Star Trek: Mindenen túl filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2016. július 21.
Nem volt könnyű menet összehozni a J.J. Abrams közreműködésével újraindított Star Trek-sorozat harmadik részét, és ez kicsit a végeredményen is látszik. Justin Lin azonban abszolút nem vallott kudarcot.

Sokak szerint Gene Rodenberry öröksége már rég odaveszett. Hogy pontosan mikor, abban valószínűleg még a Trek-rajongók se értenek egyet, az viszont biztos, hogy a J.J. Abrams-féle újraindított változat nem mindenki tetszését nyerte el. Persze lehet azon vitatkozni, hogy az újkori Star Trek miért nem követi a filozofikus, felfedező attitűdöt, de azt talán még a legelfogultabbak is belátják, hogy ma ez a téma egy sci-fi esetében nem igazán eladható. Így akarva-akaratlanul, de a Star Trek ritmust váltott, méghozzá ügyesen, és ennek a ritmusváltásnak köszönhetően nem csak a már meglévő rajongók egy jelentős részét sikerült megtartania, de bőven szerzett magának újakat is. Mert ha a modernizálás oltárán feláldozva szellemiségében nem is sikerült feltétlenül megőriznie örökségét, látványban és a karakterei közötti dinamikájában azért egy hatalmasat tudott előrelépni a több mint ötven éves univerzum. 

Olyanok persze mindig lesznek, akiknek képtelenség megfelelni, arra azonban lehet törekedni, hogy lehetőség szerint az ősrajongót és az újonnan érkező, popcornmozira vágyó egyszeri néző igényeit is kielégítse egy film. A modern kori Star Trek-széria harmadik felvonása pedig ebből a szempontból jól vizsgázik, igaz, az ebből eredő felszínesség azért itt-ott eléggé rányomja a bélyegét Justin Lin filmjére, amely így is az idei nyári szezon egyik legjobb szórakoztatóbb darabja.

A USS Enterprise és legénysége épp ötéves küldetését tölti, legénysége a határvidék ismeretlen bolygóit igyekszik feltérképezni. A teljes összezártság alaposan megviseli és kikezdi kapcsolataikat, így nagy az öröm, mikor a készletek feltöltése és az űrhajó általános átvizsgálása miatt egy mobilkolónián, a Yorktownon kisebb pihenőt tesznek. A pihenést és feltöltődést azonban hamar megzavarja egy idegen hajó érkezése. Fedélzetén egyetlen egy túlélő található, aki egy rejtélyes fenyegetés miatt kér segítséget. A mentőexpedíció azonban váratlan támadásba torkollik, Kirk és legénysége csapdába kerül, az Enterprise elesik, és míg többségüket foglyul ejtik, addig néhány túlélő párosokba verődve igyekszik kideríteni, mi a fészkes fene is történt. 

Ez a nyomozás azonban éppen a film legnagyobb üresjárata. És nem azért, mert nincsenek benne jól időzített egysorosok vagy hangos akciók. A probléma az, hogy a sokak által hiányolt filozofálás, "a helyünk a világban", "a kiharcolt béke vajon tényleg azt hozza el, amit várunk tőle", a "hogyan lépjünk ki más örökéből és éljük a saját életünket", vagy éppen a "hogyan vigyük tovább más örökségét" kérdések boncolgatása felszínes, elmaszatolt formában vannak felvázolva. Pedig amilyen melankolikus, fásult hangulattal indít a Star Trek: Mindenen túl, az pont annyira biztató, amikor az Enterprise először találja szembe magát Krall seregével. Kirk és Spock dilemmája színesebbé, izgalmasabbá tette volna a jövőt és sokkal érdekesebb lett volna, ha kettejük vívódása hangsúlyosabb szerepet kap.

Ehelyett a film elejét és egy-egy ártatlan mondatot leszámítva nem ezen van a hangsúly, ami részben annak is betudható, hogy a készítők megmerték azt lépni, hogy a főbb karaktereket elszakították egymástól. És ez végig nagyon jól működött: Kirk (Chris Pine) és Chekov (Anton Yelchin), Scotty (Simon Pegg) és az ismeretlen bolygón gyerekkora óta veszteglő Jaylah (Sofia Boutella) duója rávilágít arra, hogy az Enterprise kapitányán és a vulkánin túl is van élet. A legjobb páros mégis Spock (Zachary Quinto) és Dr. Leonard McCoy (Karl Urban) kettőse, akik nem csak a film legszórakoztatóbb jeleneteit hozzák, de a fentebb említett üresjáraton is könnyebben átlendítenek, hiszen Spock kimért, logikus gondolkodása és McCoy temperamentuma ezúttal képes volt egységben működni. A dinamika tehát mindvégig jelen van a duók között, azonban a karaktereknek itt se hagynak időt a készítők a kibontakozásra.

Ez igaz a főgonoszra, Krallra (Idris Elba) is, akiről sajnos nem csak, hogy visszafogottan, de teljesen érdektelenül, a film utolsó negyedében rántják le a készítők igazán a leplet. Pedig motivációi pont olyan kérdéseket vetnek fel, amelyeknek helye lenne egy Star Trek-moziban. Egész egyszerűen a készítők nem vették a fáradtságot, hogy ennek a mélyről eredő haragnak alaposan megágyazzanak, így nem csak logikai bukfencek egész sorával, de elnagyolt karakterábrázolással is tele van a film. Ez egy olyan ziccer volt, amit azért illett volna kihasználnia a készítőknek.

