Úgy látszik, hogy a Sony és a Namco vezérigazgatója, hatalmas nagy ivócimborák lehetnek, vagy az is lehet, hogy csak együtt járnak lovagolni, de lehet, hogy éppenséggel csak a pénz számít nekik, nomeg az üzlet. Lényeg a lényeg, ez immáron a harmadik alkalom, hogy a Sony a Ridge Racerrel debütálja bevezetendő termékét. Ezt tette a PSP megjelenésekor is, ugyanis ott volt az első játékok között, a több mint 10 éves múlttal rendelkező játéksorozatnak, akkor még legújabb tagja is.
Nemrégiben íródott az X360-as Ridge Racer 6 cikkem, amiből kiderült, hogy számomra ez a sorozat teljesen új élményt nyújtott, de a hatodik rész annyira magával ragadott, hogy a biztonság kedvéért beszereztem PSP-re is. Nem is íródhatott volna jobbkor ez a cikk, hiszen már csak hónapok kérdése, hogy elkészüljön a Ridge Racer PSP-s változatának a második része, amiben igyekeztek minden hibát kijavítani. Nem mintha olyan túlságosan sok ilyenje lenne a stuffnak. De akkor most formabontó módon lássuk először a hiányosságokat. Az első és legszembetűnőbb probléma, hogy meglehetősen könnyűre sikeredett. Még nekem is, pedig nem vagyok egy hardcore rajongó. De elképzelve egy olyan júzert használat közben, aki már több mint 10 éve nyomul a játékkal, könnyen lehet, hogy fél kézzel, fél újjal, fél lábon, csukott szemmel végigtolja pár óra alatt. Az előző mondatban rögtön el is lett rejtve furfangosan a második nagyobb gond, vagyis a hosszúság, amire a nők által terjesztett „…nem a méret a lényeg!" mítosz nem igazán mondható igaznak. Végül, pedig a szokásos PSP betegség, ami az UMD lemez nagyságából adódik, sajnos itt is megtalálható lesz, vagyis a feltűnően kevés pálya és a viszonylag kevés választható autó problematikája. De ha ezekkel nem törődünk, akkor ott lesz nekünk az a sok-sok jó tulajdonság, ami mindezt feledtetni fogja velünk!
Azoknak akik már látták a Wipeout Pure-t működés közben, nem fog túlságosan nagy meglepetést okozni a cucc grafikája. De azoknak, akiknek még nem volt szerencséje hozzá, igencsak nagy meglepetésben lesz részük, ugyanis ez a kis kézi csoda mindent fel fog vonultatni nekünk, minden grafikai feature-t, csak hogy az álkapcsunk keresgetésével legyünk elfoglalva. Egyedül anti-aliasing nincsen benne, ami miatt az élekkel kisebb nagyobb problémáink lehetnek majd. Rengeteg zenével fogunk találkozni a versenyek alatt, amiket külön a menüben is meg tudunk hallgatni, ha akarunk. A régi motorosok biztosan találni fognak ismerős motívumokat, ahogy természetesen új zenék is íródtak szép számmal. A zene mindig is az egyik legfontosabb dolog volt a Ridge Racerekben, mint ahogy a DJ is, aki végig szórakoztatni fog minket, idióta szövegelésével. A játékmenet igencsak egyszerű, mégis nagyszerű. Ebben a részben jelent meg először a nitrózás, ami itt még nem volt olyan profin kidolgozva, mint a hatodik részben, de elsőnek azért ez is megteszi. Összesen három nitrót tudunk összegyűjteni, amiket egyenként el tudunk majd sütögetni, a legmegfelelőbb pillanatban. A nitrók természetesen akkor töltődnek, ha csúszkálunk. Sajnos abban az esetben, ha éppen nitrózás közben csúszunk nem töltődnek gyorsabban, mint ahogy arra sincsen lehetőség, hogy kettőt, vagy akár hármat is ellőjünk egyszerre a nagyobb teljesítmény érdekében. Ebben a változatban csak van három nitró, amit egyenként el lehet puffogtatni oszt kész. Adott nekünk a szokásos Rigde Racer universe, amin belül minél tovább haladunk, annál több pálya és autó áll majd a rendelkezésünkre. Összesen 5 főbb osztályba sorolható autóval fogunk találkozni, mindegyik osztályba 9-9 verdát lehet majd kilokkólni. Az autókat ezen kívül a csúszásképessége szerint is besorolják, amik sorban a következők:
(STD) Standard – Ez az alapfelállás, normális csúszkálást produkál az autó, normális sebesség korlátozottsággal számolva.
