Könnyű dolgom van Directive 8020: A Dark Pictures Game elemzésével, mert annyival össze tudom foglalni, hogy aki szerette az Until Dawn és a The Dark Anthology-címeket, az a Supermassive Games új űrhorrorát is szeretni fogja. Aki pedig eddig is falnak ment az interaktív mozinak csúfolt becézett játékoktól, nos, van egy rossz hírem; nem most fog ezen véleménye megváltozni. Köszönöm, hogy elolvastátok a cikket iratkozzatok fel, nyomjátok be a csengőikont és lájkoljatok minket minden felületen!
Viccet félretéve érdekes látni, hogy a csapat lassan 11 éve nem tudja megragadni azt a varázst, amit a PlayStation 4 életciklusának első éveiben az Until Dawnnal műveltek. Tudom, hogy azóta az eredeti alapítók nem is részesei a fejlesztőgárdának, de velük is maximum erős közepesnek nevezném a The Dark Pictures Anthology összes etapjában és a The Quarryban produkált végeredményeiket. A Directive 8020 is ezen a kitaposott ösvényen halad, mind a minőséget, mind a koncepciót illetően.
A probléma, hogy a B-kategóriás slasher horrorfilm nem véletlenül csak hormontúltengéses tinédzserekkel működik: ott ugyanis kvázi el lehet hinni, hogy ők valóban meghozzák a világ legtöbb és legretardáltabb döntéseit egy ilyen szituációban. Az emberiség legjobb orvos-, pilóta-, mérnök- és tudósválogatottjánál ez az illúzió már gyorsan szertefoszlik. Pedig a Cassiopea legénységét pontosan ilyen egyedek alkotják, akiknek nem kisebb a céljuk, mint hogy megtalálják a szebb napokat is megélt Föld után a következő otthonunkat.
Pontosabban magára a lehetséges bolygóra - a Tau Ceti f képében - már rá is bukkantunk, nekik viszont fel kellene mérniük a terepet a terraformáló, majd kolonizáló csapatok előtt, hogy valóban nem tévedtek-e a szkenerek. A négy éves hibernált álmaikat azonban egy, a hajóba fúródó meteor rázza fel: az alvást felügyelő csapat nem tudja a hibát elhárítani és szép lassan eluralkodik a káosz a fedélzeten. A legrosszabb pedig, hogy nagyon úgy nézi, hogy a kéretlen égitestnek egy organikus stoposa is volt, akinek nem éppen barátiak a szándékai hőseinkkel.
A fenti sorokat olvasva gondolom mindenki felismerte az összes sci-fi horror sablont, ami az elmúlt 40 évben képernyőkre került. Van itt Alien, The Thing, Dead Space és még napestig lehetne sorolni hány klasszikus áthallás. Sőt, a testhorror-dizájnban én egy kicsit félnék is a srácok helyében, hogy kapnak némi plágium incidenst a The Callisto Protocol készítőitől. Ebben a környezetben pedig ismét az lesz a feladatunk, hogy próbáljuk meg az összes szereplőnket életben tartani (ami gyakorlatilag felfogható a játék legnagyobb kihívásának is), vagy épp az ellenkezője, mindenkit A Nyolcadik Utassá avanzsálni előbb-utóbb. A döntés ezúttal is a mi kezünkben van.
Méghozzá annyira szabad kezet kapunk a döntéseinkben, hogy akik kísérletező szellemmel ülnek le a Directive 8020 elé, azok szabadon, akár a kritikus pontokra is visszatekerhetik a sztorit, hogy más utat válasszanak. Szerencsére ez az opció ki is kapcsolható - én speciel nem is éltem ezzel a lehetőséggel -, hogy még jobban fájjon egy-egy rosszul kivitelezett reakció. A körülbelül 6-7 órás sztorinak a legnagyobb visszahúzó ereje ezeknek a kifutásoknak a megtapasztalása, mert a felfedezhető titkoktól és változatos gameplaytől nem fogjuk hanyatt dobni magunkat.
