RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Army teszt

Természetesen ennek az új megközelítésnek hála már a megjelenés előtt borítékolható volt, hogy a játék eléggé meg fogja osztani a rajongótábort, ami be is következett, viszont akik túl tudtak lépni a kezdeti megrökönyödésen és mégis bizalmat szavaztak az ATLUS alkotásának, azok még a nyilvánvaló gyermekbetegségeivel együtt is garantáltan jól szórakoztak a társaságában. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a filmnoirral és misztikummal gazdagon átitatott 1930-as évek Tokiója és a benne élő karakterek valósággal elvarázsolták az animék szerelmeseit, ráadásul a démoni kaland ezen csodája mind a mai napig ugyanúgy működik, mint annak idején 2006-ban. Azt azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a kizárólag PlayStation 2-re megjelent Shin Megami Tensei: Devil Summoner: Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army felett minden más tekintetben bizony jócskán eljárt az idő.

Alacsony felbontás, nemlétező szinkron, puritán kezelőfelület és a fix kameranézet okán körülményes harcrendszer várna mindazokra, akik most, majdnem 20 évvel a megjelenést követően ugranának fejest Raidou Kuzunoha nem mindennapi kalandjaiba. Persze lehet rá vállalkozni, de egyrészt ehhez rendelkeznünk kell egy PlayStation 2-vel, vagy egy PlayStation 3-mal (ide átportolták 2014-ben), másrészt pedig a mai modern sztenderdek után szinte garantáltan falra fogunk mászni a fentebb már emlegetett, egyes helyeken retro életérzésnek csúfolt fapados megoldásaitól. Legalábbis eddig, ha ugyanis mostantól valaki arra adja a fejét, hogy szépen-lassan bepótolja a Shin Megami Tensei összest, akkor a Devil Summonerhez érve már nem kell kompromisszumokat kötnie a nagyobb jó érdekében, mivel az ATLUS fogta az eredeti változatot és némileg felújítva újra kiadta, méghozzá nemcsak PlayStationre.

Így igaz, a jóval barátibb című RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Army kitört a Sony szolgáltatta keretek közül és a japán gépek mellett immáron Xboxra, Nintendora, sőt, még PC-re is megjelent. Nekem utóbbin volt szerencsém tesztelni a játékot és mielőtt jobban belemélyednék az élményeimbe szeretném leszögezni már az elején, hogy kontroller nélkül neki se kezdjetek, mert nem lesz őszinte a mosolyotok. Az erre utaló első jelet már rögtön a menüben megtapasztalhatjuk, amikoris a beállításokba tévedve hosszú oldalakon keresztül pörgethetjük a különféle billentyűkhöz rendelt parancsokat. Komolyan mondom, percekig tartott, mire átnyálaztam az egészet, majd inkább konstatáltam, hogy hiába lehetne belenyúlni a kiosztásba, hagyom az egészet a francba, mert a végén még felrobbannak a perifériáim. Hála az égnek, a temérdek tutorial szekciónak köszönhetően azért bele lehet jönni, de jobb előre felkészülni, hogyha valaki hozzám hasonlóan billentyűzetet és egeret ragad a démonok irtásához, akkor annak sokszor össze fognak majd gabalyodni az ujjai.

Ez azonban kis ár azért a csodálatos utazásért cserébe, amit a Remastered kiadás immáron modern rendszerekre hangolva nyújtani képes. Mondjuk ez az egy pont nem az ő érdeme, hiszen a történet változatlan maradt, azaz ezúttal is 14. Raidou Kuzunoha bőrébe bújva kell rendet teremtenünk a valódi és a démoni világban egyaránt. Feladatunk tehát korántsem lesz egyszerű, főleg, mivel a természetfeletti entitások elleni összecsapások közepette még a Narumi magánnyomozó iroda kisegítőjeként is helyt kell állnunk, ami akkor válik igencsak komplikálttá, amikor a két, elsőre különállónak tűnő munkakör egybeolvad egy nem mindennapi telefonhívásnak köszönhetően. A vonal túlvégén megszólaló ismeretlen lány ugyanis azt kéri tőlünk, hogy öljük meg, mielőtt viszont válaszokat kaphatnánk a bennünk felmerülő megannyi kérdésre, pár furcsa szerzet elrabolja megszeppent kliensünket. Ez akár az ügy végét is jelenthetné, csakhogy ellenfeleink nem számoltak velünk, a helyi démonidéző kisiparossal, valamint hű társával, a beszélő macskával, aki gombolyag helyett a jegyzetfüzetünket forgatja serényen.

