Hotel Ruanda

  • Írta: Isaac
  • 2005. április 26.
Egy elgondolkodtató alkotás az 1994-es ruandai véres eseményekről, megrázó hitelességgel bemutatva a náci népírtások óta a legnagyobb háborús rémtettek történetét. Mély nyomot hagy az emberben...

Őszintén bevallom, a modern afrikai történelemről elég keveset tudok, az iskolai tankönyvekből csak mérsékelt adagot kaptam belőle, pedig igazán érdekesnek tűnnek az események, amelyek arrafelé történtek a közelmúltban. Ezt a szót csak a história iránti érdeklődésem mondatta velem, valójában a szörnyű, borzalmas, és rettenetes kifejezéseket kellene használnom. Úgy vélem mindenki látott már sokkoló képeket bármelyik külföldi, vagy magyar hírcsatornán, amelyeken az embertelen körülmények között szenvedő helyieket mutogatják, de – ahogy a filmben is mondják – „…az emberek megnézik, szörnyülködnek, aztán elmennek vacsorázni…”.

Ezt talán most hagyjuk is, legyen szó most már a filmről, a Hotel Ruandáról, amivel már az Oscaron is találkozhattunk párszor. A háborús dráma az 1994-es ruandai erőszakos események egy fejezetét mutatja be, megdöbbentő realitással, és hihetetlenül nyomasztó hangulattal. Negatív élményeinkből tudjuk, óvatosnak kell lennünk, ha megjelenik a vásznon az „igaz történet alapján” felirat, de kicsit utána olvasva, háttér-információktól magabiztosan elég hitelesnek tűnik

A történet természetesen az afrikai országban játszódik, röviden összefoglalva két, régóta rivalizáló etnikum, a hutuk és a tutszik ősi gyűlöletének vérfagyasztó végkifejletének lehetünk tanúi. Az eseményeket egy helyi szálloda vezetőjének szemszögéből élhetjük át, aki kétségbeesetten próbál segíteni a szerencsétlen civileken, miközben saját népe ellen is dolgozik, azzal hogy bújtatja „ellenségeit”.

Rémisztő atmoszférája van a filmnek, a tehetetlen ENSZ katonák tétovasága, akik parancsba kapták, hogy nem lőhetnek, miközben több száz ember araszol feléjük szablyákkal és fegyverekkel a kezükben; a brutális hutu Interahamwe (egy szélsőséges milícia), akik a tutszi gyermekeket gyilkolják, hogy kiirtsák gyűlölt ellenfelük következő generációját; vagy a rémült főszereplő, aki végső elkeseredésében arra kéri feleségét, hogy ha betörnek menedéket nyújtó szállodájukba a katonák, akkor önkezével vessen véget saját és gyermekei életének, külön-külön is iszonyatosan megrázó lenne, de együtt... Mégis talán a legrosszabb az, hogy a két szembenálló „törzs” tagjai között szinte semmi különbség nincs, a gyarmatosító belgák osztályozták őket az orruk mérete(!) szerint. Hihetetlen.

Közben végignézhetjük a nemzetközi diplomácia teljes csődjét is, az ENSZ tettetett vakságát, akik szerint nem éri meg beavatkozni szerencsétlen ország belügyeibe, és „népirtás” helyett az óvatosabb „népirtásra utaló jelek” kifejezést használják. Az ember beleborzong abba, hogy ezek az események valóban megtörténtek, a szélsőséges hutuk három hónap alatt csaknem 800.000 embert mészároltak le, ezzel a második világháború utáni legnagyobb tömegmészárlást követték el, a békefenntartók, és a világ nagyhatalmainak tudtával. Ha belegondoltok, ez mindössze 11 éve történt, mai, civilizáltnak mondott világunkról talán ennyit.

Hollywood mostanában legfelkapottabb színes bőrű színésze, Don Cheadle alakítja a segítő kezet nyújtó igazgatót, és meg kell hagyni, remekül, Oscar-díjra is jelölték. A nagy visszatérő Nick Nolte sem okoz csalódást, helyén van az alkotás, de nagyon. Azt hiszem, aki megnézi, erőteljes késztetést fog érezni arra, hogy utánanézzen, hogy mik is történtek ott és akkor, a földi pokolban. A mozi okozta döbbenetet újabb fogja követni, higgyétek el.

Habár a vége kicsit csöpögősre sikeredett, azért nem kell megijedni, szerencsére távol áll a szokásos „felszalad-a-hős-a-domra-és-lengeti-a-zászlót-aztán-éljeneznek” sablontól, elég annyi, hogy tipikusan olyan film, amely végén ülve maradunk, és elgondolkodva bámulunk a stáblistára. Az egyetlen, amit nem értek, hogy a decemberi, amerikai premierhez képest nálunk csak szeptemberben aktuális az első vetítés, a mai világban mégis csak megdöbbentő, hogy kilenc hónapot kell várnunk erre a remekműre.

Igazából az ilyen típusú alkotásokba talán azt a nevelő jellegű mondanivalót lehetne belemagyarázni, hogy tessék, fiatal generáció, tanuljatok elődeitek hibáiból, ne kövessetek el olyan ocsmányságokat, mint ők tették, vonjátok le a következtetéseket. Bár aki kicsit is ismeri a történelmet, az tudja, hogy inkább arra kellene figyelnünk, hogyan lehet túlélni ezeket a borzalmakat, mert megakadályozására – fajunk nagyszerű természetéből adódóan – gyakorlatilag semmi esélyünk sincs.

Hotel Ruanda

(Hotel Rwanda)

Kanadai-angol-amerikai háborús dráma, 110 perc

Rendezte: Terry George

Forgatókönyv: Terry George & Keir Pearson

Szereplők:Don Cheadle, Nick Nolte, Joaquin Phoenix

Hazai premier: 2005. szeptember

IMDB értékelés: 8.5 / 10

IMDB: http://www.imdb.com/title/tt0395169/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...