Lényegében a Wii piacra dobása óta a Nintendo konzoljai eléggé felemásan viszonyulnak a nem konzol-exkluzív AAA-s címekhez. A Wii esetében a gyengébb hardver miatt már egyértelmű volt, hogy az akkori PC-re, Xbox 360-ra vagy PlayStation 3-ra készített játékokat nem igazán lehet megfelelően portolni, ezért az egyedi irányítást kihasználva sokszor külön verziókat készítettek a legnagyobb franchise-ok új címeiből. Így kaptunk többek közt Wii-s Modern Warfare Reflexet, Resident Evil 4 (Wii Edition)-t, alapjaiban eltérő Tomb Raider: Underworldöt, na meg persze a fénykardozásra fókuszáló Star Wars Force Unleashedet. A trendben a Wii U sem hozott komolyabb változást, a Switch piacra dobásával pedig rengeteg jól bejáratott franchise gyakorlatilag búcsút intett a kiotóiaknak. Amikor pedig egy-egy széria mégis tiszteletét tette a hibrid konzolon, akkor az vagy rögtön a platform megkerülhetetlen és állandóan emlegetett mérföldköve lett (Witcher 3, Dark Souls Remastered), vagy úgy vérzett el, hogy azt még nézni is fájt (igen, rád nézek 15 fps-es ARK). A Switch 2 esetében azonban eddig úgy fest, hogy más lesz felállás, nyitócímként mutatkozott be a Yakuza 0 és a Cyberpunk 2077, és most a Star Wars Outlaws is ellátogatott rá. De vajon csak egy alibi-portról van szó, vagy élmény szempontjából képes a Switch 2 abszolút felnőni a jelen generációs konzolokhoz third-party AAA-s címek esetén is?
Nos, ha a kérdést egyetlen mondaton belül szeretnénk megválaszolni úgy, hogy mégis majd minden részletre kiterjedő elemzést adjunk, akkor azt is mondhatnánk, hogy gyakorlatilag a Switch 2 egy kézben hordozható Xbox Series S-ként funkcionál. Ahogyan pár hónapja a Cyberpunk 2077-nél, úgy a Star Wars Outlaws-nál is ahhoz a látványhoz és teljesítményhez vagyunk ismét csak a legközelebb, ami az Xbox Series S-ekre kötött képernyőkről is visszaköszön.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy handheld üzemmódban 720p, dokkolva pedig 1080p társaságában fut a játék, ám itt azért bejátszik némi DLSS-alapú varázslat is, úgyhogy az összhatás egyáltalán nem lesz borzalmas nintendós mércével mérve. A szokásos performance és quality mód kapcsolgatására ezúttal nincs lehetőségünk, kizárólag 30 fps-sel futtathatjuk a játékot. A Cyberpunk 2077-ben debütáló 40 fps-es üzemmódot pedig itt is szívesen láttam volna, tényleg sokat hozzáadott a játékélményhez, ám ezúttal legalább a 30 fps legalább tényleg betonstabil lett, legyünk akár kint az űrben, Toshara sziklás fennsíkjain, vagy a Tatooine dűnéi közt, a másodpercenkénti képkockaszám sosem megy be 30 alá pár pillanatnál többre. És ez igaz az open world-szerű siklós részekre is, melyeknek borzalmas optimalizációja sokat vitatott téma volt még a megjelenés előtt.
A grafikát illetően hatalmas pluszpont, hogy javarészt csak a felbontás és az effektek minősége lett lecsavarva, de a tereptárgyak, karakterek, és a környezet modelljei teljesen azonosak a nagyobb teljesítménnyel rendelkező platformokon látottakkal. Persze más konzolokhoz képest itt kevesebb lesz a fű, az árnyékok csak kisebb távolságig jelennek meg, az összkép is homályosabb, de az élmény ettől nem lesz alapjaiban eltérő. Egyedül talán a vízfelületek és tükröződései jelentenek kivételt, melyek tényleg vállalhatatlanul rondán festenek, nehéz felfogni, hogy a végletekig butított SSR helyett miért nem vetnek be korábbi generációs, kevésbé dinamikus, de legalább alacsonyabb gépigényű és összhatásában okés planar reflections-t.
Irányítás terén nincs okunk a panaszra, a mozgásérzékelők működnek, és néhány dolgot akár az érintőképernyővel is intézhetünk. A Ubisoft keretrendszerének hála a cross-platform mentésekkel sincs galiba, ha PC-n már elkezdtük a játékot, akkor most Switchen ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Ami az akku üzemidejét illeti, sajnos Kay története majdhogynem rekordszinten meríti az amúgy is eléggé szűkösre szabott akkuidőt, ha sikerül belőle 2,5 órát kihozni, akkor már mázlistának számítunk.
Mindent összegezve nagyjából ugyanazt a kérdést járjuk körben minden olyan third-party AAA-s címnél, ami Switch 2-re látogat, és ez nem más, mint hogy megéri-e az élményt a Nintendo konzolján átélni, vagy magunkkal szúrunk ki, ha így teszünk. Az kétségtelen, hogy az előző generációs Switch sokszor játszhatatlan portjainak korszakából kiléptünk, és a 30 fps-es szegmensben valóban élvezhető élményt kapunk. Ám az is biztos, hogy a grafika kategóriákkal elmarad nemcsak egy csúcskategóriás PC-től, de a PS5 és Xbox Series X portoktól is, és hiába a külső nézetes játékmenet, 30 fps-sel sosem lesz igazán élmény a gyors akcióba vetni magunkat. Ám ha azt nézzük, hogy a Steam Deck alacsonyabb felbontás mellett is sokszor 20 fps alá droppol, már egy egész más világot kapunk, amibe a PC-kkel és konzolokkal szemben bárhol és bármikor beléphetünk, és bizony innen nézve a Switch 2 galaxisa már nem is lesz olyan réges-régi, sem pedig messzi-messzi.
A Star Wars Outlaws 2024 augusztusa óta PC-n, PS5-ön és Xbox Series X/S-en érhető el, amihez most a Nintendo Switch 2-es verzió is csatlakozott. Jelen tesztünk az utóbbi platform alapján készült, az eredeti értékelésünket pedig errefelé találjátok.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.