Nem az eredetisége miatt érdemes tehát megnézni a több, mint két órás filmet. A történet ugyanis három szálon fut, három nagyon különböző rendőrt mutat be, akik élete, mily meglepő, a film végén fonódik össze. A szerkezeti felépítést, illetve a hangulatot tekintve a Brooklyn mélyén igen erősen az Ütközések című 2004-es drámára hajaz, az agyondíjazott filmet azonban még csak megközelítenie sem sikerült.
A sztori New Yorkban zajlik. Itt dolgozik rendőrként Eddie, a kiégett, megfásult rendőr, akit már nem, hogy a munkája, de lényegében a saját élete sem különösebben érdekel. Egy héttel a nyugdíjazása előtt – micsoda megdöbbentő fordulat-, nem túl nagy öröm neki, de újoncokkal kell foglalkoznia. Csak túlélni próbálja ezt a helyzetet, nehezen viseli ugyanis a lelkes pályakezdőket, még próbálkozik is buzgóságuk csökkentésével. Hogy sikerrel jár –e az talán eléggé kiszámítható. A kérdés inkább az, hogy rá hat-ee az ifjoncok elhivatottsága? A film végére persze adódik olyan helyzet, amelyben mindez kiderül. Eddie karakterét Richard Gere alakítja, akinek elég nagy neve van ahhoz, hogy jól eladhatóvá tegyen egy filmet, miközben színészi kvalitásait azért nem túl sok filmben bizonyította. Nyilván nem kell bemutatni őt, a Micsoda nő!, az Oltári nő!, a Chicago vagy az Ősz New Yorkban című filmekben évente többször is láthatjuk a tévéképernyőkön. Számomra a Diane Lane felszarvazott férjét alakító, A hűtlen című filmben előadott szerepében volt egyedül igazán meggyőző. Nem tipikusan az ő karaktere tehát ez a rendőr, nem is gondolom, hogy nem lehetett volna valaki mást választani helyette, eddigi alakításaihoz képest azért mégis elég jól játszott. Ennek ellenére mégis az ő jelenetei voltak a legunalmasabbak, amik adódhatnak a szerep nyújtotta sajátosságokból is, bár szerintem itt nem erről volt szó.
Ethan Hawke annál jobban alakítja a katolikus, erősen vallásos, szerető férjet, Salt, aki a bevetési osztályon dolgozik. Sal egy sokgyermekes családapa, lakáskörülményei nem felelnek meg éppen ismét terhes feleségének, és már annyian vannak, hogy nem is tudják, hova tegyék a hamarosan megszülető gyereküket. Bevetései során, ahol igen nagy pénzekkel találja szembe magát, bizony megcsillan a szeme, hogy saját kis rendőrfizetését talán kiegészíthetné, ki venné észre, úgyse számít. Nem is ez a legnagyobb baj, nem is az állását félti a férfi elsősorban, sokkal inkább az önmagában lejátszódó belső konfliktus, ami nyomasztja. Erős vallásossága, saját erkölcse az, ami szembekerül a lopással, mint bűnnel, miközben végig ott lebegnek a levegőben a következő kérdések: Valóban bűn –e így a lopás? A cél szentesítheti –e az eszközt? Ethan Hawke (Mielőtt felkel a Nap, Mielőtt lemegy a Nap, Holt költők társasága) remekül alakítja a vergődő férjet, mi pedig könnyedén bele tudjuk élni magunkat az ő dilemmájába. 
A cselekmény harmadik szála a legizgalmasabb, legjobban kidolgozott, ez tartja fenn leginkább az állandó feszültséget. Tango, a beépített zsaru drogkereskedők között éli életét már évek óta. Felesége éppen válni készül, ő pedig kilépni ebből a helyzetből, hiszen saját életét feláldozta a munka oltárán – mondhatnánk közhelyesen. Miközben magunk is elgondolkozunk rajta, hogy vajon tényleg a munkáról van-e szó, hiszen barátokat szerzett magának, befogadták ebbe a közegbe, aminek nyilván meg vannak a saját szépségei is. Nem erősíti ezt a film semmilyen módón, mégis azt érezzük, hogy van ennek a bandának egy klassz hangulata, a tagok között erős az összetartás, és Tango már ennek a körforgásnak a részéve vált. Don Cheadle, akit már az Ütközésekben is láthattunk ugyan egy egész más rendőrszerepben, remekül játszik. Minden szavával, mondatával, hangsúlyával azonosulni tudunk, miközben karaktere is rendkívül intelligens, szimpatikus és nem utolsósorban emberséges. Konfliktusa elsősorban abból adódik, hogy a drogkereskedők fejét, a Wesley Snipes által alakított Cazt, aki most került ki a börtönből, újra vissza kellene juttatnia oda. Így kerülhetne ki ő a tégla szerepből, mehetne haza rendezni az életét. Ugyanakkor a szintén nagyon szimpatikus szereplővel viszonyuk már olyan testvériessé és barátivá vált, hogy komoly erkölcsi dilemmát jelent számára a döntés. Wesley Snipes szintén remek, mellékszerepét letisztultan, egyszerűen, sallangmentesen alakítja. 
Ez a három cselekményszál zajlik tehát a filmben, jól látható, hogy valóban nélkülözve minden eredetiséget. A rendező Antoine Fugua, aki, úgy látszik, ebben a műfajban próbál sikeres lenni, hiszen Kiképzés című filmjéért viszonylag jó kritikákat kapott, nem adott hozzá sok újat a rendőrfilmektől megszokottakhoz. Talán kicsit jobban erősíti a lélektani szálat, kérdéseket indít el bennünk, amelyek mind morális síkon zajlanak, és nagyon jól teszi, hogy nem ad a kezünkbe konkrét válaszokat, még ha a végkifejlettel azért terel is minket egy irányba. A film hangulata, zenei és képi világa viszont igen jó, az egyes jelenetek alatt jól kiválasztott zenék futnak. És bár nem mondanám, hogy unatkoztam a játékidő alatt, talán egy durva negyven percet ki lehetett volna hagyni úgy a filmből, hogy az sokat nem változtatott volna az egészen, kissé sok ugyanis az önismétlés benne. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, akiket valóban életszagú sorsok érdekelnek, hiszen miért is lennének ezek a témák olyan népszerűek, ha nem azért, mert ez a valóság, vagy ez is lehet az. A Brooklyn mélyén nem egy pörgős akciófilm, nem is egy mélylélektani dráma vagy művészfilm, valahol ezek között helyezkedik el, és minden hibája ellenére hat az érzelmeinkre és gondolkodásra késztet.
Rendezte: Antoine Fugua
Forgatókönyv: Michael C. Martin
Operatőr: Patrick Murguia
Főszereplők: Richard Gere, Ethan Hawke, Don Cheadle
Játékidő: 140 perc
IMDB értékelés: 6.7
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.