Szárnyas fejvadász 2049 filmkritika

  • Írta: fojesz
  • 2017. október 15.
Egy klasszikus felmelegítése és folytatása nem számít merész húzásnak manapság, az viszont egyértelműen a bátorság jele, hogy a Szárnyas fejvadász 2049 még csak véletlenül sem szeretne átlagos blockbuster lenni.

Ridley Scott minden próbálkozása ellenére harmincöt évet kellett várnunk a Szárnyas fejvadász második részére, amely végül Harrison Fordostul robbant be a mozikba. Természetes, hogy az egyszeri rajongó szkeptikusan ül neki egy ilyen kaliberű folytatásnak, aggodalomra azonban semmi ok, Denis Villeneuve és csapata mindent elkövetett, hogy elégedettek legyünk! A Szárnyas fejvadász 2049 ugyanis nem épít univerzumot, és az ember-replikáns háború is elmarad, ehelyett a készítők (és a közel háromórás játékidő) célja az, hogy elmerülhessünk a mondanivalójában. Továbbmegyek: kisebb csoda, hogy 2017-ben ez a film ebben a formában megszülethetett.


Pedig minden adott lett volna egy jó kis csihi-puhihoz, elvégre nemcsak a film folytatására kellett várnunk ilyen sokat, a történet is harminc évvel később veszi kezdetét. Gondolhatjátok, hogy azóta történt ez-az a Szárnyas fejvadász világában, ezekről a cseppet sem jelentéktelen eseményekről azonban stílszerűen csak egy néhány mondatos összefoglalót kapunk a film elején, később pedig a szereplők utalgatnak rájuk legfeljebb. A lelkesebbek esetleg megnézhetik azt a három kisfilmet a YouTube-on, amelyek arra hivatottak, hogy kibontsák előttünk az elmúlt harminc év kulcsfontosságú történéseit, de más segítséget nem kapunk.

2049-et írunk, a Tyrell Corporation tönkrement, miután évtizedekre betiltották a replikánsok gyártását. A céget a Nexus-8-as modellek vitték sírba, a természetes élettartammal szállított darabokat különösen veszélyesnek minősítették, miután az emberek és a replikánsok közti ellentét polgárháborús helyzetet eredményezett, a replikánsok pedig több terrorcselekményt is végrehajtottak az elnyomás ellen küzdve. A replikánsgyártás újraindítását a Wallace Corporation lobbizta ki magának, miután egy, a korábbiaknál megbízhatóbb modellel rukkolt elő. A Nexus-8-asok után hajtóvadászatot indítottak, a piszkos munkát pedig még mindig fejvadászok végzik. Hősünk, a Ryan Gosling által alakított K is közülük való, aki az egyik melója után olyan titokra bukkan, amely újra a polgárháború szélére sodorhatja a társadalmat...


A cselekmény részleteibe nem is szeretnék belemenni ennél részletesebben, de annyit elárulhatok, hogy a folytatás érdekes irányban viszi tovább az eredeti film történetét és mondanivalóját. Fordulatokból ezúttal sem lesz hiány, ráadásul a készítők nagyon ügyesen zavarják össze a nézőt, a trükk hatásának okára pedig előszeretettel hívják fel a figyelmet a csavar leleplezése előtt. Külön érdekesség, hogy az új rész nem ad egyértelmű választ az első rész legnagyobb és egyébként megoldottnak vélt rejtélyére sem, sőt, az egyik monológból konkrétan úgy tűnik, mintha rá is játszanának arra, és szándékosan lebegtetnék a kérdést.

A Szárnyas fejvadász 2049 tempóját tekintve is igyekszik visszanyúlni az első részhez. A film cselekménye relatíve vékony, és hiába érdekfeszítő, egy kövér másfél óra alatt kényelmesen el lehetne mesélni. A folytatás ehhez képest 164 perces játékidővel dolgozik, ebből már sejthetitek, hogy egy lassú, szándékosan elnyújtott jelenetekkel operáló filmet kaptunk. Igazi akciójelenetből nincs sok, párbeszédből és monológból viszont annál több jutott, a történet pedig lassú léptekkel halad előre, hogy mi kényelmesen elmerülhessünk ebben a világban, és átadhassuk magunkat a hangulatnak.


Villeneuve-ék impozáns színészgárdával vitték vászonra a folytatást, akik nélkül mindez feleannyira sem lenne hatásos. Ryan Gosling ezúttal is bizonyítja, hogy nem véletlenül ő napjaink egyik legkeresettebb színésze, az egyik pillanatban még pragmatikus sármőr, nem sokkal később pedig úgy megzuhan, hogy a könnybe lábadt szemei és az üres tekintete súlyosan telepedik rá a nézőre. Habár általában szkeptikus vagyok Jared Leto munkásságát illetően, a Wallace Corporation fejeként nagyon meggyőző volt, nem mellesleg pedig az ő - sokszor kifejezően ijesztő - karaktere a mozi filozófiai hajtómotorja. És ha már úgyis erre vagytok a legkíváncsibbak: Harrison Fordot szerencsére nem csak a nosztalgia miatt hozták vissza a készítők, és bár a szürke pólójában és farmerében úgy fest, mintha most sétált volna be az utcáról, lazán lejátszik mindenkit a vásznon.

