkor tök jó, mert férj és feleség vagytok. Aláírunk és piálunk, alakul a dolog. Az utcán ünneplés, mindenki rózsaszirmot szór, de valaki eltéveszti a dolgot, és homlokon talál egy egész rózsafejjel, azanyád! :)  Rövid pózolás és nyomulás Bükre a termálfürdő éttermébe. Megérkezünk, piát nyomnak a kézbe, na ez már igen, emberek beszélnek, én meg éhes vagyok. Tipli befele, kaja, pia dögivel, itt már gond nem lehet, köszöntenek minket sokan sok szeretettel, nagyon örülök. Meghozzák a kaját, kívánom, hogy a pofám legyen szaftos körös-körül, és már osztom is le magamnak az első csapást szarvas sült képében, csodaszarvas volt az, bizony mondom én. Kaja letudva és már folyik is a szesz szépen a maga útján, nem panaszkodom, az élet szép, mindenki happy. Koccintás mindenkivel többször is, szorgalmasan, és már nyomjuk is a rumbát a Beuval, utána üdvrivalgás és vastaps. Piát ide még, de a menyasszonyt kétszer is elrabolják,  egy sztriptizbárban szedem össze, a számla már magasra rúg és még a csövön is pörögnöm kell, a kurvák minden esetre jól érzik magukat, távozom mert így érzem helyesnek. Többször nem is rabolják el, de azért a lakodalmon még sokszor megkeserítik az életemet mindenféle tréfával, jól mulatunk. Eladó a menyasszony, ide a lóvét, felügyelem a történteket, aztán elégedetten távozunk a helyszínről. Újból rumba, egy kis cha-cha, óriási táncos vagyok, nem is tagadom. Innentől piálás szabadon és korlátlanul kifulladásig, ami reggel fél ötig tartott. Irány a szálloda és egy kis nászéjszakázás, rendkívül elégedett vagyok, Beu pedig annál inkább.
…Dióhéjban tényleg ennyi, mert ha kifejteném, akkor 100 oldal sem lenne elég. Beszéljenek magukért a képek!

Summa summarum


Én vagyok most a világ legboldogabb embere, nem bántam meg egy pillanatát sem az egésznek, és annyira de annyira jó lenne ezt a napot újra átélni, hogy nagyon! :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...