A babák fejlődésében az egyik nagy előrelépés a tárgyállandóság kialakulása. Amikor rájönnek, hogy a dolgok akkor is léteznek, amikor nincsenek velük kapcsolatban, nem látják és nem hallják őket (például nem kezdenek el sírni, mert anya kiment a szobából). Még kisgyerekként is vissza-visszatérő érzése szokott lenni az embernek, hogy a világ csak akkor és ott létezik, amikor ő azt látja. Még Einstein is feltette a kérdést, hogy a Hold vajon létezik-e, amikor ő nem látja? A Cassette Boy is ezt az idézetet vette alapul és bontotta ki játékká, ám az ötlet valóban izgalmas, a megvalósítás már közel sem az.
Hősünk egy furcsa álomból ébred arra, hogy eltűnt az égről a Hold. Az égitest darabjai szétszóródtak a világban, és rengeteg problémát okozhatnak, ha illetéktelenek találják meg azokat. A küldetésünk a darabok összegyűjtése és a megvadult NPC-k (a voltaképpeni bossok) legyőzése lesz, amihez kardot, íjat, bombát és egy walkmant kapunk felszerelésül. Furcsa karakterekből nem lesz hiány, ahogy izzasztóbb fejtörőkből sem, lévén a játék szereti elhallgatni előlünk, hogy mit is kell csinálnunk, hová is kell mennünk. Itt érezni, hogy a korai Zelda-játékok mekkora hatással voltak a játék fejlesztésére, igaz, azoknál valamivel kisebb terjedelmet kapunk a Cassette Boy esetében. Opcionális kazamatákat is teljesíthetünk, ám ezeknek egyáltalán nincs hatása a történetre. Feltűnik egy sötét nagyúr és egy bolondos hős is, biztos nincs jelentősége egyiknek sem a játék végkimenetele szempontjából!
A retró sosem megy ki a divatból, ez tény. A régi rendszerek látványvilágát megidéző grafika újra és újra előkerül, hisz sokak számára ezek a konzolok vagy korai PC-k jelentették a gyerekkort. Azonban minden empátia ellenére is nehezen tudom elhinni, hogy valakinek az eredeti Game Boy zöld-fekete kijelzője jelenti a madeleine kekszet. Azt azonban nem lehet elvenni a Cassette Boytól, hogy nagyon is tisztában van saját megjelenésével, és a nagyon old school grafikát okosan modernizálták. A látszólag 2D-s játéktér igen hamar 3D-ben forgatható világgá változik, és itt be is köszönt a Cassette Boy igazán nagy gimmickje: amit nem látunk, az megszűnik létezni. Ez volt az az aspektusa a játéknak, ami miatt mindenképpen látni akartam működés közben, ami miatt egyáltalán kíváncsi voltam erre a pixeles múltidézésre, és amiben talán a legnagyobbat csalódtam. Ugyanis ez a trükk bántóan alulreprezentált és nagyon is korlátozott.
Alapból csak a fekete tárgyakat és NPC-ket tudjuk így eltüntetni, az pedig, hogy a legtöbb esetben alig kapunk olyan magas falat vagy tereptárgyat, ami mögé „elrejthetünk” valamit, csak még tovább korlátozza a funkció hasznosságát. A voltaképpeni lényegi elem olyan mértékben háttérbe szorul a pár órás játékidő alatt, hogy néha meg is feledkeztem róla, hogy amúgy van egy ilyen funkció is. Persze, a perspektíva forgatása ezen felül még hasznos lesz, sőt egy-egy puzzle esetében nélkülözhetetlen, viszont így is háttérbe szorul a játék legnagyobb újítása.
A probléma ezzel az, hogy így olyan elemek kerülnek előtérbe, amelyek ugyan szórakoztatók tudnak lenni, de ha nem lennének benne a játékban, egy könnycseppet sem hullajtanék értük. Ilyen például a harc, ami egyszerű alapokra épít, és a bossoknál kifejezetten ügyesnek kell lennünk, de ezen felül néha feleslegesen túltoltnak éreztem, még úgy is, hogy a történet szempontjából még akár igazolást is nyerhet a dolog. Elhiszem, hogy ha csak a perspektíva puzzle trükkre épített volna a játék, akkor még ez a 3-4 órás játékidő is túl soknak hatna, viszont akkor is több ilyenre lett volna szükségünk, mint kardozásra. A múltidézésnek persze teret enged így is a Cassette Boy, főleg a minijátékok és a pályadizájn esetében, viszont érezhetően elvesztették a készítők a fókuszt.
A Cassette Boy 2026. január 15-én jelent meg PC-re, PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switchre. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.