Merthogy az ódon folyosók, kihaltnak hitt szobák és sötét sarkok árnyékában egy sorozatgyilkos ólálkodik, aki csak arra vár, hogy belénk fagyassza azt a bizonyost. Sajnos erre kezdetben meg is lesz az esélye, mivel hősünk a nyomozáshoz szükséges felszerelésen túl csak egy árva sokkolót hozott magával, ami egyrészt nem túl halálos, másrészt miután lőttünk vele egyet, utána rögtön lemerül, emiatt aztán érdemes (lenne) ritkán puffogtatni vele, mert könnyedén úgy járhatunk, mint a korábbi eltűntek. A játék elején ez okoz ugyan majd némi feszültséget, később azonban inkább idegesítővé válik, ami mást sem szolgál, csak az időhúzást. Utóbbi mondjuk érthető is, mert a She’s Leaving nagyjából pár óra alatt teljesíthető, ráadásul rövidségéről az is sok mindent elárul, hogy van a Steamen egy achievement, miszerint 60 perc alatt érjünk a történet végére.
És hogy miért válik idegesítővé az álarcos fenyegetés az első találkozásunkat követően? Hát azért, mert hősünk még úgy is simán lefutja ezt a baromarcút, ha nem sokkolunk a pofájába, utóbbival kiegészülve pedig szinte esélye sem lesz szerencsétlennek. Sokkolni ráadásul szinte mindig megéri majd, mivel a két fős fejlesztőcsapat elég bőkezűen mérte az utánpótlást, azaz, csak akkor fogunk kifogyni a munícióból, ha órákon keresztül céltalanul bolyongunk a pályákon. Mondjuk a lépésszámláló mindenképpen ki fog akadni, mivel a különféle feladványok okán sokszor kell majd ide-oda rohangálnunk a szobákon keresztül, ami alatt számtalan alkalmunk nyílik a könnyű testisértésre. Komolyan mondom, a történet előrehaladtával már sajnáltam a gyilkost, mert amint jöttek volna az ő félelmetesnek szánt üldözéses pillanatai, vagy lefutottam a francba, vagy egyszerűen csak pofán lőttem és otthagytam a saját vizeletében vergődni.
Kár mindezért, mert a főellenséget leszámítva a She’s Leaving remekül teremti meg a horror atmoszférát. Ebben természetesen hatalmas szerepe van a játék helyszínéül szolgáló Haywood rezidenciának, ami elképesztően nagy műgonddal lett megalkotva. Egész egyszerűen nincs olyan négyzetcentimétere, ahonnét ne áradna konstansan a nyomasztó hangulat, minderre pedig rátesz még egy lapáttal a hangszekció. A különféle apró neszek, recsegő lépések, távolba vesző mondatfoszlányok ugyanis kiválóan alkalmasak arra, hogy még a gyilkos folyamatos megszentségtelenítését követően is ránk hozzák a frászt. Hihetetlen, amit ezen a téren a két főt számláló Blue Hat Studio az Unreal Engine segítségével letett az asztalra (leszámítva a bűnronda főszereplőt), emiatt pedig még talán azt is meg lehet bocsájtani nekik, hogy játékmenet szempontjából korántsem tudták hozni ezt a fajta minőséget, ráadásul többnyire hozott anyagból dolgoztak.
A fő profilunk ugyanis a Resident Evil játékokból ismerős állandó kulcskeresgélés lesz, amikkel aztán ajtókat nyithatunk ki, hogy ezt követően ismét kutathassunk újabb kulcsok után, majd ezt ismételjük a végtelenségig. A környéken lakó kulcskészítő biztos meggazdagodott annak idején, mert ennyi zárt ajtó még a börtönökben sincsen. Mivel a kulcsok hajkurászása már rövid távon is borzasztóan repetitív élmény, ezért a fejlesztők igyekeztek a főszereplő munkaköréből fakadó nyomozási szegmensekkel feldobni a játékmenetet, többnyire sikerrel. Ezek a részek ugyanis kétségkívül jóval érdekesebbek, mint bármi más, ugyanakkor mindez hiába, mert a történet előrehaladtával egyre kevesebbet kapunk belőlük, sőt, a játék legvégére nagyjából el is felejthetjük az egészet. Kár érte, mert érezhetően lett volna még ebben potenciál, de a nyomok vizsgálata és azok lejelentése helyett a tónust eltolták a gyilkossal való kergetőzésre, ami a fentebb már emlegetett problémákból fakadóan nem bizonyult annyira jó döntésnek.
Mindezektől függetlenül azonban a She's Leaving még így is bőven ajánlható a borzongás kedvelői számára, aminek leginkább két oka van: egyrészt remekül teremti meg a nyomasztó atmoszférát, másrészt pedig mindösszesen 10 eurót kérnek el érte a virtuális boltok kasszáinál. Persze, nem valami hosszú, a gyilkos inkább idegesítő, mintsem félelmetes, ráadásul játékmenet terén sem villant akkorát, mint amekkorát villanthatott volna, de arra a pár órára amíg tart (a lelkes fejlesztők folyamatos frissítésekkel és tartalmi bővítésekkel igyekeznek kitolni a játékidőt), valósággal rátelepszik az emberre és higgyétek el, ennél többet nem is kívánhatnánk egy horrorjátéktól.
A She’s Leaving december 2-án jelent meg PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin játszottunk a gyilkossal, mint macska az egérrel.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.