Pile Up! próbakör

Ugyan a feladat egyszerűnek tűnik, valójában egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis a beépíthető terület mérete meglehetősen limitált, a hozzánk beköltöző emberek pedig állandóan követelőznek valami teljesen felesleges dolog miatt. Kell nekik áram, víz és energia, ráadásul, ha ez mind megvan nekik, akkor meg kitalálják, hogy egy kis parkosítás azért még elférne a toronyházak tetején. Sajnos sok választásunk nincs, hiszen, ha szeretnénk fejlődni és egyre komolyabb épületeket feloldani a menüben, akkor bizony muszáj lesz teljesítenünk a felmerülő igényeket, ezáltal növelve városkánk lélekszámát, még akkor is, ha az adott körben erre nem feltétlen lesz lehetőségünk.

Utóbbi azért problémás igazán, mert hiába álmodunk meg egy jónak tűnő stratégiát, a játék sokszor direkt úgy játssza ki a lapjait, hogy nekünk kompromisszumokat kelljen kötnünk. Ez leginkább abból fakad, hogy a Pile Up! körökre osztott játékmenetében minden egyes új szakasz kezdetén véletlenszerűen kapunk épületeket, amik más és más tulajdonságokkal, valamint extrákkal bírnak. Vannak kisebb és nagyobb házak, amik a populációt növelik, különféle igényeket kiszolgáló létesítmények, mint például áramot fejlesztő generátorok, vagy vizet biztosító tisztítók, de lesznek gyáraink is, amik időnként hozzánk csapnak pár extra objektumot. A gond az, hogy csak minimálisan lehetünk hatással arra, hogy mit kapjunk kézhez az adott körben, így, ha teszem azt a fél városunk éppen villany nélkül vegetál, sokszor napokig nem tudjuk majd megoldani a problémát.

Ha viszont összejön a tökéletes kezdőkéz, akkor piszkosul élvezetes a megannyi méretű és nagyságú épület elrendezése, amik gyönyörűen egybe is olvadnak. Mivel, ahogy már fentebb említettem, a játéktér meglehetősen minimális, ezért idővel muszáj lesz felfelé terjeszkedünk, aminek hála teljesen át kell állítanunk a gondolkodásunkat, ugyanis a szokásostól eltérően nem síkban, hanem térben haladunk. Pontosan emiatt a lakóházakból érdemes létrehozni gócpontokat, hiszen ebben az esetben sokszor elég nekik egyetlen generátor és máris mindenhol van áram. Persze ezeket a speciális épületeket nem húzhatjuk fel akárhol, merthogy néhány közülük meglehetősen veszélyes, simán elpusztíthatja a környezetét, ha egy másik, hasonló jellemzővel bíró létesítmény közelébe kerül.

Természetesen ezt többnyire el tudjuk kerülni, sajnos azonban azon okból kifolyólag, hogy a körünkben bizonyos kivételtől eltekintve muszáj kijátszani az összes épületet, néha bizony lesznek olyan pillanatok, mikor csak pár száz lakó beáldozásával tudunk tovább haladni. Azért, hogy valamivel könnyebb dolgunk legyen, bizonyos mérföldkövek elérését követően választhatunk magunknak extra tulajdonságokat biztosító épületeket, amik gyakran a különbséget jelentik pusztulás és felvirágoztatás között. Ettől függetlenül sosem lesz sétagalopp egy-egy működő város létrehozása, szerencsére azonban a játék több fronton is igyekszik segíteni minket a polgármesterré válásban.

Elsőként ott van a tutorial, ami nincs bő lére eresztve, de a szükséges alapokat lefekteti, amire aztán később már lehet építeni a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Ha ez nem lenne elég, akkor irány a menüből elérhető szócikk, ahol épületekre és helyzetekre lebontva olvashatunk leírásokat, valamint tippeket arra vonatkozóan, hogy miként tudjuk a lehető legegyszerűbben elhárítani a felmerülő problémákat. Akik pedig ennél is többre vágynak, azoknak irány a sandbox mód, ahol korlátok nélkül építhetnek bármit, ezáltal megismerve a különféle létesítmények egymásra gyakorolt jótékony, illetve káros hatásait.

Mindezt pedig egy olyan csodálatos audiovizuális orgia koronázza meg, amitől garantáltan mindenki elalél. A minimalista látványvilág egyszerűen gyönyörű, még annak ellenére is, hogy azért a napszakváltakozások alkalmával az árnyékok gyakran megbokrosodnak, ezáltal okozva némi anomáliát a képernyőnkön. Ezt leszámítva azonban hibátlan az összhatás, akárcsak hangok terén, ahol a remek zörejek mellett a kifejezetten nyugtatóra sikeredett zenét emelném ki. Ennek hála még a legnagyobb pusztulás közepette is mosolyogva dőltem hátra a bőrfotelemben. Egyedüli bosszúságot megvalósítás terén csak a kamera okozott, aminek kezelése meglehetősen körülményes és mivel az építmények esetében nincs visszavonás gomb, ezért az önfeledt szórakozás gyakorta átcsap majd a fejlesztők női felmenőinek emlegetésébe. Ezt érezhették a fejlesztők is, mivel beépítettek egy külön lehetőséget, amivel felülnézetbe kapcsolhatunk, de sajnos ez sem old meg minden problémát, sőt, néha csak tovább tetézi azt.

Érezhetően van még hova fejlődnie a Pile Up!-nak, ami nem is csoda, lévén egy korai hozzáférésben megjelent próbálkozásról van szó. Ettől függetlenül a játékmenet alapjai már most kifejezetten ötletesek és többnyire szórakoztatóak, egyedül talán csak ezzel a random faktorral és a kamerakezeléssel kellene kezdeni valamit, mert ezek miatt gyakran válhat frusztrálóvá városunk menedzselése. Ennek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem a játékkal eltöltött órákat és ezen az egyelőre igencsak foghíjas tartalom (mindösszesen két pálya érhető el benne) sem tudott érdemben változtatni. Emiatt, valamint a meglehetősen baráti, 10 eurós árcédula okán a műfaj rajongói nyugodtan belevethetik magukat a török indie csapat alkotásába, de mindenki más is tehet vele egy próbát, hiszen később ennél már csak több, jobb és valószínűleg drágább lesz.

A Pile Up! június 2-án jelent meg korai hozzáférésben, kizárólag Steamen.