Mielőtt még az első bekezdésben elriasztanánk a szűkebb költségvetésből gazdálkodó gamereket, hadd jegyezzük meg, hogy az innováció mindig is magasabb árcédulával párosult múltban. Ezzel nincs is baj, hiszen az új trendek lassan beszivárognak a megfizethető kategóriába, ez az élet rendje, ám az újdonságokért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Az Asus mindig is élen járt a kísérletezésben, erre jó példa legújabb billentyűzetük, amely a Computex 2025 során mutatkozott be, és most most végre mi is kipróbálhattuk. Szerencsére nem önmagában, hiszen a gyártótól kapott terebélyes dobozban benne volt még az alig 48 grammot nyomó gamer egerük, a ROG Harpe II Ace is.
ASUS ROG FALCATA, AMIKOR A FURA DESIGN NEM MINDENNAPI TELJESÍTMÉNNYEL TALÁLKOZIK
Hosszú évek eseménytelensége és a mechanikus darabok egyeduralma után végre egy gyakorlati haszonnal bíró technológia is meghonosodott a billentyűzetek piacán. A mágneskapcsolós, Hall-effektusú modellek széles körben terjednek, ami nem véletlen, hiszen előnyük, hogy válaszidejük jobb, érzékelési pontjuk milliméterpontosan testreszabható, a rapid trigger hozadéka pedig gyorsan megmutatkozik játék közben. Hiszen a mágneses switchek képesek érzékelni, hogy a felhasználó mennyire üti le őket, ugyanakkor nem kell fizikai kapcsolatnak lenni az érzékelők és a kapcsolók között, hogy regisztrálják a lenyomást. A mechanikus daraboknál ez általában 4 mm-nél van, ám a mágneseseknél bárhol lehet, vagyis pontosan ott, ahol a játékos tizedmiliméter-pontossággal beállítja szoftveresen, vagy magán a billentyűzeten.
Simán elképzelhető, hogy már 1 mm-es lenyomásnál aktiválódik a parancs, ami a gyakorlatban szinte annyi, hogy ráhelyezzük az ujjunkat a keycap-re. Mondanom sem kell, egy kompetitív lövöldében ez milyen fontos lehet! Kattanás nincs, hiszen a Red-kapcsolókhoz hasonlóan a mágneses darabok is lineáris karakterisztikájúak, viszont aki a hosszabb lenyomásokat kedveli, beállíthat akár 3,5 mm hosszú érzékelési pontot is - minden a saját szokásainkon múlik. A technológia ráadásul az élettartamnak is kedvez, hiszen a mágneses kapcsolók nem súrlódnak, nem használódnak el úgy, mint a mechanikus és membrános megoldások, papíron akár egymilliárd leütést is kibírnak, ami hatalmas előrelépés.
Bővelkedünk ilyen-olyan funkciókban, talán túlságosan is
Most, hogy tisztáztuk a mágneskapcsolók ismérveit, ideje beszélni a ROG Falcatáról. A billentyűzet doboza elég súlyos, ami nem véletlen, hiszen tömve van extrákkal. Az osztott modell mindkét fele külön textilzsákba csomagolva érkezik a hozzájuk illő csuklótámasszal együtt. Két külön dobozban minden egyéb tartozékot megtalálunk, úgymint a három kábelt, az USB-hosszabbítót, a nyolc levehető lábat, egy billentyűsapka-eltávolító csipeszt, egy apró imbuszkulcsot, csavarokat, valamint az elmaradhatatlan dokumentumokat és matricákat is. A Falcata dedikált Copilot-gombot kapott, de ezt lecserélhetjük a mellékelt Ctrl-ra.
Ha a gumírozott mágnessel összepattintjuk a két részt és egy rövid vagy egy hosszabb, szövetborítású USB-C kábellel összekötjük (“linkeljük”), egy szabványos, 75 százalékos (TKL) kialakítású billentyűzetet kapunk, numerikus pad nélkül. Kábel nélkül az osztott periféria jobb oldala használhatatlan, párszor előfordult, hogy kicsúszott a csatlakozóból, a mágnes pedig enged, de ha nem mozgatjuk, nem fordul elő még egyszer. A Falcatát természetesen 2,4 Ghz-es vezeték nélküli, vagy Bluetooth-kapcsolattal is használhatjuk, és persze vezetékesen is - az üzemmódok között a bal felső oldalon lévő pöcök segítségével választhatunk.
