Apollo 18

Számtalan sikertelen próbálkozás után az amerikai NASA útjára indította az Apollo 18-as csapatot, három fővel a fedélzeten, hogy többnapos tartózkodással felfedezzék a Hold titkait, olyan mintákat gyűjtve, mellyel talán kicsivel többet tudhatunk meg Föld bolygónk kistestvérének a létezéséről. A küldetés eleinte jól alakult, az asztronauták már három napja voltak a kisbolygón, mikor valami váratlan dolog történt. Az űrhajósok egy elsőre érintetlennek tűnő orosz űrsiklót találtak, mely fedélzetének nagy százalékát vérfoltok borították…


Régebben nagy divat volt a sokak által ismert történelem kis mértékben való módosítása. Steven Spielbergnek köszönhetően elkészült az ifjú Indiana Jones-sorozat, mely előszeretettel kombinálta a valós történéseket a fikcióval. Nem is olyan régen a Transformers 3 sztoriját zseniális módon kombinálták Neil Armstrong valós kalandjaival, mikor is elvileg ő volt az első ember, aki a Hold felszínére lépett. Az ott talált dolgokból jött létre az egész történet alapja. Nagy divat manapság, hogy egy jó ötletet több formában filmesítenek meg, erre volt hivatott az Apollo 18 című film is.


Igazából nem is tudtam, hogy mire számítsak, hiszen ez egy eléggé kényes téma, egy olyan történet, amit nagyon könnyű elrontani. A történelemkönyvek szerint összesen 20 küldetést terveztek az amerikai, hogy felfedezzék a végtelenül sötét és titokzatos űr titkait, de végül csak 17-re volt elég pénz illetve érdeklődés. Nem csoda tehát, hogy az eredetileg 20-ra tervezett, majd hárommal lecsökkentet tervek miatt, egyes kreatív embereknek megmozdult a fantáziája, és ebből filmet is forgattak.


Stílusát tekintve az Apollo 18 a Blair Witch által bevezetett, a Cloverfileddel kiteljesedett, majd a Paranormal Activity sorozat által híressé vált, félig dokumentumfilm kategóriába tartozik. A spanyol születésű Gonzalo López-Gallego számunkra talán ismeretlen rendező, a filmet megtekintve azonban be kell látnunk, hogy nagyon jól ért a szakmájához. Képes volt létrehozni egy olyan különleges és a legtöbb ember által ismeretlen atmoszférát, amit talán csak az ódivatú űrhajósok élhettek át a valóságban. A szűkös, klausztrofóbiás belső kamerákkal készített felvételeket nézve az ember szinte elfelejt levegőt venni. Azon vesszük észre magunkat, hogy maximális tiszteletet adva csodálkozunk rá arra a bátorságra, amit ezek az emberek a valóságban is véghez vittek. Pár négyzetméteren próbálták az emberiség tudását előrébb vinni, miközben ők maguk alig bírtak megmozdulni vagy életben maradni ezekben a zord körülményekben.


Éppen, hogy csak kezdenénk megismerni és megkedvelni a főszereplőket, mikor a történet hirtelen már át is kezd menni a horror-thriller kategóriába, melyben a belsőkamerás nézetek és szűkös mozgásteret nyújtó helyszínek csak még jobban éreztetik velünk a rettenetes kiszolgáltatottságot és kétségbeesett esélytelenséget. Igaz, a filmben csak három szereplő fordul elő – ezzel is érzékeltetve velünk a teljes elszigeteltséget – de ők valami egészen elképesztően élethűen hozzák a szerepüket. A Stargate Atlantisból megismert Ryan Robbinson kívül senki mást nem fogunk ismerni, mégis olyan érzésünk lesz, mintha Oscar-díjas színészekkel lenne dolgunk, pontosabban fogalmazva nem is színészekkel, hanem magukkal az igazi és elfeledett Apollo 18-as csapattal.


Azok az emberek járnak a legjobban, akik semmit se hallottak illetve láttak a filmmel kapcsolatban, csak egyszerűen leültek és megnézték azt. A fiatal spanyol rendezőnek és a tehetséges filmes gárdának köszönhetően fulladásos asztmásrohammal fogunk küzdeni a nézése közben, és maximálisan beleéljük magunkat a történésekbe. Akik szeretik ezeket a típusú filmeket, azok nagyon meg lesznek elégedve vele. Úgy gondolom, hogy minden elvárásnak maximálisan megfelel, még akkor is, ha kicsit rövidre sikeredett és viszonylag hamar rájövünk arra, hogy mi is történik valójában űrhajósainkkal. A NASA már a mozi bemutatása előtt kijelentette, hogy ez az alkotás nem valós eseményeken alapszik, nincsen dokumentumfilm alapja. Gondolom nem véletlenül tették eme nyilatkozatot, hiszen az anyag döbbenetesen élethűre sikeredett.


Mindenkinek csak ajánlani tudom, akik csak egy kicsikét is szeretnek borzongani és az olyan filmeket szeretik, amikbe igazán bele tudják élni magukat. Ez is csak egy ékes példája annak, hogy nem kellenek dollár százmilliók ahhoz, hogy valami maradandót alkossanak a nagyérdeműnek. Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató, tanulságos. Érdemes megnézni!

Rendezte: Gonzalo López-Gallego
Forgatókönyv: Brian Miller
Zene: Sarah Webster
Szereplők: Warren Christie, Lloyd Owen, Ryan Robbins
Játékidő: 86 perc
IMDB: 5.9/10
Metascore: 24/100

Saját vélemény: 8.0