Szerencsére az eltűnés helyszínén találunk egy nyomot, aminek mentén kezdetét is veszi a nyomozás, ami, ahogy fentebb már említettem, nem korlátozódik a mi világunk diktálta szabályok közé. Ennél többet nem is szeretnék elárulni a történésekről, mivel a több fejezeten keresztül csavarodó sztori megannyi érdekes karakterrel és meglepő fordulattal igyekszik fenntartani az érdeklődést, méghozzá sikerrel. Ezeknek hála elképesztően könnyű lesz bevonódni az események láncolatába, amit ráadásul a frissiben elkészült, szinte kifogástalan japán és angol szinkron csak tovább erősít bennünk. Apró szépséghiba, hogy kizárólag csak a fő sztoriszál kapott teljes hangalámondást, úgyhogy a mellékes feladatok, illetve a városban lézengő tömeg kapcsán sajnos le kell mondanunk erről a truvájról, cserébe viszont a megszerezhető démonok egytől-egyig belepofáznak a dolgainkba.

Ez azért is nagy szó, mert a játékban több, mint 120 féle förmedvényt hajthatunk az uralmunk alá, hogy aztán onnantól kezdve a mi oldalunkon tevékenykedjenek. A legszebb az egészben, hogy az általuk hordozott tudást nemcsak a harcok közben, hanem a fix kameranézettel operáló városi kóborlás folyamán is kamatoztathatjuk (akár úgy is, hogy átvesszük felettük az irányítást), ezáltal oldva meg kisebb-nagyobb feladványokat a továbbjutásunk érdekében. Egyébként ezek abszolválása az eredeti kiadásban a meglehetősen fapados kezelőfelületnek köszönhetően jóval körülményesebbek voltak, a fejlesztők azonban ügyesen nyúltak hozzá a játékhoz ezen a téren, így most már nem kell majd lépten-nyomon az internetre hagyatkoznunk, ha elakadnánk a nyomozásaink során. Ezt főleg azzal érték el, hogy a ránk bízott feladatokat, a tutorial üzenetekkel egyetemben, bármikor megnézhetjük a menüben, illetve, hogy a minitérképnek hála folyamatosan ott lebeg a cél a szemeink előtt.

Nagy örömömre a japán szerepjátékokra jellemző és számomra már rövid távon is hamar idegesítővé váló véletlenszerű harcokat is kivágták a Remaster kiadásból. Ehelyett egy jóval barátibb rendszert kapunk, ahol már jó előre láthatjuk a ránk váró ellenfeleket, akiket akár még a konkrét összecsapás előtt is megtámadhatunk. Ráadásul amennyiben több, mint 10 szinttel meghaladjuk az övükét, akkor mindenféle összetűzés nélkül kaparinthatjuk meg az értük járó tapasztalati pontokat. A RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Army tehát nem fordított teljesen hátat a JRPG műfajnak, hiszen főhősünk fejlődése itt is jelen van, sőt, velünk egyetemben az általunk befogott démonok is erősödni fognak a kalandjaink során, igaz, az ő esetükben nem választhatjuk ki, hogy szintlépésnél melyik képességet kapják meg, illetve melyik tulajdonságuk növekedjen az erő, a varázslat, az élet, valamint a szerencse közül.