Sosem voltam a csuklótámasz híve, de itt a kialakításhoz igazodva kettőt is találunk, ez is részben testreszabható, ahogyan a váz aljába kézzel becsavarozható gumitalpak is, amikből kevesebb van, mint amennyi furat, így a dőlésszöget egyedileg állíthatjuk be. A végeredmény kellően masszív, ám a csuklótámasz bevonata sajnos csúszik, így számomra kényelmetlen volt. Az ütések elnyeléséhez Poron-hab szolgál, az alsó szilikonbetétek pedig a visszhangok csillapítására szolgálnak. A Falcata így kellően stabilan fekszik fel az asztalra, nem imbolyog, elcsúsztatni sem tudjuk, ha már egyszer a helyére pakoltuk. Ha ez nem lenne elég, megkapjuk a ROG saját dupla kialakítású PBT-keycap-jeit, mindegyik szívós ABS műanyag UV-bevonattal, ami remek tartósságot és kopásállóságot biztosít. Eredeti fénye és a feliratok is simán túlélnek bennünket, viszont moddolhatóságra vannak más ROG-modellek is a piacon.
A gép elülső oldalának felső sarkában egy kerek kapcsoló szolgál a rapid trigger engedélyezésére, ami után az oldalsávon felvillan az RT-jelző is. Így már tényleg az az érzésünk lesz, hogy mi kemény e-sportolók vagyunk és hamarosan tartósan bevesszük az eredménylista felső szegmensét, mert aktiváltuk a csoda-gombot. Ezzel még nincs vége az fedélzeti kezelőszervek listájának: a bal felső sarokban található ROG-gombbal választjuk ki az olyan különböző funkciókat, mint a rendszerhangerő, a médiasáv, a billentyűzet fényereje, a rapid trigger érzékenysége, működési pont beállítása és az egyéni mód, míg az alatta lévő henger alakú görgővel azok mértéke is finomhangolható - a legapróbb részletekig! Mindez meglepően jól működik és intuitív is, bár nyilván a web alapú Gearlinken keresztül nyílik meg számunkra az igazi testreszabási Kánaán, ahol minden egyes billentyűhöz egyedi RGB-fényt és effektet is rendelhetünk. Ám a fontosabb funkciókat gyorsabban elérhetjük a dedikált gombokkal is, legalábbis nekem bőven megfelelt ennyi setupolás is.
A teljesítmény tekintetében megérdemli a csillagos 5-öst
Túl kellett esni a fícsörök kissé száraz ismertetésén, de lássuk, hogy éles körülmények között hogyan muzsikál a hardver! A ROG saját fejlesztésű HFX V2 mágneskapcsolói extrém érzékenységűek és lendületesek, a gépelési érzés pedig elsöprő. A jelen cikket is a Falcatán írom, és bizony roppant kielégítő és halk az élmény, a leütéseknek apró és diszkrét hangja van - nem ébred fel rá a fél család, amikor éjszaka gépelni támad kedvünk. Az előre kent és falazott belsőségeknek hála hosszú ideig pormentesek és simák lesznek a kapcsolók, a teljes 3,5 mm-es út mindössze 32 gf leütési erőt igényel, összesen pedig 42 gf-et. A működési pontot a Gearlink felhőjében vagy magán a billentyűzeten 0,1 és 3,5 mm között állíthatjuk 0,01 mm mértékben, ami már enyhén szólva is túlzás, de az tény, hogy bárki megtalálja a saját ízlésének megfelelő pontot.
Mindkét végletet kipróbáltuk élesben, ám arra jöttem rá, hogy az arany középút a legjobb. A legrövidebb érzékelési ponton (0,1 mm) hagyva szinte elkerülhetetlen a véletlen leütés, úgy hogy szinte meg sem mozdul a billentyű, főleg, ha alig észrevehetően még remeg is a kezünk. A 3,5 mm pedig a legtöbb mechanikus megoldással van pariban, számottevő előnyünk nem származik belőle, így végül a köztes megoldást, a 2 mm-es érzékelési pontot preferáltam, ami a legtöbb játék esetében bőven elég volt, és nem esünk felesleges túlzásokba.
Ha viszont profi vagy, és az összetettebb érzékelés mellett teszed le a voksod, egyetlen billentyűhöz több inputot vagy műveletet (összesen négyet) is regisztrálhatsz a szoftverben a működési távolság és az érzékelési pont alapján, tetézhetjük mindezt koppintással vagy nyomva tartással, szóval a spektrum tényleg eléggé széles. A Gearlinkkel kismillió dolgot testreszabhatsz, még azt is, hogy mit csináljon a Falcata, ha egyszerre több gombot nyomsz le, változó felengedéssel. A lehetőségek tárháza nevetségesen sokrétű, ám az kétségtelen, hogy az online játékok esetében, ahol tényleg század másodperceken múlik a siker, az ilyen kunsztokon is múlhat a győzelem sorsa. Kellemes kísérletezést az érintetteknek!
