Architect Life: A House Design Simulator teszt

Kétfajta ember van a világon: aki játszott már a The Sims valamelyik részével, és az, aki nem. Előbbi csoport több táborra tagozódik, amelyek között megtaláljuk azokat, akiket az életszimulátor nyújtotta építési lehetőségek izgatnak igazán. A Nacon új játéka lényegében ezt az elemet fogta és egy teljes játékot épített köré. Az igazi kérdés, hogy a kis költségvetésű alkotás hogyan állja meg a helyét a kategória nagyágyújával szemben? Adná magát a feltételezés, hogy sehogy, azonban a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű.

A részletes és lényegre törő tutorial után egyből bele is vetettem magam a karrier módba, ahol egy frissen alapított, feltörekvő építészcég vezetőjeként kell helyt állnunk nemcsak a kliensek, hanem az építőmunkások felé is. Minden projekt ugyanabból a két nagyobb fázisból áll: tervezés és kivitelezés. A tervezési szakasz egy abszolút nyugis rész, ahol a támfalaktól kezdve a nyílászárókon át egészen a végső dekorig mindent mi készíthetünk el, szabhatunk testre, miközben az ügyfél igényeit és a büdzsénket is figyelembe vesszük. Nemcsak pontosan láthatjuk, hogy egy fal milyen hosszú, de azt is, hogy milyen szöget zár be a hozzá kapcsolódó másik fallal. Az anyaghasználat is fontos, főleg a büdzsénk miatt, ha például túl drága válaszfalat használunk, sec-perc alatt elfogy a keretünk. A kliens kérhet adott számú és méretű ablakot, de kiköthetik, hogy milyen legyen a ház nemes vakolata vagy milyen formájú legyen a tető. Magától értetődőnek tűnhet, hogy ha építtetünk egy házat, akkor mi mondjuk meg, hogy milyen legyen, ám az Architect Life a legtöbb projekt során olyan mértékben ad nekünk szabad kezet, hogy az már-már zavarba ejtő.

Az építési eszközök nagyon könnyen kezelhetők még kontrollerrel is, a különböző funkciók és módosítók használata intuitív, de azért nem árt egy kis gyakorlás. Ha megvagyunk a szükséges számú és megnevezésű szobával, akkor jöhetnek az olyan feladatok, mint a festés, a padló megválasztása, valamint a bebútorozás és a végső simítások. Ha kész a ház tervezése, akkor kezdődhet a kivitelezés.

Büdzsénk egyik fele mehet el a tervezésre, a másikból kell a három munkafázis (építés, dekorálás, kültér kiépítése) brigádjait megválasztanunk. A csapatok megbízhatósága, a munkadíj és az adott fázis belátható időigénye kivitelezőnként eltér, és rajtunk áll, hogy kit alkalmazunk: az olcsó és gyors, ám megbízhatatlan csapatot, vagy esetleg a drága és lassú, de pontos brigádot. Az építés során különböző váratlan események következhetnek be, például leáll a munka a rossz idő miatt, vagy a munkások megsérülnek, esetleg letartóztatják őket (kedvencem az volt, hogy elmentek tüntetni). Ilyenkor leáll a munka, és döntenünk kell: a megmaradt keretünk vagy a hátralévő időnk terhére választunk megoldást, azonban vigyázat! Az időből kifuthatunk, a büdzséből nem.

Ha kész a ház, belső nézetben bejárhatjuk, sőt ilyenkor még a Nap állását megadhatjuk, hogy elkészítsük a tökéletes fotót, például az emeleti hálószoba óriási ablakán keresztül. Minden sikeres projekt után tapasztalati pontokat kapunk, amikből előbb-utóbb perkpontok lesznek. Ezeket olyan dolgokra költhetjük, mint az megújuló energiaforrások elérhetővé tétele, a jobb szigetelés vagy az olcsóbb kivitelezői árak, de így kaphatunk új építési lehetőségeket is, például a nagyon divatos szalma falat.

És kezdődik az egész elölről. Persze, ahogy haladunk előre és lesz a cégünk egyre ismertebb, úgy kapjuk az egyre összetettebb és fifikásabb megbízásokat. Például építsünk házat egy háromszögletű telekre, esetleg figyeljünk a kertnek elkerített területre a falak felhúzásakor, hogy az olyan egyéni igényekről már ne is beszéljünk, hogy melyik szoba melyik mellett legyen, mi legyen benne, vagy milyen legyen a padló és a fal színe.