(MLD) Mild – Ezeknél az autóknál könnyen kezelhető a csúszkálás, de sajnos közben sebességet is veszítünk.
(DYN) Dinamic – Ezek a vasak csúszkálnak a legdurvábban, nagy tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy egyenesben maradjon a kocsi, de a sebességből szinte semmit sem veszítünk.
Tippek Trükkök
Minden egyes verseny előtt érdemes a motort túráztatni, hogy pont a piros tartomány felett legyünk, amikor lángcsóvák jönnek ki a kipufogóból. Ha ez sikerül, akkor tudjuk csinálni a „Rocket Start"-ot, vagyis hogy kilövünk mint a paraszt a többieket jól utolérve vele.
Érdemes összegyűjteni mind a 3 nitrót, és amikor megvannak csak egyet-egyet ellőni, hogy ha nagyobb parába kerülnénk, mondjuk túlságosan lelassulunk, és jó páran leelőznek minket, akkor legyen mivel utolérni őket. Abban az esetben, ha megvan mind a három, mindig lőjünk el egyet, mert az sem árt, ha egy pici előnyre teszünk szert.
Mindenképpen kerüljük a pályák szélét, mert mint minden Ridge Racerben itt is nagyon bénán van megoldva a kanyarodás, ütközés esetén. Egyértelműen látszik, hogy driftelésre lett kiélezve a játék, mert ha kanyarban nekimegyünk a pálya szélének, folyamatosan vissza-visszalök minket a játék, és hosszú keserves másodpercekig csak pattogni fogunk ahelyett, hogy kanyarodnánk.
A legjobb módja a drfitelésnek, ha kanyarodás közben egy pillanatra levesszük az ujjunkat a gombról. Ekkor már ki is dobja a seggét a vasunk, és már csak ellenkormányozni kell vele.
Nem kell minden kanyarban driftelni, csak akkor, amikor már vészesen közeledünk a pálya széléhez. Ha túl sokat csúszkálunk, akkor sebességet is veszíthetünk, illetve ki is sodródhatunk, ami nem jó nekünk. Kivéve persze, ha Dinamic autót választottunk, mert akkor nyugodtan korcsolyázhatunk kedvünkre.
Mellőzzük a másokkal való ütközést, mert olyan pofátlanul sok sebességet veszítünk vele, hogy már az is jobban megéri, ha előzés előtt egy picit lefékezünk, oldalra húzzuk a kormányt, majd padlógáz.
Hát röviden ennyi férte bele eme kis cikkbe. Nem sokkal a második rész előtt, talán pont az utolsó utáni pillanatban, nagyító alá vettük ezt a klasszikust is. Aki szereti a remek zenékre való autózgatást, a szuper jó hangulatú japcsi játékokat, azoknak melegen ajánlom ezt a stuffot. Azok viszont akik először találkoznak a Ridge Racerrel, lehet hogy egy picit csalódottak lesznek, szóval próba cseresznye, csak bátran! Mostanában úgyis le van értékelve 6.990.-re!