A Falcata osztottságából következik a jobb ergonómia, de csak papíron. A legkényelmesebb, amikor egymás felé fordítjuk a két felet, hiszen a kezünk sem merőlegesen fekszik az asztalra. A dőlésszög testreszabása után sem teljesen kényelmes a használat, hiszen lapos billentyűzetről van szó, és a támasz sem javít a helyzeten túlságosan, kezünk izmai így mindenképp feszülni fognak a csuklótól az ujjakig, hogy a gombokon tudjuk tartani a kezünket. Magyarán nincs tökéletesen megoldás, csak egyéni preferencia (sőt, még a játék is válogatja, melyik kézpozíció a megfelelő), de erről nem az Asus tehet, aki csak minimalizálta a kockázatfaktort, és látszólag mindent megtett a komfortunkért. Idővel persze megszokható a 75 százalékos forma, ami félúton van a kompakt és a teljes kiosztás között, de addig számolni kell elütésekkel.
Az akkumulátor meglehetősen szívós, akár egy hetet is kibír bekapcsolt RGB-fények mellett, anélkül pedig 200 óra üzemidő sem elérhetetlen egyetlen feltöltéssel, ami szép teljesítmény egy e-sportra szánt, 8K Hz-es vezeték nélküli perifériától. Persze én többnyire kábelesen használtam, így a teszt javarészében nem foglalkoztam az akku teljesítményével, de mobilitást tekintve tényleg a legjobb mágneses billentyűzetek között van a piacon.
Micsoda? Tényleg ennyibe kerül?
Igen, tényleg! A ROG Falcatával szemben a legnagyobb visszatartó erőt annak 150 ezer forintos vételára jelenti, amiért már egy combos félkonfigot is lehet vásárolni. Ez már topliga - tudásban és árfekvésben is! Nyilván vannak jobb ár-érték arányt kínáló darabok a piacon, de azok feleannyi innovatív és kényelmi funkcióval sem rendelkeznek. Nem vitatom, hogy ez a darab egy meglehetősen szűk vásárlói réteg játékszere lesz, mégis egy élmény volt megtapasztalni a korunkat mozgásban tartó technológiát, még ha “csak” egy billentyűzetről van szó. A Falcata nem is szimpla billentyűzet, talán túlzó lehet a testreszabhatósága, pontossága és prémium anyagminősége, de tutira megtalálja a közönségét.
ASUS HARPE II ACE, A PILLEKÖNNYŰ HALÁLOSZTÓ
Az ember néha negyvenévesen szembesül azzal, hogy amihez korábban váltig ragaszkodott, az manapság már nem úgy van. Az én elképzelésem szerint egy periféria akkor lehet minőségi, ha súlya van, nem spórolják ki belőle az anyagot. Aztán szembejött az Asus ROG Harpe II Ace, és alaposan felforgatta a gaming egerekről alkotott elképzeléseimet. Mert a kétkezes modell (mármint nem olyan nagy, hogy két marokra kell fogni, hanem jobb- és balkezesek is használhatják) mindössze 48 gramm súlyú, amit a dobozából előkapva, nem akartam hinni az érzékeimnek. Egy fél tábla csokoládé is nehezebb, régebben a hipermarketek saját márkás egerei is súlyosabbak voltak, de ott tényleg a spórolás szülte a gyér anyaghasználatot. A fehér színű ROG Harpe II Ace szinte olyan, mintha nem is lenne semmi a kezünkben, pedig látjuk, ott van teljes valójában. Pluszban elődjénél sokkal jobb érzékelőt pakoltak bele, miközben a súlyát is sikerült csökkenteni.
Könnyebb és okosabb lett
A rágcsáló kábelen és vezeték nélkül is 8000 Hz-es mintavételezési frekvenciát kínál, mint a többi felső kategóriás darab, oldalán két testreszabható gomb, középen pedig egy szemcsés görgő található, amihez még RGB-világítás is tartozik. Viszont a különbségek nem csak a burkolat alatt, hanem magában a burkolatban is észrevehetőek. A ROG Harpe II Ace háza ugyanis egy újabb típusú, ricinusolajból készült bionejlon anyagból van, amely nemcsak a környezetnek teszt jót, hiszen a hagyományos műanyaghoz képest 70 százalékkal kevesebb CO2-kibocsátással készül az egér, hanem az előző generációs modell 54 grammját sikerült az újnál 48-ra redukálni. Sőt még a méretileg is kicsit kompaktabb az egész, de csak pár milliméterrel, ami elhanyagolható, a gyakorlatban nincs számottevő különbség. A szimmetrikus kialakításnak hála, karmos és teljesen tenyérbe simuló fogással is remekül kézben tartható az egér.