Bár a gameplay loop alapvetően csak ennyi, igazából nem a hossza teszi érdekessé. A játék meglepően szabad kezet ad nekünk a ház alapvető formáját illetően. Megszabja, hogy hány emelet legyen és összesen mekkora alapterület, de a legtöbb esetben csak ennyi a kritérium. A falak felhúzása talán a legérdekesebb, mert nemcsak tökéletes derékszögeket tudunk húzni, de akár pár fokos eltéréseket is csinálhatunk. A már kész falakat simán arrébb tolhatjuk, sőt ívet is húzhatunk beléjük. A festési munkák terén is számos lehetőséget kapunk, ha akarjuk, minden falat más-más színűre festhetünk, de dolgunkat megkönnyítendő választhatjuk, hogy az összes falat egyszerre fessük be. Ez a szabadság a berendezés terén felemás: egyrészt a megrendelések kikötik, hogy minek kell feltétlenül a szobában lennie, másrészt egy asztal két székkel már ebédlő, egy fotel egy dohányzóasztallal már nappali és egy darab ágy elég ahhoz, hogy hálószobát kapjunk. Pedig számos dekorelemet használhatunk, kezdve a konyhai kiegészítőktől az elektronikai cuccokon át egészen a könyvespolcokig, viszont ezek olyan mértékben opcionálisak, hogy a játék nem is tér ki rájuk.

Voltak sajnos problémáim is az Architect Life-fal, amelyekkel kapcsolatban állandó kérdésként merült fel a „miért?”. Miért érezni azt, hogy a számos nyílászáró és falfajta mellett a berendezési tárgyak listája elég szűkös? Miért nem tudok arrébb tenni egy széket, ha nem a bútorozó, hanem mondjuk az építő fázisban vagyok? Miért van több bútoropció a végső, dekorációs fázisban, mint a tényleges bútorozási szakaszban? Miért nem látom, hogy merre nyílnak az ajtók és ablakok? Ha már jelzi a játék, hogy valami még hiányzik ahhoz, hogy a ház átadható legyen, akkor miért nem jelzi pontosan, hogy mi a baj, miért kell az alig látható piros körvonalak mentén kitalálnom, hogy mi maradt ki? Kontrollernél miért van a zoom és a kameramozgás ugyanúgy a jobb analóg karra bízva? Idegesítő apróságok, amelyeket megszokhat az ember, de azért akad köztük olyan is, amihez több türelem kell.

Mivel házfelújítás előtt állunk, ezért gondoltam egy merészet, hogy a megálmodott szobát megtervezem a játék Free Mode-jában, ahol mindenféle megkötés nélkül rakhatjuk össze házunkat. A szoba falait 10cm pontossággal meg tudtam adni, de már itt rezgett a léc, hogy mennyire nem látszottak az arányok. A nyílászárók méreteit és falakon mellettük maradó falfelület méretét sem közli velünk a játék, így marha nehéz belőni, hogy pontosan jól sikerült-e berakni az ajtót a helyére, vagy hogy az az ajtó most akkor egy 90cm-es vagy egy 70cm-es darab? Hogy a 2,5 méteres szobába miért nem fért be hosszában egy egyszerű ágy sem, csak még több kérdőjelet szült a fejemben. Szomorúan kellett levonnom a tanulságot: az Architect Life nem a pontos méretekről és méretarányokról szól, így érthető, hogy a szimulátor megnevezés miért is csak az alcímbe került.

A lehetséges tárgyak listája külön érdekes, mivel már a megjelenéskor elérhető két tárgy DLC is, kérdés, hogy kap-e még a jövőben hasonlókat a játék. Az Architect Life jó alapokra építkezik, és ugyan érződnek a költséghatékony megoldások, valamint a precizitásra való törekvés, sajnos ez csak ez marad: törekvés. Helyén kell kezelni a játékot, ami nem egy szimulátor. Ha ezt elfogadjuk, és inkább az építészi munka hangulatát és kihívásait keressük a játékban, akkor a kivitelezést is egészen rendben találjuk majd. Csak még az az apróság, az a plusz hiányzik belőle, amitől kihagyhatatlanná válna a The Sims építészeinek.

Az Architect Life: A House Design Simulator 2025. június 19-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re. Mi ez utóbbin játszottunk vele.