Ebbe a diadalmenetbe köpött most bele egy hatalmasat a Hot Wheels Let's Race™: Ultimate Speed, ami nemhogy nem ér fel az olasz Milestone által fejlesztett korábbi részekhez, de sajnos, mint versenyjáték is csúfos kudarcot vall. Mindennek leginkább két oka van, melyek közül az egyik, hogy a játék alapjául szolgáló Netflixes sorozat kimondottan a kisebb korú gyermekeknek szól. Ez persze alapjában véve nem feltétlen lenne baj, csak éppen a fejlesztők (őróluk még lesz szó a későbbiekben is) ebből azt a következtetést vonták le, hozzáteszem tévesen, hogy mivel a fiatalabbak kevesebbel is beérik, ezért aztán nem kell megerőltetniük magukat. Ennek folyományaként borzasztóan karcsú tartalommal fognak szembesülni mindazok, akik voltak olyan tájékozatlanok és befizettek erre a Hot Wheels scamre, ráadásul azt a keveset sem tudják majd maradéktalanul kiélvezni, mert az egészet egy olyan elképesztően bárgyú és primitív körítésbe csomagolták bele, amitől még a hároméves kisfiam is kellemetlenül érezte magát.
Már a menürendszert kiváltó központi hub is megérne egy misét, olyan ocsmány és igénytelen az egész, de igazán akkor fog csak kikerekedni a szemünk, ha elkezdünk nézelődni a lehetőségeink között. Az előzetes infók ugyanis arról szóltak, hogy öt játékmód közül szemezgethetünk majd a megjelenést követően, csakhogy ez valójában hatalmas csúsztatás, mivel ezek között találunk két, egymástól szinte alig különböző bajnokságmódot, idő elleni versengést, egy szimpla, általunk testreszabható versenyopciót, de a marketingeseknek volt pofájuk még a pályaszerkesztőt is beleszámolni a végeredménybe. Mondjuk ezutóbbi legalább jópofa és könnyedén kezelhető, a használatára pedig szükségünk is lesz, merthogy a játékban írd és mondd, mindösszesen 12 előre elkészített pálya kapott helyet (kocsikból sincs sokkal több), amik ráadásul környezet szempontjából alig térnek el egymástól, szóval előre is gratulálok azoknak a vájtszeműeknek, akiknek sikerül megkülönböztetniük ezt az egy tucat nyomvonalat.
Semmi extra, mondhatnánk, sőt, még a kötelezőnél is kevesebb, amit érezhettek a fejlesztők is (mondom, később még lesz szó róluk), ezért kitalálták a főellenfélharcokat, ahol hatalmas szörnyekkel csaphatunk össze a száguldásaink közben. Ilyenkor a fenevadakra fókuszálva kell gyűjtögetnünk, illetve a megfelelő időpontokban kitérnünk, valamint támadnunk, ami elsőre jópofának tűnik, csakhogy hamar rájövünk arra, hogy itt sem működik minden olajozottan. Hiába kapunk ugyanis többféle főgonoszt, az összes ugyanazokra a mechanikákra épül, pusztán annyi a különbség közöttük, hogy más tárgyak után koslatunk, de ezt leszámítva a legyőzésük mikéntje szinte teljesen megegyezik. Elég illúzióromboló tud ez lenni, bár korántsem annyira, mint az a pillanat, amikor először ülünk be a volán mögé, mert higgyétek el, ott fog elillanni az összes addig még megmaradt életkedvünk.
És akkor most jött el az a pillanat, amikor ki kell térnem a Hot Wheels Let's Race™: Ultimate Speedet fejlesztő Bamtang Gamesre, akiknek korábbi portfóliója könnyedén indokolhatná a kiadó általi felbérlésüket, hiszen eleddig szinte csak kart játékokban utaztak, viszont azért nem ártott volna ránézni azoknak a minőségére sem. Ezek ugyanis egytől-egyig silány próbálkozások voltak csupán, amik rendszerint igyekeztek meglovagolni egy sikeres IP-t több, de sokkal inkább kevesebb sikerrel. Nos, ez most sincs másként, hiszen hiába adott a világ egyik legsikeresebb kisautó gyártójának éppen futó sorozata, ebből az égegyadta világon semmit sem sikerült kihozniuk, sőt, majdnem elérték azt, hogy a kisfiam a már korábban megvásárolt kézzelfogható autógyűjteményét is kihajíttassa velem az ablakon. Ehhez mindösszesen elég volt annyi, hogy az élvezhetetlen vezetési élmény keresztül-kasul átjárja a testünket. Higgyétek el, a műfaj iránti szeretetem okán rengeteg versenyjátékot kipróbáltam már a gamer pályafutásom alatt, de ennyire silány megoldásokat még a legalja próbálkozások esetében sem tapasztaltam.
Kicsit képzeljétek el úgy a játék árkád vezetési modelljét, mintha az összes olyan elem egyszerre lenne jelen, amit utáltok az ilyesfajta címekben. Kezdjük ott, hogy a verdák érzete olyan, akár egy tankhajóé, az irányváltás megnyomására pedig minden egyes alkalommal késleltetve reagálnak, amiből fakadóan rendszerint a falban végezzük. Szintúgy ezt az eredményt kapjuk a driftelések zöménél is, mivel a kocsik teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek a bal ravasz lenyomásakor, valamikor alul-, valamikor pedig túlkormányzottá válnak, méghozzá bármiféle külső behatástól függetlenül. Gondolom mondanom sem kell, mennyire élvezetes úgy versenyezni, hogy az egyik körben a kanyar bal oldalán csapódunk bele a falba, a következőben viszont már a jobb oldalon. Ilyenkor ütközik ki igazán a játékban implementált borzalmas fizikai modell is, mert falazás esetén össze-vissza pattogva, irányíthatatlanul fogunk sodródni az árral, ami különösen akkor okozhat röhejes pillanatokat, amikor mindehhez még némi nitrót is segítségül veszünk.
A Hot Wheels Let's Race™: Ultimate Speedet nem igazán tudom ajánlani senkinek sem, mert felnőtteknek túl bárgyú, gyerekeknek pedig szintén, ráadásul, ha ezt kapja tőlünk valamelyik lurkó karácsonyra, tuti megutál majd minket egy életre. Katasztrófaturisták egy jópofa sör mellett talán elszórakozhatnak vele (főleg, ha vagyunk még legalább négyen a helyi többjátékos opció miatt), akárcsak azok, akik a jópofa pályaszerkesztő segítségével terveznék meg az otthonukban felépíteni kívánt valódi nyomvonalat, de rajtuk kívül tényleg mindenki jobban teszi, ha inkább az Unleashed játékok felé kacsingat, főleg, mivel nemcsak sokkal jobbak, hanem egy korrekt leárazást kifogva még olcsóbbak is ennél a vacaknál.
A Hot Wheels Let's Race™: Ultimate Speed október 24-től érhető el PlayStationre, Xboxra, Nintendóra és PC-re. Mi utóbbin szenvedtünk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.