Taxidermia

Pálfi György Taxidermia című magyar játékfilmje ugyan nem most került a közönség elé, hiszen 2006-os alkotásról van szó, de úgy gondoltam, hogy ha nem is éppen megszokott mozival van dolgunk, mégiscsak magyar.
Kifejezetten olyan filmről van szó, amiről mindenki hallott, de igazából senki sem látta. Nem is csoda, hiszen nem egy olyan alkotásról van szó, amit a plázás mozik leadnak, talán az igazából semmit mondó „művészfilm” névvel illethetném. Az általam igen kedvelt kortársíró, Parti Nagy Lajos rövid történeteit használja a Taxidermia, mely sokkal élvezetesebb, ha az ember már olvasta előtte azt.


Három generációt követhetünk végig: a nagyapa, apa és a fiú. Történeteik külön is megállnák helyüket, de egymás után egy egész filmmé érnek. A nagyapa, az enyhén szellemi fogyatékos tisztiszolga egy tipikus magyar faluszéli háznál szolgál a második világháború alatt. Egy hideg fészerben lakik, ami még a budinál is kisebb. Nem is vágyhatna másra, mint hogy szerethessen valakit és viszont szeressék őt. A fagyhalállal való éjszakánkénti küzdelmei során felderengő fantáziálásában feltűnik Kacsoh  János vitéz Iluskája, valamint Andersen kis gyufaárus lánya, vagy gazdájának megtermett felesége. Aki idáig eljut a filmben, az ekkorra valószínűleg rá is jön, hogy miért szól kizárólag 18 éven felülieknek. Főhősünk, Vendel nem vágyik másra, mint szeretetre. Ez azonban éppen olyan elérhetetlen számára, mint fiának, Kálmánnak a hírnév. Ő már a kommunizmus igaz gyermeke, aki élsportoló egy fiktív sportágban, az evésben.


„Négy évig volt szekcióelsõ az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 négyzetméter az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa bajnok Szófiában.)”


A Szovjetunió iránti szolidaritásból azonban ő sosem lehet első. Mikor már mozdulni sem tud, csak az irreálisan elhízott macskáit eteti távolról, a ketrec mögül. Fia, Lajoska minden nap meglátogatja, hogy kitakarítson körülötte. Lajoska állatokat töm ki. Szürke, hétköznapi kisiparos. Munkájára viszont nem úgy tekint, mint preparátori munkára, sokkal inkább a test szobrászának tartja magát. Valójában az ő napjainkbeli visszaemlékezéseiből ismerjük meg a nagyapját és az apját is. Mint ahogy nekik, úgy neki is van egy álma: a halhatatlanság. Az Isten által tökéletesre formált testéből műalkotást készít, hogy azzal bekerüljön a halhatatlanok közé…


A film sokakat felháboríthat, hiszen olyan tabunak számító képek kerülnek a mozivászonra, mint a merev férfi nemiszerv, vagy a gyomorforgató jelenetek. A szimpla botrányfilmnek látszó alkotás mögött azonban több van: három generáció, a rájuk jellemző vágyakkal (szeretet, hírnév, halhatatlanság). Lajoska a halál, a kés becsapódása előtt érti meg, hogy az azelőtt jelentéktelennek hitt élete mégis fontos. Megérti, hogy az ember a hozzá tartozó emlékeitől rendelkezik saját identitással, ami emberré teszi őt.


A Taxidermia nem csak témájában rendhagyó, hanem képi megjelenítésében is szakít a sablonos koncepciót követő magyar filmekkel. Néhol igen látványos vágással és képi megjelenítéssel találkozunk. A kiváló zenét, pedig Amon Tobinnak köszönhetjük.

A film a következő díjakat nyerte:

37. Magyar Filmszemle Fõdíj, Látvány díj, Legjobb férfi mellékszereplõ díja (Czene Csaba),
Legjobb nõi mellékszereplõ díja, Gene Moskoviotz külföldi kritikusok díja, Diákzsûri fõdíj
42. Chicago Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst Hugo
2. Eurázsia Nemzetközi Filmfesztivál - Legjobb rendezõ
Transylvania Nemzetközi Filmfesztivál - Rendezõi díj
3. Brüsszeli Nemzetközi Filmfesztivál - Irisz díj (megosztva)
16. Cottbus Kelet-Európai filmek fesztiválja - Don Quijote díj
17. Tallin Fekete Éjszakák Film Fesztivál - a Kritikusok Díja: legjobb film

Rendezte: Pálfi György
Írta: Pálfi György, Parti Nagy Lajos, Ruttkay Zsófia
Zene: Amon Tobin
Főszereplők: Czene Csaba, Trócsányi Gergely, Barc Bischoff
Imdb értékelés: 7.7/10
Saját értékelés: 8.5/10

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...