A Civilization gyakorlatilag két évtizeden át tartó töretlen dominanciája után a 4X műfaj elmúlt tíz évben mutatott aktivitása és a benne mind a mai napig aktívan zajló rivalizálás mértéke még azok után is meghökkentő, hogy a játékfejlesztés demokratizálódásával párhuzamosan előbukkanó független, vagy épp nagyipari szereplők évről évre bizonyítják, hogy a nemcsak bennük, de a stílusban is határtalan kreativitás is lapul, amit nem csupán egymásra rálicitáló Civilization-klónokat és trónkövetelőket tud eredményezni, de olyan, a hagyományos ötleteken is túlmutató pionírokat és innovátorokat, mint az AMPLITUDE, amely már több irányból - scifi és fantasy - is próbálkozott, hogy most hosszú várakozás után visszatérjenek a kezdetekhez.
Az egyelőre csak korai hozzáférésben elérhető ENDLESS Legend II ugyanis annak a 2014-es 4X stratégiának a folytatása, amely két évvel az Endless Space után igazán megalapozta az AMPLITUDE hírnevét, és az általuk létrehozott Endless-univerzumot, amely ugyan nem összefüggő, viszont több évezredet ölel fel, és mindig egy-egy szeletet mutat meg egy idegen fajokkal és furcsaságokkal teli világból. Ez pedig a tökéletes leírása az új helyszínnek a Saiadha-bolygónak is, amely a kihalás szélén áll ugyan, ám az óceánok dominálta planétán még így is különböző népek marakodnak a dominanciáért, hogy felfedezéssel, hódítással erősítsék meg gazdaságukat, és diplomáciai, vagy épp hadi úton darálják be a kisebb, vagy akár a náluk nagyobb civilizációkat is.
A korai hozzáférés a feladat kivitelezéséhez öt frakcióhoz nyújt hozzáférést, a jövőben pedig egyedi faj létrehozását is lehetővé teszi... de jelenleg sokkal inkább érdemes a már meglévőkre fókuszálni, mert az első részhez hasonlóan a folytatás is egy annyira különleges és egyedi élményt kínál, amihez hasonlót nehéz találni. És ez magukra a frakciókra is igaz, melyek az asszimetrikusság jegyében fogantak, és a működtetésükhöz szükséges vázat és a nyersanyagot leszámítva alapvetően nincs sok hasonlóság köztük, szándékosan.
Ott vannak például a diplomata beállítottságúnak jelölt Aspektusok, akik szimbiotikusak, részben gépek, részben korallok. Utóbbiból kell egy komplett hálózatot kiépíteni, amely gyorsítja egységeik számára a mozgást, és mellette javítják a porgyűjtést, a diplomáciát, a terjeszkedést és a városok létrehozását, vagy épp elfoglalását, jeleskednek ugyanis az asszimilációban, melynek során úgy tudják "kórusukba" integrálni más népeket, hogy az különösebben sok erőforrást nem is igényel tőlük. A legemberszerűbb Sheredynek ezzel szemben nem szívesen merészkednek határaikon túlra, de előszeretettel tolják ki azt. Birodalmuk középpontja egy hatalmas fellegvár, melyek korlátozott darabszámú, gigantikus, mozgó szobrokra emlékeztető Kiválasztottakat tudnak ontani magukból, hogy azok segítségével hirdessék szentparancsolataikat, a hit nevében hódítva meg a hitetleneket.
Ez nem áll teljesen távol a Léleklovagoktól sem, akik több fényévet utaztak, hogy a Saidhán kezdjenek új életet. Nagy hangsúlyt fektetnek az asszimilálásra, a kis frakciók bekebelezésével növelve saját területüket, amire rá is szorulnak, élelem helyett ugyanis port fogyasztanak, és ebből kell fedezni szinte minden lépésüket, beleértve a katonai egységek gyógyítását is.A sivatagi gyíkokból kifejlődött Tahukok ezzel szemben vérbeli tudósok, akik ennek ellenére mélyen vallásosak, és úgy vélik, a hit és a technológia keverésével visszahozhatják egykori Bölcseiket, akiket istenként tisztelnek. Mindent a tudományos fejlődésre tesznek fel, és ehhez nem restek saját lakosaikat is bedarálni, a népesség egy részét olyan fanatikussá változtatva, akik a határokon túl tudják terjeszteni igéiket.
A sort záró Nekrofágok pedig még ennél is agresszívabbak, ami nem csoda: a többi fajtól eltérően kizárólag egyetlen várossal rendelkeznek, ahol királynőjük pihen, és próbál minél nagyobb hatalomhoz jutni. Egységeik bárhol a világban lerakhatnak üregeket, és ezeken át szinte egy szemvillantás alatt át tudnak szelni hatalmas távokat is. Növekedésükhöz azonban folyamatosan harcolniuk kell, a csaták során legyőzött ellenségek tetemeit emésztve fel, hogy abból egységeik specializációját fizessék - gyakorlatilag egy végtelen háborús gépezetet kell velük etetni, ahol elsősorban a pusztítás vezet fejlődéshez.
