Egy tokiói kávézó, ahol a menü egy különleges tétele lehetővé teszi, hogy elfogyasztója visszatérjen a múltba - csak épp muszáj a helyén maradnia (Toshikazu Kawaguchi: Before the Coffee Gets Cold). Egy külvárosi könyvesbolt, ahová szerelmi bánatából menekül egy fiatal lány, hogy feldolgozza traumáját (Satoshi Yagisawa: Days at the Morisaki Bookshop). Egy idős macskagazda, aki felkerekedik, hogy fiatal korának ismerőseit felkutassa, ebben pedig nem csak hűséges furgonja, de még nála is hűségesebb macskája szegődik társul (Hiro Karikawa: Az utazó macska krónikája). Az életkép, mint műfaj, már minimum a 16. század óta velünk van, az elmúlt húsz évben irodalmi fronton viszont mintha berobbant volna, és tempójából azóta sem enged, apró, megfogható, sokszor mégis misztikummal átitatott szeletet mutatva a be világ egy kis szegletéről, és annak szereplőiről. Ez a koncepció pedig a videójátékok világában sem ismeretlen, még a titánok számára sem, hiszen minden idők egyik legdrágább, mindmáig befejezetlen eposza, a Dreamcastet is magával rántó - vagy fordítva - Shenmue gyakorlatilag tökéletesítette, azóta pedig leginkább csak imitátorokra és lélektani folytatásokra talált, amikor nem épp rajongói támogatással ünnepli visszatérését. De pont a rajongók azok, akik a műfajt is életben tartják - az orosz gyökerű inKONBINI ugyanis bevallottan egy szerelmeslevél a Shenmue-nek, csak épp sokkal kisebb léptékben.
Itt ugyanis nem tartományokon és országokon átívelő drámai történet bontakozik ki: az inKONBINI helyszíne egy apró, családi vállalkozás, egy éjjel-nappal nyitva tartó vegyesbolt, amely egy rövidke hét erejéig elevenedik meg a '90-es évek elején, egy fiatal egyetemista lánnyal a főszerepben, aki nagynénjét kisegítve ugrik be az éjszakai műszakra, hogy ott egy héten át igazgassa a bolt ügyeit. Ami azonban kezdetben egy egyszerű robotmunkának indul, arról egész gyorsan kiderül, hogy igazából sorsokról szól: Makoto nem csak célját fedezi fel, de közben megismeri a helyi közösség néhány tagját is, akik úgy élik a maguk életét, hogy az mindenkire kihatással van.
A napok ennek megfelelően valamennyire kötött menetrendet követnek, az éjszakai műszakot mindig a nappal összefoglalása kezdi, amit a személyesen sose látott kollégák hátrahagyott jegyzetei és naplóbejegyzései foglalnak össze, feljegyezve a fontosabb eseményeket, és azokat a teendőket, amiket a hajnal beköszöntéig el kell végezni. Ez általában a polcok feltöltését, a hiányzó árucikkek megrendelését jelenti, de mindig történik valami váratlan, ami aztán általában felrúgja az előre eltervezett menetrendet, legyen az egy áramszünet, egy különös vásárló, vagy azok a döntéshelyzetek, melyek kihatással vannak a történetre.
Elvileg: az inKONBINI ezen döntéshelyzeteket ugyanis Patyomkin faluként használja, és igazából két lehetséges végkifejlet egyike felé terel minden szereplő esetében, így igazából szinte semmilyen mélyreható módon nem befolyásolható a történet, ami sokszor könyörtelen tempóval telik: az első napokban csak úszni lehet az árral, míg az ember megismeri és megtanulja, hogy mi-hol található a boltban, az egyes termékeket hova kell rakni, hogy kell felfedezni, ha valami nincs rendjén, de az idő közben nem áll meg. A hozzávetőlegesen egy órás éjszakák alatt vannak olyan feladatok - mint az árurendelés - amik egy láthatatlan órához kötöttek, és ha nem sikerül időben annak minden részfeladatát letudni, az áruszállító akkor is megérkezik, anélkül, amire még esetleg szükség lenne.
Ez pedig a betoppanó vásárlókra is igaz, akikből féltucatnál is kevesebb van, és minden alkalommal előkerülnek. Miközben telipakolják kosarukat (amihez rendszeresen segítséget is kérnek), mindegyikük életének egy kis szelete bontakozik ki - egy időskori krízis, egy célkereső fiatal, egy ambiciózus gyerek és egy némaságot fogadott férfi egyaránt terítékre kerül. Makoto mindegyikük életét valamilyen módon tereli, és a bolt, na meg Makoto mellett igazából ők a főszereplők: még ha csak pár napig is vannak jelen, maradandó nyomot hagynak egymás életében.
Minderről Makoto pedig egy nagy segítséget nyújtó naplót vezet, amiben nem csak a történéseket, de a teendőket is feljegyzi: mely árukat kell megrendelni, mely polcot kell átrendezni, vagy épp milyen különleges kérést kell teljesíteni. A legfőbb interakciós lehetőséget igazából ez rejti, de közel sem olyan szimulátorról van szó, mint ami az elmúlt 3-4 évben végelláthatatlan mennyiségben árasztotta el a piacot - alapvetően csak az üres helyeket kell feltölteni oda passzoló árukkal, és a tévesen elhelyezett dolgokat - mint egy kósza mirelit tészta a fagyik között, vagy pékáru a tejpultban - ajánlott igazi otthonukba visszatoloncolni.
Mindennek pedig szinte egy szempillantás alatt vége, az egy hetes bolti kaland villámgyorsan elillan, és bár kiváló hangulatot teremt, kibontva több szereplő élethelyzetét is, ennél többet nem nyújt. Makoto életében csak egy minimális nyomot hagy, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy - pont, mint az éjszakai műszak egy álmos, aprócska kisvárosban.
Az inKONBINI: One Store. Many Stories 2026. április 30-án jelent meg Nintendo Switchre, PC-re, PS5-re és XSX-re. A teszt a PC-s verzió alapján készült. A kódot a Beep Company biztosította - köszönjük!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.