Legenda filmkritika

  • Írta: Kronik
  • 2015. október 19.
  • cooltúra, filmkritika, legenda
Manapság viszonylag kevés a jó gengszterfilm, és a Legenda sem az. Mármint nem is jó, és nem is igazából gengszterfilm. Viszont van benne Tom Hardy, méghozzá duplán is.

Viszonylag keveset hallani a Kray-testvérekről. Ha gengszterekről van szó, valamiért mindig az amerikai maffiára gondolunk, a legendás szicíliai családokra és az írekre, esetleg az ő harcaikra, meg persze a szesztilalomra. Ronald és Reginald Kray, avagy Ron és Reggie azonban Londonban tevékenykedtek az 1950-es és 1960-as évek között, annak sem éppen a legfelkapottabb részében: az ő területük a munkásnegyed volt a város keleti részében. Innen szép kitörni, és az okos, üzlethez jól értő Reggie mindent meg is próbál ennek érdekében, jól menő bárján keresztül kiválóan tudja mosni a pénzt, és azt is belátja, hogy el kell vegyülnie hírességekkel - nem utolsó sorban Frank Sinatra is rendszeresen látogatta a szórakozóhelyét.


Akad azonban egy probléma, és ez nem más, mint Reggie ikertestvére. Ron külsőleg szinte egy az egyben a testvére másolata, azonban a hasonlóságok itt meg is állnak. Ron ugyanis egy közveszélyes pszichopata, egy olyan elmebeteg, aki gyógyszerek nélkül minden gond nélkül lőne le bárkit az utcán, akinek nem tetszik a pofája. A Kray-testvérek története tehát sok szempontból még érdekesebb is, mint számos más maffiacsalád sztorija, hiszen egy folyamatos kettősség jellemzi: amíg Reggie próbálná építeni az üzletet, és kerülni a felesleges feltűnést, addig Ron mániája a klasszikus gengszterség megélése, annak minden velejárójával együtt - tekintély, erőszak, emberélet kioltása, neki bármi jöhet.


A most mozikba került Legenda ennek az ikerpárnak az életébe enged betekintést, egyik legnagyobb érdekessége pedig, hogy mindkettejüket ugyanaz a színész alakítja: Tom Hardy. Talán bátor dolog kijelenteni, de szerintem Tom Hardy napjaink legjobb színésze, és amit itt hoz, az szintén eléggé impresszív. A könnyed, higgadt, többnyire úriember módjára viselkedő Reggie karaktere mellé úgy tudja hozni a teljesen ketyós, időzített bomba Ront, hogy a kettejük között még az interakció is rendszeres ugyanabban a jelenetben. A film megtekintése közben viszont egy pillanatig nem gondolunk arra, hogy itt egy és ugyanazt a színészt látjuk. Érdemes megfigyelni, hogy Ron karakterének megfelelően Hardy hogy építi be a klasszikus gengszter figurákra jellemző gesztikulációt és szájtartást a játékába, mintha mondjuk Don Corleone paródiáját látnánk, egészen zseniális.


A két karakter közti dinamika tehát remekül működik. Vagy mondhatnám azt is, hogy Tom Hardy kiválóan tud együtt játszani saját magával. Ezek mellett a Legenda írása meglehetősen szellemes, rengeteg poénon hangosan röhögött a közönség, Ron reakciója bizonyos helyzetekre pedig önmagában, még szöveg nélkül is elképesztően vicces. Témája ellenére a Legenda sokszor meglepően könnyed hangvételű, esetenként képes megmutatni, hogy még a rettegett maffiózók is csak emberek. Sajnos azonban amennyi jó oldala van ennek a filmnek, legalábbis annyi rossz is társul mellé. Az egyik legnagyobb probléma, hogy ez valójában nem egy gengszterfilm, hiába reklámozzák úgy, és hiába tűnik annak a leírások alapján. Ez igazából egy családi dráma.