A választott frakció a játékmenet gerincét is meghatározza, értelemszerűen nem a nekrofágok lesznek azok, akik csábító ajánlatokkal és kölcsönösen hasznos diplomáciai gesztusokkal férkőznek be mások kegyeibe, és a Tahukok sem feltétlen szeretnének folytonos, költséges háborúkba bocsátkozni, ugyanakkor bárki is legyen az éppen irányított nép, egy dolog elkerülhetetlen - a városmenedzsment. A kampány indításakor létrehozott főváros a birodalom szíve és lelke, és a későbbi sikerek - vagy épp a bukás - alapja, és a legfőbb nyersanyagok elsődleges termelő, vagy épp begyűjtője. Ezek az Endless-univerzumban már sztenderdnek számítanak: az élelem a lakosok élelmezéséhez szükséges, ami elsősorban az adott település népességének növekedésével jár; az ipar egy egységek létrehozásához és a városok fejlesztéséhez szükséges; a tudomány a technológiák kifejlesztése során jut szerephez, míg a por alapvetően fizetőeszköz, de a Léleklovagok esetében ez váltja ki az ételt is. Ezen erőforrások előállításának erősítéséhez a városok fejlesztése szükséges, amely a hatósugarába eső területek kiaknázásával valósítható meg, az ismert módon - például épületek felhúzásával (melyek egy specifikus aspektust erősítenek), már meglévők fejlesztésével. A kiaknázható terület a birodalom terjeszkedésével párhuzamosan nő, és többféleképpen is hasznosítható: például a menet közben felfedezett városállamok, apró frakciók átállíthatók a saját oldalra, vagy katonai győzelemmel, vagy diplomáciával, vagy épp küldetésbe torkolló interakcióval, az így megszerzett tábor pedig vagy hozzácsapható egy korábbi városhoz, vagy önálló településként is kezelhető. A népek különbözősége egyik esetben sem jelent akadályt, az asszimiláció ugyanis kiemelten fontos és stratégiai jelentőségű, az újdonsült lakók tulajdonságainak kihasználása pedig komoly előnyöket biztosíthat a riválisokkal szemben.
Ők pedig nem feltétlen barátságosak, az ENDLESS Legend II pedig pont ezen a téren, a hadászat során mutatja a legnagyobb előrelépést elődjéhez képest. A hadviseléshez egységeket kell létrehozni, melyek seregekbe csoportosíthatók. Értelemszerűen a legcélravezetőbb az, ha egymást erősítő, egyedi specializációval rendelkező katonák küzdenek egymás oldalán a körökre osztott, fordulókra osztott harcok során. A csatatér maga a világ és annak hatszögei, ahol a végkimenetelt befolyásolják a terepviszonyok, az egységek felszereltsége és tapasztalata és az alapvető tulajdonságaik is, erre pedig extra rétegként épülnek rá a küzdelembe esetlegesen becsatlakozó hősök is. Ezek az egyes birodalmak különleges, nevesített figurái, akik szerepjátékokat idéző mód fejleszthetők: különféle felszerelés (fegyver, páncél, pajzs) aggatható rájuk, sőt, még saját képességfával is rendelkeznek, ahol a tapasztalati pontok elköltésével szerezhetnek különleges képességeket. Hősből több is tartozhat egy birodalomhoz (és nem is kell, hogy megegyezzen a fajuk vele!), ráadásul egymással is kapcsolatot ápolhatnak, amely bajtársiasság vagy épp rivalizálás formájában is felütheti a fejét. A küzdelmek automatizálhatók is ugyan (és az elhúzódó háborúk során ez sokat is segít), de vannak annyira taktikusak és érdekesek, hogy sokáig érdemes legyen manuálisan menedzselni őket különösen a különleges időszakokban.
Merthogy nem elég, hogy rivális népekkel, vérszomjas helyiekkel és még a civilizációépítés nehézségeivel is meg kell küzdeni, mellette nem kímél a természet sem - az óceánok uralta Saiadha nemcsak papíron zakatol a világvége, vagy legalábbis egy kataklizmikus esemény felé, hanem a gyakorlatban is. Pár körönként váltják egymást szélsőséges ciklusai: a monszun idején az ég elsötétül, a viharfelhők pedig nemcsak özönvizet hoznak, de alaposan megbolygatják az erőviszonyokat is, egy titokzatos erő felerősíti az agresszivitást, és kiélezettebbé teszi a küzdelmeket, na meg a mindennapi élet egyéb aspektusait.
Ezt általában a Tidefall követi, melynek során az óceánok visszahúzódnak, korábban a víz által uralt, vagy annak okán járhatatlan, vagy teljesen beláthatatlan területeket fedve fel - és az óceán feneke itt nem csak tengeri csodákat, de hatalmas veszélyeket és új ellenségeket is rejt, egyúttal pedig teljesen új stratégiai lehetőségeket is megnyit, amely fizikailag is közelebb tudja hozni egymáshoz a birodalmakat, ennek pedig ritkán van jó vége.
Erről pedig a történet is gondoskodik, az ENDLESS Legend 2 ugyanis hatalmas hangsúlyt fektet a narratívára, ahol az egyes frakciók és azok főbb képviselői jutnak kiemelt szerephez, és navigálnak újabb és újabb feladatok és célok felé. A szövegekben dúskáló történetmesélés ugyan kicsit talán korlátok közé szorít, cserébe viszont nagyon jól megírt dialógusokat és frenetikus világépítést kínál, ráadásul magyar nyelven is. A felirat ugyan sok hiányossággal küzd még (az UI számos eleme angolul fut), cserébe viszont egészen kiváló fordítást kínál egy már mostani állapotban is egészen kiváló játékhoz. Lenyűgöző látványvilága, elődeire is rápipáló, egyedi elemekkel roskadásig töltött világa, addiktív játékmenete és rengeteget fejlődő elemei okán már most neki lehet ítélni 2025 legjobb 4X-játéka díját, de a 2026-osat szinte egészen biztosan!
Az Endless Legend II korai hozzáférése 2025. szeptember 22-én vette kezdetét, kizárólag PC-n. A bemutató a legelső Early Access változat állapotát tükrözi. A kódot a játék kiadója, a Hooded Horse biztosította - köszönjük!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.