Míg a legtöbb monitorgyártó nem győz egymásra licitálni az egyre gyorsabb és nagyobb csúcskategóriás darabokkal, a Philips egyike azoknak a cégeknek, akik inkább tisztes távolságból szemlélik az erőfitogtatást, és megfizethető darabokkal töltik fel a középkategóriát. Persze ez nem jelenti azt, hogy kijelzőikből hiányzik az innováció, a legutóbbi hasonló méretű OLED modelljük elképesztő képminőséget és gyorsaságot prezentált kiváló anyaghasználat mellett. Ha beérjük a szerényebb Fast IPS-sel, viszont nem mondanánk le a 4K-ról és a nagy teljesítményű funkciókról, akkor az Evnia 27M2N3800A nagyon is vonzó ajánlat lehet számunkra.
A monitor kompakt kis dobozban érkezik, amit a hónom alá csapva vittem el a rendeltetési helyére, ahol a már megszokott módon csavaroztam rá a talpat, majd pattintottam a képernyő hátuljára az állványt. Költséghatékonyság szempontjából itt majdnem minden műanyagból készült. Pontosabban elég olcsó hatást keltő, kopogós, érzetre érdes matériából, de valahol kompromisszumot kellett hozni a Philips mérnökeinek, ha alacsonyan akarták tartani a vételárat. Ezzel én is megbarátkoztam, hiszen nem mindennap kerülünk fizikai kontaktusba a monitorral, jobb esetben csak akkor, ha tisztítjuk. Az viszont nem tetszett, hogy sima gépelésnél is a képernyő jobbra-balra billeg, ami a fémállvány hiányára (és nyilván a picit instabil számítógépasztalra) vezethető vissza. Nem mindig zavaró, de ezzel számolni kell sajnos, de van egy hasznos funkciója is: földrengésnél például előre jelzi a bajt.
A dobozban minden kábelt és üzembe-helyezési segédletet megtalálunk hozzá, mindössze pár perc után már bevetésre is küldhetjük a kicsikét. Portok tekintetében felemás a kép, lévén egy DisplayPort 1.4-et kapunk, nem a legújabb szabványt, viszont HDM 2.1-ből rögtön kettőt is, amely akár 48 Gbps sávszélességet kínál a tömörítetlen tartalomhoz, ennek a konzolosok fognak örülni. Hiányoltam a USB-C csatlakozót és az USB-A hubot is, aminek szinte már alapnak kéne lennie, de van legalább egy 3,5 mm-es audio jack, és ahogy az lenni szokott, a beépített hangszórót inkább gyorsan felejtsük el, annyira dobozhangja van.
Feltűnési viszketegségtől mentes igazi fenevad
Véleményem szerint a 27 hüvelyk túl kicsi a 4K felbontáshoz, ilyen méretben egyszerűen nem jönnek ki a 2160p előnyei, de ez legyen az én bajom. Főleg, hogy a képminőség már a bekapcsolás után is letaglózó, persze nem olyan tűéles és kontrasztos, mint egy OLED-é, nincsenek tökéletes feketék sem (csak nagyon sötét szürkék), de egy kompetitív játék esetében úgysem lesz időnk a színhűséget vizsgálni. Mert az Evnia 27M2N3800A tudása tényleg brutális: 4K felbontás mellett 160 Hz-es képfrissítést kapunk, míg a másik módban 1080p-ben fut a kijelző, immár 320 Hz-es frissítési gyakoriság mellett. Ez utóbbi főleg az eSport játékoknál jön majd jól, ahol a gyorsaság a látvány felett áll.
Mindkét lehetőség a gamerek javát szolgálja, 4K-ban lehengerlően mutatnak az egyjátékos címek, ha pedig inkább multiznánk egy jót, csak belépünk a monitor OSD menüjébe, és pár másodperc alatt átváltjuk a képfrissítést FullHD-ra - ez ilyen egyszerű. Szerencsére kijelző jobb hátulján található joystickkel a navigálás játszi könnyedségű, pillanatok alatt elérhetjük a különböző játékmódokat.