Felülete viszont teljesen sima és csúszós, ami nem biztos, hogy az izzadósabb tenyerű játékosoknak be fog jönni. Ennek már két hét használat után nyoma is volt, a burkolaton néhány ujjlenyomat és paca is megjelent, ám a fehér színű modellen azért nem annyira feltűnőek az ilyen szennyeződések, mint a feketén (a csoki, a paprikás chips viszont igen...). Az egér alján immáron két, lényegesen nagyobb PTEE csúszófelület foglal helyet, és a gombok elrendezése is változott. Itt válthatunk a DPI-értékek között, a csatlakozás módján (vezetékes, Bluetooth vagy a 2,4 GHz), sőt még az USB-adaptert is eltárolhatjuk benne, szóval kisebb az esélye, hogy elveszik ez a fontos alkatrész.
A ROG Harpe II Ace megkapta a drágább ROG Harpe Ace Extreme elképesztően pontos AimPoint Pro érzékelőjét, amely 42.000 DPI felbontást és 750 IKP sebességet garantál, és még az 50G gyorsulást is képes lekövetni. Nyilván ezek szélsőséges adatok, a hétköznapi játékhoz ezek töredéke is elég, az viszont tény, hogy a jelentéktelen súlyának, valamint a Track-on-Glass technológiának köszönhetően az egér mindenféle felületen pontos tud lenni. Leteszteltem, valóban így van: a telefononom üvegfóliáján, és a gépházam edzett üvegén is lekövette a mozgást a ROG Harpe II Ace.
Élmény vele a játék és minden más is
A jobb és a bal egérgombhoz természetesen a ROG 100M optikai mikrokapcsolók tartoznak, amelyeket 100 millió kattintásra terveztek, ami kellően gyors és pontos, játék közben tökéletesen kiszolgáltak, és még a hangjuk is az elviselhető kategórián belül marad. Az én Razer Deathadder V2-m is hasonló kvalitású kattintásokat produkál, úgyhogy egyből sikerült megszokni. A görgők rácsmintázatának hála a weboldalak görgetése és a fegyverváltás is kielégítőnek bizonyult. Szintén sokat ad hozzá a kényelemhez a szoftveresen konfigurálható zóna mód, amellyel napi munkához, böngészéshez vagy épp a játékra optimalizálhatjuk a lekérdezési frekvenciát és az RGB-világítást, később az egér automatikusan elvégzi helyettünk a váltást.
A lítium-ion akkumulátor üzemideje akár 101 óra lehet kikapcsolt fények mellett, és 84 óra RGB-vel, vezeték nélkül, ami mindenképp impozáns szám. Persze ennél kevesebb ideig bírja egyetlen töltéssel, ha növeljük a DPI-t, de sok más 8K Hz-es gamer egér ennél rosszabb kapacitással rendelkezik, ami a ROG Harpe II Ace mellett szól. Persze nála is elérhető a Gearlink a paraméterek részletes testreszabáshoz, ami mivel webes felületen fut, nem is zabálja úgy az erőforrást, mint az Armoury Crate. Játszi könnyedséggel módosíthatunk a RGB-fényeken, különböző felületekhez igazíthatjuk az egeret, de még az energiatakarékossági beállításokba is belepiszkálhatunk.
A ROG Harpe II Ace derekasan helyt állt olyan játékokban, mint a Hunt: Showdown 1886 és az Arena Breakout: Infinite, ahol a pontos és gyors célzás elengedhetetlen, míg a Titan Quest II-ben elég sokat henteltem vele sűrű kattintgatások mellett. Még a legkisebb mozgást is pontosan lekövette az egér, a pillesúlyt pedig viszonylag gyorsan megszoktam, pedig fura érzés volt elsőre, milyen kevés erőt kell kifejtenem hozzá, és lassabban fáradt el a kezem. Pár óra után viszont azt mondom, nehéz lesz visszaszokni a Razerhez, ami szintén nem egy ajtókitámasztó, de megdöbbentő tényleg, mennyire érezhető a különbség 48 és 80 gramm között.
Hetven rugóért az egyik legjobb választás ofc
Ha kicsit komolyabban érdekel, mi van a kezedben és ki tudsz perkálni ezért a perifériáért 72 ezer forintot, biztos lehetsz benne, hogy egy e-sport-kompatibilis, megbízható és a legkönnyebb súlyú darabbal gazdagodsz. A belsőségek terén pedig szinte a csúcstechnológiát birtoklod majd, köszönhetően a profi érzékelőnek és a szívós mikrokapcsolónak. Ha izzad a tenyered és sűrűn csúszik le a praclid a nejlonburkolatról, oda se neki, legfeljebb majd többször törlőd a nadrágodba.
Az Asus ROG Falcatáról és a ROG Harpe II Ace-ről még több tesztfotót találsz a galériánkban.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.