Volt

  • Írta: Chocho
  • 2009. február 8.
Ha új animációs filmet jelent be a Disney, jellemző, hogy az ember egyből a jól hangzó Pixar nevet kezdi keresgélni a cikk sorai között. De mit tesz, ha nem találja?

Vagy el is felejti a film címét, mondván, hogy az úgyse tartogat semmi meglepetést, vagy esetleg felfigyel rá, megnézi, és kellemesen csalódik. A Volt szerencsére ilyen film. Pedig nem volt könnyű elkerülni a skatulyát, vagy épp a gödröt, melynek alján a sablonokba fulladt, azokkal nem megfelelő módon bánó filmek ücsörögnek. Hisz első ránézésre a Volt sem jobb, mint a többi családi animáció. Vannak benne aranyos állatok, kedves sztori, befejezés előtti konfliktus, és persze boldog végkifejlet. Súlyos jellemfejlődésre vagy oscaros forgatókönyvre nem kell számítani, ahogy forradalmi technológiai megvalósításra vagy különleges, sehol sem látott alapötletre sem (WALL-E, ugye).


Hogy akkor végül mitől is jó? A válasz a kivitelezés mögött álló profizmusban rejlik. A fent felsorolt, már sokszor látott elemek kiváló vegyítésében, a recept tökélyre fejlesztésében. A Disney filmesei pont jókor adagolják a poénokat, kellően sablonos, de mégis szerethető karaktereket alkotnak, és a kissé nyálasra sikeredett befejezés ellenére is sikerül jó hangulatot teremteniük a film után. Nem érzi úgy az ember, hogy átverték a pénzéért, és a pár héttel ezelőtti Esti meséktől eltérően tényleg jól szórakozik, akár felnőtt, akár gyerek.


Pedig még a történet sem rejt sok eredetiséget, maximum a rajzfilmek világától eddig távolálló, szkepticista filozófiát hozza kicsit közelebb a stílushoz. Értem ez alatt az örök kérdést: Mit csinálnál, ha kiderülne, hogy az életedből semmi sem valóság? A főszerelő, Volt, egy tévésorozat csodakutyája, villám alakú heggel... akarom mondani folttal az oldalán. Kisgazdája, Penny egy tudós lánya, akinek édesapját elrabolja a gonosz Dr. Calico. Ám mielőtt ezt megtenné, a drága papa felturbózza a kutyus génjeit, létrehozva ezzel a gyakorlatilag elpusztíthatatlan szuperkedvencet. Volt hétről hétre minden csütörtök este nyolckor megmenti Pennyt a képernyőn, miközben egyre közelebb jutnak a tudós apu kiszabadításához. A gond ott kezdődik, hogy ezt Volt mind igaznak hiszi, mert a rendező úgy gondolja, csak akkor őszinték a kutya érzelmei, ha fogalma sincs róla, hogy az egész csak játék. Ez működik is addig, míg Volt (ki gondolná...) ki nem kerül a nagyvilágba. Gondolom, többet nem kell részleteznem a dolgot. Képzeljétek csak el, mennyi poén származhat ebből...


...és felejtsétek is el gyorsan! A történet csupán él az alapötletben rejlő lehetőségekkel, de nem visszaél velük. Nem fogunk sírvaröhögős gyerekvicceket látni a vásznon, mint ahogy maguk a karakterek se vesztik el hitelességüket. A humor, az érzelmi oldal és a párbeszédek szinte mindig a legjobbkor kerülnek tálalásra, végigvezetve így a nézőt a történeten anélkül, hogy ráunna. Még úgy is beválik a dolog, hogy sokszor előre tudni, mi fog történni, mert a meglepetésekkel viszont nem bántak olyan jól az alkotók. Ha úgy gondoljuk, hogy valami történni fog, szinte 90%, hogy el is találjuk, mi az. Még szerencse, hogy maga a film van olyan bájos, hogy ezt ne nagyon vegyük figyelembe.


Persze a Volt közel sem tökéletes film. Mint azt írtam fentebb, egy rég ismert recept kiváló felhasználója, de ennél semmi több, és pont ez az, ami miatt elvérzik, ha mint filmet tesszük fel a boncasztalra. Eredetiséget nyomokban sem találunk benne. Annyira nem, hogy bár jól elvagyunk a moziban, mégsem érezzük utána, hogy ezt újra látni szeretnénk. S ez az a pont, ahol a Pixar mindig meg fogja előzni a többi belső stúdió összes kezdeményezését. Nincs meg a varázslat, az az utolsó, pici csepp, ami a Voltot átemelné a remek szórakoztató termékek kategóriájából a komoly filmek közé. Igazi családi hétvégére való mese, annak tökéletes, de sajnos semmi különös.


A látvány még megér egy misét, mert itthon különleges, 3D-s technikával is vetítésre került a Volt. Nem rossz, nem rossz, de ennél azért többet várnánk. Érezhetőek a magasságok vagy mélységek, de sejthető, hogy ebben a technológiában sokkal több potenciál rejlik. Ki tudja? Talán majd a Pixar megmutatja. Akik a klasszikus, vásznas megoldást választják, nem fognak hasra esni. Egyedüli komoly pozitívum, hogy a hátterekhez néha 2D-s, festett képeket használtak, ami meglepő módon pazarul passzol a már-már fotorealisztikus kutyaszőr-modellezéshez.


Nem lett tehát forradalom. A Pixar és a Dreamworks maradt a megosztott trónon (utóbbi persze nem a Madagaszkár 2 miatt), a Disney pedig biztos, hogy magasabb bevételeket várhat a nyár elején bemutatásra váró Uptól. Ennek ellenére én mindenkinek ajánlom a Volt megtekintését, mert kedves, aranyos mese, jó karakterekkel és tökéletesre csiszolt koncepcióval. Nem kell, hogy minden film új és zseniális legyen. Elég, ha a céljukat, elérik, amiről sosem szabad elfeledni, hogy nem több a mi szórakoztatásunknál. A Volt pedig maradéktalanul teljesítette a küldetését.

Rendezte: Byron Howard és Chris Williams
Forgatókönyvíró: Dan Fogelman és Chris Williams
Főszereplők: rajzfilmfigurák.
Játékidő: 103 perc

IMDB értékelés: 7.6/10
Saját értékelés: 8/10

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...