A dolog

Az expedíció egyik lánctalpasa alatt egyszer csak megnyílik a gleccser, a több méteres zuhanás után a kis sárga hójáró a hasadékba szorulva, orral előre áll meg. Utasai levegőért kapkodnak. Felkapcsolják a reflektort, hogy megnézzék, mekkora az árok, tekintetük megmerevedik, ilyet még nem láttak. A jégpáncél alatt hatalmas fémfelület húzódik, a végét nem is látni rendesen; hogy mi ez, s mióta van itt, azt csak a jó ég tudja, de egy biztos. Nem ember építette.


Kate Lloyd éppen mindennapi feladatait végzi a Columbia Egyetem egyik laboratóriumában, amikor egy idegen férfi lép be az ajtón. A látogató Dr. Sander Halvorsonként mutatkozik be, azonnal szüksége van egy tapasztalt paleontológusra, bármi is legyen az, ami most a boncasztalon fekszik, hagyja itt, új munkát kap. A kaland utáni vágytól, vagy a megbízásért járó vastag átutalástól vezérelve Kate eldobja a nagyvárosi életet, helikopterre száll, s azonnal a sarkkörre siet.


Egy űrhajót találtak. S nem csak a jármű, de a pilóta is megvan. Egy több méteres, bogárszerű lény fekszik mozdulatlanra fagyva néhány kilométerre a roncsoktól, nem csinálhatnak nagy hírverést, a kormány egy pillanat alatt kivenné a kezükből az irányítást. Kivágják a szörnyet a jégből, s a bázisra szállítják, ám mire le lehet venni az első szövetmintát, beesteledik, a csapat vacsorához készül, a felfedezést nem is lehetne mással megünnepelni, mint néhány korsó, magas alkoholtartalmú, norvég sörrel. A jégtömb pedig ezalatt lassú olvadásnak indul.


A The Thing egy igazi klasszikusnak szolgál modern előzményként, a James Arness főszereplésével készült eredeti film a The Thing from Another World címet kapta, s 1951-ben mutatták be az amerikai filmszínházak. Generációnkhoz viszont közelebb áll az 1982-es The Thing mozi, John Carpenter feldolgozásában, fiatalkorunk egyik legsötétebb, legfélelmetesebb, és leghihetetlenebb horrorja volt ez, melynek nagyságához csak az Aliens, a Nightmare on Elm Street, vagy a The Fly hasonlítható. Napjainkban nem készülnek már ilyen alkotások, még játékfronton is talán a Dead Space az egyetlen, melynek a hangulata ezeket a klasszikusokat meg tudja közelíteni, mivé lett Hollywood, kérdezik ilyenkor a kritikusok, nem veszett el, csak átalakult.


A kutatók története hamar rémálommá válik, a szörny hatalmas robajjal kitör a jégtömbből, s nyomát vesztik. Nem kell azonban messzire menni, hogy meglegyen a fenevad, az egyik faház alatt megbújva a rohadék még aznap éjszaka elkap egy embert, a többiek lángszórókkal veszik fel vele a harcot, az égett test holtan csuklik össze előttük. Kate azonban nem hiszi, hogy ennyi lett volna. Elmélete szerint a szörny egy vírus formájában tovább él köztük, bármelyikükben benne lehet, vagy ha pontosabban akarunk fogalmazni, a szörny bármelyikük lehet.


Az őrület lassan elhatalmasodik a bázison, megmagyarázhatatlan dolgok veszik kezdetüket, a túlélők pedig egyre kevesebben vannak, egymásra mutogatnak, s lassan már abban se biztosak, hogy ők maguk emberek. Minden gyanússá válik körülöttük, nem hisznek a másik szavának, s nem mernek egymás szemébe nézni, ha nem a dolog végez velük, ők maguk rohannak a saját vesztükbe. A fagyos hideg, az elszigeteltség, a félelem és a kiszámíthatatlanság fogságában őrlődve elhatározzák, hogy megállítják ezt a valamit, ám hogy sikerrel járhatnak, azt a Carpenter-folytatásból tudjuk, nem.


A félelem magával ragad, s nem ereszt, a film igazi, méltó kiegészítése a nagy elődnek. A sajtó sokszor illeti őt kemény szavakkal, a túlzásba vitt számítógépes animációk, s a klasszikus értékek eltaposása visszatérő negatívum, részben igazuk is van, az előzményfilmek ritkán tudnak kilépni az eredeti művek árnyékából, s most is ez a helyzet. Emlékeinkben olyan édes képeket dédelgetünk a történetről, hogy már az új rész létét is szkeptikusan fogadjuk, a játékoknál is mindig ez van, csak azt nem látjuk be, hogy ami 30 évvel ezelőtt eszméletlen ütős volt, az már nevetségesen kevés egy jó produkcióhoz, változtatni kell rajta, maivá kell tenni, s csak így lesz újra jó.


Tény, hogy nincsenek maradandó színészi alakítások, s az is igaz, hogy a rajongók komolyabb kibontakozást érdemeltek volna, de hogy a The Thing rossz film lenne, az hazugság. Izgalmas és cselekményes, megismerteti velünk az eredeti történet előzményeit, új csavarokat és ötleteket visz a lény elleni harcokba, ami viszont a legfontosabb, hogy hangulatban igenis van olyan jó, hogy az utóbbi évek legjobb horrorfilmjei közé soroljuk. Az emberen ugyanaz a hangulat lesz úrrá, mint mikor másolt VHS-en nézte a német RTL-ről felvett Carpenter-művet, ha szeretnéd, hogy a szíved a torkodba dobogjon, s ott érezd magad sebesülten, kiszolgáltatottan a déli sarkkörön, rettegve a haláltól, akkor ezt a filmet látnod kell. De csak az 1982-es előd után.

Rendezte: Matthijs van Heijningen Jr.
Producer: Marc Abraham és Eric Newman
Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, Joel Edgerton, Ulrich Thomsen, Adewale Akinnuoye-Agbaje, Eric Christian Olsen
Írta: Eric Heisserer
Eredeti ötlet: John W. Campbell (Who Goes There?)
Amerikai premier: 2011. október 14
Magyar bemutató: 2011. október 27
Hivatalos európai, brit premier: 2011. december 2
Játékidő: 102 perc

IMDB értékelés: 6.5
Gamekapocs értékelés: 8.0