Mindezekre természetesen főleg a harcok során lesz szükségünk, amibe a fejlesztők ugyancsak eléggé belenyúltak, kezdve rögtön azzal, hogy immáron nem egy, hanem mindjárt kettő démont is leidézhetünk magunk mellé, akik szerencsére sokat okosodtak az eltelt évek alatt, ezért aztán nem kötelező nekik parancsokat osztogatni, mert ezek hiányában is egész ügyesen teszik a dolgukat. Szintúgy hatalmas változás, hogy a csataterekre bekerülve búcsút inthetünk a fix kameranézetnek, ezáltal jóval könnyebben és ami még fontosabb, pontosabban cikázhatunk az ellenfeleink között. A harcrendszer alapjai egyébként változatlanok maradtak, azaz ezúttal is valós időben, kis-, illetve nagyütések társaságában intézhetjük el az ellenséges démonokat. Előbbi, bár kevesebbet sebez, tölthetjük vele a varázslatokhoz és speciális képességekhez szükséges varázserőnket (a baráti démonok szintén ebből gazdálkodnak), utóbbival pedig ugyan hatalmasat sózhatunk oda, de semmit sem tölt rajtunk. Ugyanakkor ezt a fajta támadást sem érdemes elhanyagolni, mert a megfelelő elemmel kombinálva rövid időre elkábíthatjuk vele az ellenfelet, aminek eredményeképpen a rá mért találataink egytől-egyig kritikusak lesznek.

Ez azonban még nem minden, hiszen, ha időben kitérünk, vagy épp elugrunk az ellenfeleink támadása elől és alaposan hátba sorozzuk őket, akkor idővel bevihetünk egy jóval komolyabb, speciális támadást is, amivel akár egy elveszettnek hitt csata kimenetelét is megváltoztathatjuk. Ezenfelül a mindig nálunk lévő pisztoly működése is modernizálva lett, ugyanis a korábbi fix mennyiségű golyó helyett egy olyan kifogyhatatlan tárat kapunk, ami folyamatosan újratöltődik a harcok során. Érezhető tehát, hogy az ATLUSnál hatalmas figyelmet fordítottak a mára már igencsak megkopott eredeti harcrendszer megreformálására, ami maradéktalanul sikerült is nekik, szóval mindenképpen jár érte a gratuláció. Akárcsak a gyorsmentés bevezetéséért, amit a RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Armyban pár kisebb kivételtől eltekintve bárhol alkalmazhatunk.

Ezek a játékmenetbeli finomítások ugyanakkor csak azoknak fognak igazán feltűnni, akik ismerik az eredeti játékot és sajnos ez kicsit igaz a grafikai ráncfelvarrásra is, merthogy a RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Army természetesen azt is kapott, bár a végeredményt elnézve, a fejlesztők valószínűleg sokkal több figyelmet fordítottak a belbecsre, mint a külcsínre. A felbontás persze nagyobb, a helyszínek valamivel szebbek és a karakterek is részletesebb kidolgozást kaptak, de mindent összevetve korántsem akkora az előrelépés, mint az elvárható lett volna. A városrészekre például a szemünk előtt töltődnek be a különböző járókelők, ami azért eléggé illúzióromboló, akárcsak az, hogy az átvezetők minősége egészen csapnivaló, jóformán ugyanolyan pixelesek, mint annak idején az eredetiben voltak.

Nyilván, ez nem egy remake, hanem „csupán” egy majd 20 éves PlayStation 2-es játék remastere, így aztán nem támaszthatunk felé irreális elvárásokat, ha azonban tekintetünk rátéved az árcédulára, akkor már mindjárt más lesz az ismeretlen leányzó fekvése. Merthogy az ATLUS bizony nem finomkodott ezen a téren és – akárcsak a Shin Megami Tensei III: Nocturne HD Remaster esetében – a legvastagabban fogó íróeszközével véste rá a játékra azt a bizonyos 50 eurót. Ez még annak ellenére is soknak érződik, hogy a RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Army minden tekintetben fölé nőtt az eredeti változatnak, bár ez ennyi év távlatából annyira nem tűnik nagy kunsztnak. Ettől függetlenül azért ez még mindig egy különleges élmény elfogadható újrakiadása, ami a műfaj és az animék szerelmeseinek garantáltan tartogat pár kellemes pillanatot, viszont mindenki jobban jár azzal, ha inkább megvár egy komolyabb leárazást, mert teljes áron könnyedén csalódás lehet a nyomozás vége.

A RAIDOU Remastered: The Mystery of the Soulless Army június 19-től érhető el PlayStationre, Xboxra, Nintendora, illetve PC-re. Mi utóbbin merültünk alá a démonok világában.