Ezúttal is limitált területen kell javarészt vagy bujkálnunk, vagy nevetségesen egyszerű feladatokat megoldanunk. A sokak által nehezményezett quick time eventek alaposan vissza lettek szorítva, amit én bevallom soha nem értettem, hiszen számomra pont ezek adják ennek a műfajnak a sava-borsát. Szerintem továbbra is a legélvezetesebb módja ezeknek a játékoknak megtapasztalására az, amikor pár (a játék egyszerűségéből fakadóan akár nem is gamer) ismerőssel a kanapén összetömörülve paszolgatjátok a kontrollert és a karaktereket egymás között, és nézitek, hogy ki és hogyan nyírja épp ki az adott szereplőjét egy elrontott QTE után. Szerencsére offline erre a "multiplayerre" ezúttal is lehetőségünk lesz. Az online szekció majd később érkezik egy ingyenes frissítésbe csomagolva.
Szintén jó lesz, ha a jövőben érkezik pár javítás a Directive 8020-hoz, mert bár nem volt katasztrofális a helyzet, de pár grafikai bugot, hiányzó hangfájlt, valamint egy glitchet, (ami az egyik karakterem életébe is került) sikerült találnom a korai teszt alatt. Technikai oldalon az NVIDIA frame generálását se sikerült életre keltenem, így a ray / path tracing kimaradt számomra, ellenben ezek nélkül - az Unreal Engine szokásos stutter hibáját már nem is számolva - egész szépen volt optimalizálva a jelenlegi állapota a játéknak. Szőrszálhasogatás, de szintén hiányoltam a DualSense-funkciókat a PC-s verzióból, remélem később ezek is pótolva lesznek.
A grafikánál és a nyafogásomnál maradva még egy bekezdésig: az már jobban zavart, hogy én megértem limitált büdzsét, de ezeknek a címeknek szuper látványosnak kellene lenniük, és bár a Directive 8020 is “next-gen” animációkat és vizualitást ígér, azért nem fogjunk letenni a hajunkat, mint mondjuk anno PS3-on a Heavy Rain és PS4-en az Until Dawn esetében tettük azt. Nem mondanám feltétlenül csúnya játéknak jelenlegi alanyunkat, de azért találkozni fogunk merev animációkkal, furcsa arcokkal és limitált mozgásterünk ellenére a környezet sem egy áll-leejtős kategória.
Nem tudtam azt se megítélni, hogy mennyire tudatos lépés volt - nem akarok spoilerezni a sztoriból -, hogy a casting, habár lassan már rezidensnek mondható arcokból áll, nem sikerült a legcombosabbra; se a megírt karaktereikben, se színészi munkákban. Így viszont az esetleges elvesztésüknek sem lesz olyan maradandó hatása. Amin az olcsó jump scarek sem igazán segítenek, meg az sem, hogy úgy alles zusammen nem kifejezetten ijesztő a Directive 8020, ami maximum az utolsó pár órájában pörgeti meg a pulzusunkat.
Végigolvasva az irományomat vasmarokkal fogtam a Supermassive Games legújabb üdvöskéjét, de azért nem ennyire menthetetlen a helyzet. Nem lett egy rossz alkotás a Directive 8020: A Dark Pictures Game, amire ha össze tudunk egy estére pár barátot toborozni kifejezetten szórakoztató is lehet, valamint a nyomott árcédula is jót tesz majd az eladásoknak. Ugyanakkor tényleg felemelő lenni végre látni, hogy sikerül ismét kitörni a középszerűség sötétségéből és túlmutatni az “egynek jó volt” minősítésen. Na majd talán a következő epizóddal!
A Directive 8020 PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi PC-n teszteltük az alábbi konfiguráción: AMD Ryzen 5 7600X, 32 GB RAM, GeForce RTX 5060 Ti (16 GB). A lehetőségért köszönet a Cenega csapatának!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.