Dedikált beállítást kapunk FPS-hez, versenyjátékokhoz, RTS-ekhez és még filmnézéshez is, de ugyanitt érhetjük el a szemkímélő LowBlue- és Easyread módot az esti olvasgatásokhoz. Néhányuk teljesen felesleges, hiszen túlhajtva a sebességet kicsit szellemképes az egész, amit az alacsony késleltetési opcióknál látunk - maradjunk tehát a kompromisszumoknál! A Philips monitorok menüdesignja ugyan nem kelt feltűnést, cserébe fürgébben érhetjük el a beállításokat, mint más márkák esetében.
Mindenre is jó, de főleg játékra
Persze mit sem érnek a különböző fényerővel és színmélységgel felvértezett játékmódok, ha nincs mögötte megfelelő teljesítmény. A monitor tervezésekor ez volt az egyik sarkalatos pont, így a 0,5 ms MPRT és az 1 ms-os GtG válaszidő előtt megemeljük a kalapunkat, ami jelentősen jobb a hagyományos IPS monitorokkal szemben. Normál grafikai munkákra és képszerkesztésre is alkalmas a panel, hiszen az Adobe RGB 90%-át, a DCI-P3 színskála 95 százalékát lefedi. Már első blikkre is feltűnő a remek képélesség és részletesség, ami 4K-ban elérhető, köszönhetően a remek pixelsűrűségnek, ennek okán még a szöveg is borotvaéles, gond nélkül olvasható, amivel még az OLED-eknek is meg szokott gyűlni a bajuk. A Philips ezt simán kipipálja, annak ellenére is, hogy a panel nem natív 10 bites, hanem 8-bit+FRC.
A HDR itt olyan funkció, amit csak mérsékelten lehet élvezni, hiába van jó tartalmunk hozzá, egyszerűen túl tompák a színek, és ahol fényesnek kéne lennie a dolgoknak, azok nem eléggé fényesek. Ellenben, ha lemondunk erről és SDR módban használjuk a moncsit, már sokkal nagyobb örömünk lesz benne. A 450 nites maximális fényerő sokkal több, mint amennyit egy hagyományos OLED panel ki tud magából préselni, így egy világos szobában is jól láthatóak lesznek a képernyőn futó dolgok. A feketék viszont nem a legjobbak, a kontraszt is csak so-so, de ezen felesleges fennakadni, az IPS már csak ilyen.
A Dual-módos monitorok új generációja még mindig nem elég átütő, ami főleg amiatt van, hogy a gyártók nem használnak egész skálázást az élvezető 1080p-hez egy 4K panelen. Ennek eredménye, hogy a kép kissé homályos, nem olyan, mintha most hirtelen egy natív FullHD monitort állítottunk volna hadrendbe, pedig a végcél ez lenne. Még mindig jobb a helyzet, mintha a játékon belül váltanánk kisebb felbontásra, mindent a GPU-interpolációra bízva, amiből eddig sok jó még nem sült ki.
Viszont játék közben meglepően jól muzsikál a kisebb felbontású mód, a 320 Hz tényleg alaposan oda tud csapni, ha olyan combos videokártyánk van, amiből legalább ugyanennyi fps-t ki tudunk erőszakolni. Ha ez sikerül, akkor teljesen új dimenzióba kerülünk a reszponzivitás terén egy kiélezett Valorant vagy Counter-Strike 2 meccs során. Látásunk maximum a szemünkbe tévedő könnycsepp miatt homályosul el, nem pedig a rossz “visszaskálázás” okán.
Ebben az árszegmensben a legjobb
Nem kevés Hunt: Showdown 1886 és Gears of War: Reloaded játékóra órán engem totálisan meggyőzött az Evnia 27M2N3800A, még úgy is, hogy anyagminőség terén nem a legjobb, a Dual mód is kompromisszumos, viszont minden manapság fontos gamer funkció kiválóan működött rajta. Még munkára is bevetettem, a szerkesztési feladatokat is akadálymentesen tudtam elvégezni rajta. Szerintem 150 ezer forint abszolút nem drága egy bitang gyors, és nem túl csicsás 4K monitorért, ami mellé legalább egy dupla annyiba kerülő videokártyát is be kell szerezned, hogy ki tudd használni a 160 Hz-et a nem túl falánk modern játékok esetében. Ezzel nem árt tisztában lenni, ám ha bírja a büdzsé, akkor ezzel a monitorral sem lősz bakot.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.