Memóriakártya: 700 KB
Wireless Kompatibilis: 2-8 játékosnak
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: *
Azoknak akik már látták a Wipeout Pure-t működés közben, nem fog túlságosan nagy meglepetést okozni a cucc grafikája. De azoknak, akiknek még nem volt szerencséje hozzá, igencsak nagy meglepetésben lesz részük, ugyanis ez a kis kézi csoda mindent fel fog vonultatni nekünk, minden grafikai feature-t, csak hogy az álkapcsunk keresgetésével legyünk elfoglalva. Egyedül anti-aliasing nincsen benne, ami miatt az élekkel kisebb nagyobb problémáink lehetnek majd. Rengeteg zenével fogunk találkozni a versenyek alatt, amiket külön a menüben is meg tudunk hallgatni, ha akarunk. A régi motorosok biztosan találni fognak ismerős motívumokat, ahogy természetesen új zenék is íródtak szép számmal. A zene mindig is az egyik legfontosabb dolog volt a Ridge Racerekben, mint ahogy a DJ is, aki végig szórakoztatni fog minket, idióta szövegelésével. A játékmenet igencsak egyszerű, mégis nagyszerű. Ebben a részben jelent meg először a nitrózás, ami itt még nem volt olyan profin kidolgozva, mint a hatodik részben, de elsőnek azért ez is megteszi. Összesen három nitrót tudunk összegyűjteni, amiket egyenként el tudunk majd sütögetni, a legmegfelelőbb pillanatban. A nitrók természetesen akkor töltődnek, ha csúszkálunk. Sajnos abban az esetben, ha éppen nitrózás közben csúszunk nem töltődnek gyorsabban, mint ahogy arra sincsen lehetőség, hogy kettőt, vagy akár hármat is ellőjünk egyszerre a nagyobb teljesítmény érdekében. Ebben a változatban csak van három nitró, amit egyenként el lehet puffogtatni oszt kész. Adott nekünk a szokásos Rigde Racer universe, amin belül minél tovább haladunk, annál több pálya és autó áll majd a rendelkezésünkre. Összesen 5 főbb osztályba sorolható autóval fogunk találkozni, mindegyik osztályba 9-9 verdát lehet majd kilokkólni. Az autókat ezen kívül a csúszásképessége szerint is besorolják, amik sorban a következők:
(STD) Standard – Ez az alapfelállás, normális csúszkálást produkál az autó, normális sebesség korlátozottsággal számolva.
(MLD) Mild – Ezeknél az autóknál könnyen kezelhető a csúszkálás, de sajnos közben sebességet is veszítünk.
(DYN) Dinamic – Ezek a vasak csúszkálnak a legdurvábban, nagy tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy egyenesben maradjon a kocsi, de a sebességből szinte semmit sem veszítünk.
Tippek Trükkök
Minden egyes verseny előtt érdemes a motort túráztatni, hogy pont a piros tartomány felett legyünk, amikor lángcsóvák jönnek ki a kipufogóból. Ha ez sikerül, akkor tudjuk csinálni a „Rocket Start"-ot, vagyis hogy kilövünk mint a paraszt a többieket jól utolérve vele.
Érdemes összegyűjteni mind a 3 nitrót, és amikor megvannak csak egyet-egyet ellőni, hogy ha nagyobb parába kerülnénk, mondjuk túlságosan lelassulunk, és jó páran leelőznek minket, akkor legyen mivel utolérni őket. Abban az esetben, ha megvan mind a három, mindig lőjünk el egyet, mert az sem árt, ha egy pici előnyre teszünk szert.
Mindenképpen kerüljük a pályák szélét, mert mint minden Ridge Racerben itt is nagyon bénán van megoldva a kanyarodás, ütközés esetén. Egyértelműen látszik, hogy driftelésre lett kiélezve a játék, mert ha kanyarban nekimegyünk a pálya szélének, folyamatosan vissza-visszalök minket a játék, és hosszú keserves másodpercekig csak pattogni fogunk ahelyett, hogy kanyarodnánk.
A legjobb módja a drfitelésnek, ha kanyarodás közben egy pillanatra levesszük az ujjunkat a gombról. Ekkor már ki is dobja a seggét a vasunk, és már csak ellenkormányozni kell vele.
Nem kell minden kanyarban driftelni, csak akkor, amikor már vészesen közeledünk a pálya széléhez. Ha túl sokat csúszkálunk, akkor sebességet is veszíthetünk, illetve ki is sodródhatunk, ami nem jó nekünk. Kivéve persze, ha Dinamic autót választottunk, mert akkor nyugodtan korcsolyázhatunk kedvünkre.
Mellőzzük a másokkal való ütközést, mert olyan pofátlanul sok sebességet veszítünk vele, hogy már az is jobban megéri, ha előzés előtt egy picit lefékezünk, oldalra húzzuk a kormányt, majd padlógáz.
Hát röviden ennyi férte bele eme kis cikkbe. Nem sokkal a második rész előtt, talán pont az utolsó utáni pillanatban, nagyító alá vettük ezt a klasszikust is. Aki szereti a remek zenékre való autózgatást, a szuper jó hangulatú japcsi játékokat, azoknak melegen ajánlom ezt a stuffot. Azok viszont akik először találkoznak a Ridge Racerrel, lehet hogy egy picit csalódottak lesznek, szóval próba cseresznye, csak bátran! Mostanában úgyis le van értékelve 6.990.-re!
Memóriakártya: 700 KB
Wireless Kompatibilis: 2-8 játékosnak
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: *
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.