Still Joking teszt

Link másolása
Értékelés 2.0
Van, hogy csak abban az emberben bízhatunk, aki visszanéz ránk a tükörben. De mi van akkor, ha „ő”, az a másik „én”, kénytelen önerőből cselekedni, nélkülünk, az „ő” tükörképe nélkül... Á... meh... nem lett jó.

Minden hónap vége izgalmas a számunkra itt, a Gamekapocs szerkesztőségében, ugyanis olyankor osztjuk szét egymás között a következő havi játékokat. Kinek ez jut, kinek az, néha imádkozni is kell a Jóistenhez, vagy a mélyen tisztelt főszerkesztő úrban bízni (miben is különbözik e kettő?), hisz van, hogy többen csapnának le ugyan arra a programra. Az is rendszeres, hogy egy kevésbé érdekfeszítő indie címre egy darab magányos szerkesztő jelentkezik csupán. Ezt a rutint szokták megtörni a váratlanul felfedezett darabok, a hirtelen jött alkotások, a semmiből előre lépett újdonságok, amik egy trailerrel, érdekfeszítő koncepcióval, esetleg különleges ígéretekkel ragadják meg a figyelmünket. Természetesen ezeknek is szeretünk esélyt adni, így jutott el hozzám is a londoni Purple Brick Games első műve, a Still Joking. Sajnos.

A Mozdulatlan Viccelődés a vizualizált regények műfajában indul, így túl sokat nyilván nem kell várni tőle. Ennek a zsánernek a végigjátszása a legegyszerűbb, de ennek ellenpontjaként szerintem az egyik legnehezebb is jól megvalósítani. No, nem a leprogramozás szempontjából, hisz én speciel a középiskolai informatikai órákon is csináltam már rövid „animációkat” Microsoft PowerPointban. De pont, mivel kevés helyről ér inger minket ebben a zsánerben, azoknak nagyon jól kell szerepelniük: a megrajzolt állóképeknek, a megírt dialógusoknak, forgatókönyvnek, és alkalomadtán a zenének. Ha ebből, akár csak egy is megbicsaklik, az erősen keresztbe tehet a teljes élménynek. Na, és mi történik, ha mindhárom rosszul sikerült. Máris mesélem.

Szóval, az Állókép Viccmesélés vizualitása erőst le lett egyszerűsítve. Egyszerűen unalmas ránézni. Steril, egyhangú környezetet kapunk, közömbös színekkel, messze nem szórakoztató kameraszögekkel. Ennek persze nem az az oka, hogy a tükörvilágban járunk, így sok „üresség” vesz minket körbe, ez még teljesen elfogadható lett volna, de az, ami van... semmilyen. A karakterek még rosszabbak: olyan, mintha mindenki egy sablon emberre lett volna megrajzolva. Direkt be fogok vágni ide egy képernyőmentést, hogy lássátok, mennyire érdektelenül ugyanolyan mindenki. A nők ugyanolyan idealizált modellalkatúak, a férfiak magasak és deltásak, ergo semmi, de semmi életszerűség nincs bennük.

A Még Mindig Vicceskedés a hangok terén sem igazán dolgoztatja meg magát. Már eleve a főmenüben nincs se zene, se háttérzaj. Én még naivan azt hittem az elején, hogy ez része valamiféle koncepciónak, de nem, egyszerűen üres az audio paletta. Jó, hazudok, mert a drámai(nak szánt) jelenetekben van valamiféle dallamfutam, de ez olyan minimális, hogy inkább megijedtem, mikor felcsendültek, annyira váratlanul ért mindig. A vérszegény ambiansz pedig inkább idegesítő, mint... mint bármi más. Főleg az egyik karakter állandó csettintgetése, mikor figyelmet kér.

De a Nyugodt Vicczuhé legkegyetlenebb részei a cselekménye, a párbeszédek, a kialakult szituációk, vagyis a teljes írott anyag. Teljesen őszinte leszek, nem találok szavakat arra, hogy leírjam milyen élmény a feliratokat olvasni. Nincs olyan melléknév a birtokomban, ami kifejezné, mit gondolok róla. Valahogy a tehetségtelenség olyan limbojában lebeg, amit képtelenség körbeírni. Az együgyű szituációk, a valótlan párbeszédek, a szereplők nehezen követhető gondolatmenete olyan fájdalmat okozott, mint mikor egyszer kísérletből megnéztem egy argentin szappanopera egy epizódját. A hab a tortán pedig a főszereplő szarkasztikus jelleme. Hölgyeim és uraim, szerethető szarkasztikus karaktert írni az egyik legnehezebb dolog a világon. Ne próbáld meg, ha még a koherens emberi kommunikáció legépelése sem megy!

Tehát, a Szeszfőző Humorizálás (eskü, a papírszótáram szerint ezt is jelenti a still), egy... izé. Játékként árulják, de csak egy izé. Egy olyan izé, amitől megismertem Prométheusz szenvedését, csak nekem nem a májamat tépi fel a sas, hanem az agyamat mócsingólja szét a koponyámba vájó csőrével. Ez az a program, aminek a tesztjéhez mindenféle hülyeséget gépel a kritikus, hogy legalább magát szórakoztassa a teszt megírása közben, aztán mikor megvan a minimum karakterszám, egyszerűen felmarkolja a honoráriumát, és csókolomot int.

A Still Joking kizárólag PC-re jelent meg.

2.
2.
Nothing
Máshol 7-8 körül kapott. Biztos nem valami béta demo-t teszteltél? :)
1.
1.
Joker606
A cikked olvasása áthozta a játék játszásának élményét.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...