Ezzel önmagában még nem is lenne baj, hiszen itt két érdekes karakterről van szó. Csak éppen egy bizonyos rész után már inkább kerül középpontba Reggie és szerelme, Frances kapcsolata. Utóbbin nem segít, hogy Emily Browning alakítja, aki ugyan nagyon szép és rendkívül cuki, de ebben a filmben nem sok választja el egy darab fától. Ami még rosszabb, hogy ő narrálja is a történetet, és sokszor olyan dolgokat mond el, amiről nem is tudhat (így tehát narrátorként nem hiteles), sokszor pedig megismétel dolgokat. Mivel a film inkább fókuszál a szerelmi szálra, valamint Ron és Reggie kapcsolatára, mint a szervezett bűnözés kiépülésére, sokszor Frances narrációjából kellene megtudnunk, hogy miért is lettek legendák ezek a srácok, de ezt a szövegei nem tudják átadni.


Ez pedig árt a filmnek. Mert tényleg, mitől lettek legendák? A filmből nagyjából csak annyi jön le, hogy nyitottak még egy szórakozóhelyet, meg talán elkezdtek védelmi pénzeket szedni, és két rövid jelenet erejéig találkoztak az amerikai maffia képviselőjével. Nem látjuk a birodalom kiépülését, és azt sem, miért rettegtek igazából tőlük - vagy éppen azt, hogy miért szerette őket a nép, a Kray-fivérek ugyanis a valóságban igazi celebek voltak, akik még a tévében is adtak interjút. A Legenda nagyon jól hozza a történet egyik felét, hiszen az ikrek tényleg érdekes karakterek, és érdekesek a kapcsolataik is, azonban a másik fele szinte teljesen elsikkad, ezért pedig nagy kár. Pedig a film hosszú, kicsivel több, mint két órás, és bizony a második felére kezd elfáradni, egyre több lesz benne az érdektelen, vontatott jelenet, és sokszor már Ron karaktere is inkább idegesített, mint szórakoztatott.


Összességében nem éreztem rosszul magam a filmen, Tom Hardy játékát pedig mindig élvezetes nézni. Azt azonban nem feltétlenül tudnám tanácsolni, hogy moziban nézzétek meg a Legendát, mert bár sokszor nagyon okos, humoros és jól megírt, legalább annyiszor frusztráló, keveset mondó és néha még unalmas is.

Gamekapocs értékelés: 6.5
Metascore: 59/100
Rotten Tomatoes: 62% 

Legenda
Eredeti cím: Legend
Rendezte: Brian Helgeland
Írta: Brian Helgeland, John Pearson könyve alapján
Szereplők: Tom Hardy, Emily Browning, Paul Anderson, Christopher Eccleston, Joshua Hill
Zene: Carter Burwell
Játékidő: 131 perc
Magyarországi premier: 2015. október 8.

7.
#5: Pontosan ahogy mondod. És az nem Hardy hibája, hogy egyszerűen képtelenek voltak az írók vagy író\rendező hozni a saját maga által zseniálisan belőtt első 40-50 percet..
Nagyon nagy film lehetett volna belőle.
6.
Neo1989
Ha a film pocsék akkor tök mind 1 hány Tom Hardy van benne.
5.
Macifasz
Tökéletesen egyetértek, egyedül Hardy menti ki a középszerűségből. Kár érte, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. :-(
3.
ha film második fele nem megy át egy unalmas szerelmi srámába, zseniális, ravasz, agy..szintű bandafilm lehetett volna belőle. Kár érte. A poénokért azonban érdemes megnézni.-..
2.
Pain
#1: Én is simán egy minimum 8 pontos filmnek tartom. Nagyon élveztem, moziban néztem és nem bántam meg, hogy kiadtam rá a pénzt.
1.
Lovy11
Ez nyilván ízlés kérdése, de szerintem van 8 pont is. A sok sz@r között végre valami izgalmas film.(mondjuk brutális helyenként, nem jön majd be mindenkinek.)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...