Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt - legalábbis ennyi év távlatából úgy tűnik, az istenszimulátorok aranykorszaka megérkezett, és egyúttal távozott is a modern platformokon sajnos továbbra is elérhetetlen Black & White-tal. Pedig a műfajt nem ő, hanem a szintén Peter Molyneux jegyezte elődje találta ki bő egy évtizeddel korában a Populousra, mégis meglepően kevés követőre talált: a nagy hátszelet kapó, 2011-es From Dust, a nála tartalmasabb és gazdagabb két Reus szinte ki is meríti az említésre méltó lélektani folytatások listáját, így nem csoda, hogy időről időre a tátongó űrt megpróbálja betölteni valaki. A rövidebbet idén a Fata Deum húzta, amely meglehetősen kacifántos háttérrel hirdeti az istenszimulátorok korszakának visszatértét.
A neve ugyanis egyáltalán nem az ismeretlen homályából tűnt fel, hiszen eredetileg még 2020 márciusában kezdett támogatókat gyűjteni a Kickstarteren (bár a fejlesztés már 2018-ban kezdetét vette), célját pedig már a kampányidőszak felénél elérte, de itt gyakorlatilag meg is állt. Nem csak az egy évvel későbbi, 2021 áprilisi céldátumát nem tudta megközelíteni se, most, öt évvel később is csak a korai hozzáférésig jutott el, amely csapatának apró létszámát, ambícióinak hatalmas méretét látva teljesen nem is meglepő, az viszont biztos, hogy még meglehetősen messze van a befejezéstől.
Legalábbis a korai hozzáférés legelső buildje többé-kevésbé ezt sugallja, de annak leírása is, amely minimum egy éves EA-időszakról beszél, annak ellenére, hogy alapjai már valamennyire biztos lábakon nyugszanak. Felütése ugyanis valóban klasszikus istenszimulátort idéz, ahol te magad is egy vagy a sok egymással rivalizáló mindenható közül: a célod, hogy a kihívókon való felülkerekedéssel te válj egy meglehetősen nagy, egy tucat kisebb települést tartalmazó kontinens legtöbb követővel rendelkező mindenhatója, akit vagy szeretetből, vagy épp félelemből éltetnek a maguk mindennapi életét élő, vagy épp földönfutó halandók.
Ez kezdetben mindössze csak egy települést jelent, de istenről lévén szó szó szerint az egész világ meghódítható, lakosról lakosra: az egy-két nagyobbacska falu mellett több kisebb, alig pár házból álló kis település éltet egy-egy istenséget, miközben otthona boldogulásáért küzd. A Fata Deum esetében ez valamennyire egy hagyományos városépítős játék alapjait idézi, ahol mindig egy városközpont vár, amit specifikus feladattal rendelkező szatellit-épületek szolgálnak ki: földművelési terület az élelemért, favágók az építkezéshez szükséges fáért, később pedig a kő- és ércbányászat is kiemelt jelentőségűvé válik. Saját maguktól nem húznak fel új épületeket, azokat magadnak kell kialakítanod. A több mint kéttucat épülettípus specifikus előnyöket biztosít: jobb termelési rátát (például a lakosság iskoláztatásával), több energiát (mondjuk lazábbra vett munkaidővel), vagy esetleg nagyobb boldogságot. Az építkezéshez szükséges nyersanyag megfizetése (minden település saját készlettel rendelkezik) kifizetése után azonban relatíve sok idő fog eltelni, mire abból felhúzott és működőképes dolog válik: a helyiek minimum egy nappal később állnak csak neki a faragásának, és utána is eltart egy darabig, míg befejezik azt. Ebből a szempontból autonómok, istenszimulátorról lévén szó nem lehet annyira közvetlenül beleavatkozni ebbe, mintha minden manuálisan készülne el a városban, főleg, mert bizonyos típusok - mint a kőfejtő - csak specifikus pontra rakhatók, amiket sokszor nem egyszerű megtalálni.