Ami viszont a film látványát illeti, az egy-két sötétben mutogatott akciót leszámítva teljesen rendben volt. Lin szerencsére képes volt maga mögött hagyni a Halálos iramban elrugaszkodott ötleteit, így a Star Trek a maga módján egy meglepően visszafogott, mégis sokszor nagyon látványos, frappáns akciókkal teletűzdelt mozifilm - elég csak a legénység megmentésére vagy éppen a Yorktown elleni invázióra gondolni. Arról viszont már leszokhatnának, hogy mindig a Föderáció megmentése a tét, mert ahogy a történet többször is utal rá, itt nem csak az emberiség, hanem az egész galaxis léte forog kockán, így én speciel szívesen láttam volna egy olyan végső csörtét, amely egy kicsit nagyobb léptékű. 

A kissé negatív csengésű vélemény azonban ne tévesszen meg titeket, mert a Star Trek: Mindenen túl egydimenziós főhőse, néha megbicsakló cselekménye ellenére egy nagyon szórakoztató, kiváló popcornmozi. Akinek már eddig se tetszettek az újkori részek, az most se fogja kedvelni a látottakat, ha viszont azok közé tartozol, aki szereti a a humorral fűszerezett látványos dolgokat, és azt sem veted meg, ha egy film érdekes, elgondolkodtató kérdéseket mer feltenni, akkor bátran ülj be rá. Még akkor is, ha a feltett kérdésekre a választ sokszor magadnak kell majd megfelelned, mert abban viszont még van hova fejlődnie az év egyik legkellemesebb csalódásának. 

Gamekapocs értékelés: 8.0

Star Trek: Mindenen túl
Eredeti cím: Star Trek Beyond
Rendezte: Justin Lin
Írta: Simon Pegg, Doug Jung, Roberto Orci
Szereplők: Chris Pine, Zachary Quinto, Zoe Saldana, Karl Urban, Anton Yelchin, Simon Pegg Idris Elba, Sofia Boutella
Játékidő: 125 perc
Magyarországi premier: 2016. július 21.

9.
MrBenjamintoto
Jó kis film volt, nagyon meg szerettem ezt a mostani star trek szériát :3
8.
Kreto
#3: Bárcsak a film megnézése előtt láttam volna ezt a commentet.

Ez egy borzasztó felszínes, semmilyen film. Semerre nem haladtak a karakterek. Transformers szintű buta történet. Sokszor ki akartam menni a vetítésről és ha vissza lehetett volna kérni a pénzem felét, akkor meg is tettem volna. Aki egy roppant felszínes popcornfilmre vágyik az nyugodtan megnézheti aki kicsit többet szeretne az hanyagolja. Majd otthonra egyszer megnézősnek jó lesz. 5/10
7.
sarpba
Nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy túl van húzva a film. Lehet nem egy hosszú nap végén hulla fáradtan kellett volna beülnöm rá, de így elsőre 4/10.
6.
DON GONDOCS
Amúgy most nézem a Star treket és szerintem végre egy jó trilógiát kapunk, nem egy elcsépelt, mentsük meg a világot sablon
5.
DON GONDOCS
Ha már filmkritika offolok.

http://thescreen.hu/trailert-kapott-az-igazsag-ligaja/

itt az igazság ligája

és wonder woman trailer

http://thescreen.hu/latvanyos-wonder-woman-elso-elozetese/
4.
shatterhand
Asszem eliveszem nosztalgiából a régebbi mozis verziót (abbol is az elsőt, talan 30eves kb). Ezek se rosszak csak mar reg lattam.
3.
zaeta17
Ez a film nekem 5/10.
Star trek fan vagyok, így pláne. Ténylegesen üres a film, olyanok készítették akik vélhetőleg nem ismernek az univerzumból semmit, legalábbis a film erről árulkodik. Pedig jó lehetett volna, a felütés érdekes, még ha ténylegesen teljesen eltér az alap filozófiától is, a párhuzamok is (pl. az eredeti harmadikban is megsemmisül az Enterprise), de szépen lassan elrontottak mindent. Még Spock is elfelejtette a vulkáni felét.

De egy egyszeri nézőnek is 5, gagyi gagyi hátán: a smink bárkin (50 éve sem volt ennyi Kirkön), az animációk közül nagyon sok (pl. motorozás, vége repülés, vége összeszerelés, stb), a dialógusok, az új karakterek (Krall, Jaylah), a kényszeres poszterre való beállások, az ellenség kis falujában MINDEN, sőt az abból hirtelen megjelenő csillárdnyi kis űrhajó meg pláne, a hatásvadászan megmutatott eredeti csapat, végső űrharc és annak megoldása, !!!!!az emberekből kiszívott életerő!!!!! (könyörgöm, az egy másik frenchise!).

Filmművészetileg is: nem volt semmilyen érzelmi átadás-felépítés, a nézővel nem tudja egy kicsit sem éreztetni a reménytelenséget, és semmi mást sem.

És igen az eléggé fájó pont, hogy Krallról sem tudunk meg többet, pedig simán ellensúlyozhatta volna az üresjáratot, sőt még talán mondanivalót is csempészhettek volna így bele.

A térgörbületi utazás ábrázolása viszont tetszett, persze nem a fizikai pontossága miatt, de szemléltetésnek nagyon jó.
2.
delphijos
Szerintem is rendben volt. Bár a Star Trek nem az eszement akciókról szolt eredetileg, de elfogadom hogy a sikerhez ma már ez is kell.
1.
Mercenaires
A film valóban élvezhető, ha az előző részek tetszettek az embernek. Viszont számomra hiányzott valami, ami az első két részben megvolt (7/10).
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...