Ráadásul mindezt többedmagunkkal vihetjük véghez, igaz, korántsem úgy, ahogyan azt elsőre gondolnánk. A német illetőségű Screen Juice csapata ugyanis gondolt egy nagyot és ahelyett, hogy egyetlen főszereplő köré építette volna fel a mesterséges intelligenciával kardoskodó történetet, inkább csavart egyet a formulán és három, egymástól teljesen különböző harcossal igyekeznek a kedvünkben járni. De mi ebben a különleges? – kérdezhetnénk, méghozzá jogosan, a válasz azonban rögtön a játék indítását követően az arcunkba robban.
Merthogy a három játszható karaktert ebben az esetben nem a már jól megszokott módon kell értelmezni, hanem úgy, hogy amint feloldottuk őket, onnantól kezdve játék közben bármikor váltogathatunk közöttük, méghozzá mindenféle büntetés és cooldown nélkül. Természetesen a csere használata egyáltalán nem kötelező, viszont kifejezetten ajánlott, mivel egyrészt a kombószámlálónk sokkal gyorsabban pörög felfelé, hogyha minduntalan berántjuk az éppen parlagon heverő harcosainkat, másrészt mindegyikük más és más szituációban remekel igazán.
A kezdettől fogva irányítható Flux a gyorsaságért és mobilitásért felel, a másodikként csatlakozó Ekku a tömegoszlatásban és a bejövő sebzések felfogásában remekel, a harmadik és egyben utolsó Vekta pedig a távolsági harcmodorban jártas. Mindegyikük rendelkezik 2+1 képességgel, amiket bizonyos időközönként bevetve alaposan megritkíthatjuk az ellenünk felsorakozó gépszörnyeket, az alap kiosztás azonban nincs kőbe vésve, hiszen a futamok során számos extra perket, passzív bónuszt, illetve aktív trükköt szerezhetünk magunknak.
Hatalmas szépséghiba azonban, hogy ezekből egyelőre fájóan kevés van, így próbálkozásaink még a piszkosul szórakoztató és kifejezetten látványos harcrendszer ellenére is nagyon gyorsan monotonitásba fulladnak. Sajnos ezen az sem segít, hogy a Morbid Metal korai hozzáféréses mivolta nemcsak ezen a téren érződik ki, hanem tulajdonképpen mindenhol. Kevés ellenféltípus, helyszín, főellenfél, de még a némileg véletlenszerűen generált pályaelemek is túlságosan hamar válnak ismerőssé, ezért úgy érezhetjük, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk, ami voltaképpen igaz is.
Ráadásul mindezen az sem tud érdemben változtatni, hogy a próbálkozásaink között permanens erősítéseket is szerezhetünk, mivel ezek nagyrészt mindenféle kreativitást nélkülöző, szimpla statisztika növelések, amik egyáltalán nem érdekesek, cserébe viszont sokáig tart beaktiválni őket. Persze, a hosszabb közös életcsík, a nagyobb sebzés és a menetek alatt beszerezhető javak gyarapítása mind-mind hasznos dolog, de egyik láttán sem fogunk leesni a székünkről.
A Morbid Metal jelenlegi verziójának tehát kétségkívül a harcrendszer a legerősebb szegmense, ami már most, korai hozzáférésben is nagyon a helyén van. A vetődésekkel, ugrásokkal (amiket a néhanapján felbukkanó platform részeknél is használnunk kell) és speciális képességekkel felvértezett pörgős haláltánc tényleg elképesztően élvezetes, a legszebb az egészben pedig az, hogy a reszponzív irányítás, valamint a számtalan animáció összessége egy pillanatra sem bicsaklik meg.
Szerencsére ez többnyire elmondható az optimalizációról is, igaz, néha előfordult olyan, hogy egy-egy nagyobb ellenfélkupac láttán masszívan beesett a képkockaszám. Természetesen ezen problémák, akárcsak a tartalmi felhozatal még bőven javítható, amihez viszont már most sem kell hozzányúlni az egyfelől a fentebb már emlegetett kiváló harcrendszer, illetve a lehengerlő megvalósítás. Utóbbinak köszönhetően olykor egészen elképesztő látképekben gyönyörködhetünk, ráadásul mindehhez remekül asszisztál az összecsapások kezdetével bedurvuló, adrenalinpumpáló zenei aláfestés.
A nyilvánvaló hiányosságai ellenére (amik többnyire a korai hozzáférésből származtathatók) azonban a Morbid Metal már most is egy egészen kellemes kis hack and slash, amelynek legfontosabb aspektusai a helyükön vannak, ráadásul nem is kérnek érte sokat. A harcrendszer élvezetes, a megvalósítás látványos, a tartalom meg majd később kibővül, amire meg is van az esély, feltéve, ha a fejlesztők tartják magukat a nemrégiben közzétett roadmapjükhöz, amiken olyan nyalánkságok szerepelnek, mint mondjuk az új biomok és ellenféltípusok, vagy épp egy eleddig még sosem látott negyedik karakter. A játék jövője tehát fényes, a kérdés már csak az, hogy révbe ér-e valaha, vagy a háttérben meghúzódó Ubisoft szál ezt is tönkreteszi? Hamarosan kiderül…
A Morbid Metal április 8-án jelent meg, kizárólag PC-re.
(És jó szokásuk szerint ez is csak félig van kész)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.