Ennek fő oka a kezelőfelületben keresendő, amely sajnos még rendkívül sok munkára szorul. Az egy dolog, hogy mind a kinézete, mind a stílusa korábbi évtizedeket idéz - ez már egyéni ízlés kérdése - az viszont már más, hogy kritikus fontosságú információkat is hover menükbe temet el, bizonyos kategóriáknál - mint mondjuk az épülettípusok - pedig a horizontális, egysoros megvalósítása miatt sok lapozásra kényszerít, amit nem segít az sem, hogy minden ikonokra épül, feliratok alapból sehol sincsenek, így a legkevésbé sem nevezhető áramvonalasnak vagy hasznosnak. Információra pedig bőven szükség van, a Fata Deum meglepően korlátozott, és sokszor nem egyértelmű, mik is ezek a korlátok. A műfaj sava-borsát jelentő gonosz, vagy épp jóságos tettek - mint a hatékonyság növelése, az isteni szeretet, vagy ellenkezőleg, a fizikai erőszak, esetleg a villámcsapások - mind-mind manába és töltetbe kerülnek. A mana magától töltődik, ennek mértéke jelentősen függ a játékost imádó lakosok létszámától, de bizonyos, főleg nagyobb tettekhez egyéb "valutára" is szükség van, ami nem csak lassan termelődik, de beszerezni sem könnyű. Ráadásul kifejezetten nehéz nagyobb léptékben használni ezeket, a Fata Deum szinte folyamatosan arra ösztönöz, hogy minden lakos egyedi kezelésben részesüljön, amely már ötven fő esetében is irreálisan sok és felesleges mikromenedzsmenttel jár, ennél nagyobb léptékben pedig a probléma is sokszorozódik.
Erre játszik rá az is, hogy a győzelem felé vezető út kifejezetten kötött. Folyamatosan szintet kell lépni, hogy új képességek, vagy a korábbiak megerősített verziói váljanak elérhetővé, amihez specifikus, sokszor elhanyagolható jelentőségű feladatokat kell teljesíteni, mint egy-egy halandó istápolását, vagy egy adott épület felhúzását a térkép egy kötött részén. Időnként a sors egy-egy képviselőjével lehet lepaktálni, akik olyan célokat tűznek ki, mint adott mennyiségű hívő megszerzése, vagy haderő felépítése, és ezek mindegyike közelebb repít a teljes dominanciához és így a teljes győzelemhez, de értelemszerűen pontosan ezen dolgoznak a gép által irányított riválisok is, akik előszeretettel masíroznak be mások területére, hogy ott megfélemlítéssel, vagy épp szeretettel édesgessék magukhoz a helyieket. Szerencsére ez visszafelé is működik, sőt, a játékidő egy jelentős részét - főleg a meccs közepétől - igazából ez teszi ki, kéz a kézben járva a manipulációval, amire elsősorban az éj leple alatt kerül sor.
A Fata Deum napszakváltása fundamentális változásokat hoz: nappal zajlik az építkezés és a termelés, ekkor lehet seregeket verbuválni és ellenséges városokat megtámadni, és a hívők toborzása is ekkor zajlik leginkább, az éjszaka viszont teljes egészében a manipulációé. Míg a népek alszanak, felül lehet kerekedni az álmaikon, és hatékonyabb (de fárasztóbb) munkára lehet őket rávenni, ellenséges gondolatokat lehet elültetni a fejükben, vagy meg lehet ágyazni egy későbbi hódításnak. Az idő ilyenkor nem telik, így az építési területek kijelölése is ilyenkor a legkényelmesebb, és ez igazából csak a felszín: a Fata Deum számos egyéb, kifejezetten jó ötletet rejt magában (mint az élőholt seregek létrehozását, kereskedelmi útvonalak kialakítását, démonidézést), de ezeket egyelőre még nem tudja kiaknázni igazán.
Az istenszimuláció igazából erősen másodlagos: a Fata Deum lényegesen nagyobb hangsúlyt fektet az egyes települések működtetésére, amit fájóan sok mikromenedzsmenttel itat át, amit rengeteg várakozással és üresjárattal húz feleslegesen hosszúra. Archaikus, bántóan csúnya és nem túl felhasználóbarát kezelőfelülete, extrémen kötött struktúrája, kissé lélektelen tálalása még sok munkára szorul, de az már most biztos, hogy évtizedek óta benne rejlik a legnagyobb potenciál arra, hogy új életet leheljen a méltatlanul alulreprezentált műfajba.
A Fata Deum korai hozzáférése 2025. szeptember 15-én vette kezdetét. A bemutató a legelső EA-build állapotát tükrözi. A kódot a játék kiadója, az Aerosoft biztosította - köszönjük!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.