Az élményt pedig a látvány teszi teljessé, amely az eredeti mozihoz hasonlóan a Szárnyas fejvadász 2049-nek is az egyik legerősebb pontja, a neo-noir körítés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a néző elmerülhessen a filmben. Az alkotók előszeretettel lavíroznak a szélsőségek között, és úgy tűnik, mintha kizárólag két oldalról közelítenének - ezt az élményt adja vissza film plakátja is egyébként. Itt minden hatalmas, és vagy fojtogatóan sűrű, vagy nyomasztóan üres, a gigászira nőtt Los Angeles mellett kizárólag olyan helyszíneken járunk, ahol már alig maradt nyoma az életnek. Vagy éjszaka van, és szakad az eső, vagy nappal, és pusztítónak tűnik a szárazság. Ráadásul a futurisztikus technológia ezúttal is kéz a kézben jár a retróval, hiába látunk repülő autókat, a formatervük alapján azt sem néznénk ki belőlük, hogy egyáltalán elindulnak.


Egyetlen nagy szívfájdalmam volt a film kapcsán, és az a zene. Vangelis az egyik legjobb és legkarakteresebb filmzenét álmodta meg a Szárnyas fejvadászhoz, ő azonban a folytatásnál már nem működött közre, helyette Hans Zimmer és Benjamin Wallfisch szállította az aláfestést. Nos, minden elismerésem Zimmer munkásságáért, és szívből örülök, hogy Wallfisch pályafutása is meredeken ível felfelé, de a második rész zenéjéhez semmi érdemlegeset nem tudtak hozzátenni. Az igazán jó passzusokat Vangelis eredetijéből emelték át, az adalékok pedig Zimmer rutinmunkájának tűnnek - az úriember az Eredet óta nem tud elszakadni a kürtöktől, és sajnos ezúttal sem sikerült neki.

Ezt leszámítva azonban a Szárnyas fejvadász 2049 mindenben képes egy kis pluszt szállítani az elődjéhez képest. Nem egy tipikus blockbuster, talán furcsának is tűnhet, hogy a film harmada nem végezte a vágóasztalon, egy kis nyitottsággal azonban maximálisan élvezhető és elgondolkodtató darab lett a folytatás. A rajongók számára pedig nem kérdés, hogy megéri-e jegyet váltani rá: Denis Villeneuve pont olyan második részt szállított, amire vágytunk!

 

Gamekapocs értékelés: 9.0 

Szárnyas fejvadász 2049
Eredeti cím: Blade Runner 2049
Rendezte: Denis Villeneuve
Írta: Hampton Fancher és Michael Green
Szereplők: Ryan Gosling, Harrison Ford, Dave Bautista, Robin Wright, Jared Leto, Lennie James, Ana de Armas
Játékidő: 164 perc
Magyarországi premier: 2017. október 5.

26.
kopic
Ja, a vegen en azert elkonnyeztem, rengetegszer iszonyatosan meghato volt.
25.
kopic
Nemreg fejeztem be es siman az utobbi evek egyik legjobb filmje szamomra. Engem siman beszippantott vegig. A szereplok, latvany, zene, hangulat, egyszoval minden a helyen van plusz jelenleg is a hatasa alatt vagyok.
10/10
Ui: be kell surgosen potolnom az 1.reszt!
14.
TWTWT
#11: Hiába nyúlnak vissza, ha valamit nem lehet az eredeti atmoszférához közeli szellemiségben tovább vinni. Legyen bármilyen oka.

Itt a készítők láthatólag teljes tudatossággal elindultak egy olyan irányba, amit szerintem ők se hittek, hogy megnyernek rövidtávon.
13.
herlius
Nekem speciel a zenével volt a legkevesebb gondom. Az első részt imádtam, de ez nekem inkább csalódás volt. A legnagyobb gond nem a film hossza, hanem hogy többnyire hiányzik belőle az a fajta nyomasztó feszültségérzet, ami az első rész hosszát és lassú tempóját ellensúlyozta. A szereplők, a főhős kivételével, felejthetőek. Jared Leto karaktere súlytalan, egydimenziós és nem eléggé kidolgozott, nyomokban sincs meg benne az a hatalmas érzelmi kettősség, amit Rutger Hauer olyan zseniálisan alakított az első részben. És többnyire ugyanezt éreztem a legtöbb karakteren. Számomra ez a rész sokkal inkább egy kommersz akciófilm, mint az első. Főleg a film második fele bővelkedik a tucatszor látott jelenetekben, amikből 1-2 hét után szinte egyet sem tudna feleleveníteni a néző. Az első részben legalább 4-5 olyan klasszikus jelenet van, ami évekig megmarad az emberben. Ezzel együtt a film nem rossz, de meglepne, ha akkora kultfilm lenne belőle évek múlva, mint az első részből.
11.
adamsfamily
#10: Teljesen egyetértek.Arról nem is beszélve,hogy manapság elég ritka az eredeti ötlet a filmiparban,ezért nyúlnak inkább a 80-as és a 90-es évek sikerfilmjeihez,vagy folytatás,vagy reboot formájában.
10.
prodigy1990
Az a baj, hogy az emberek egyre jobban butulnak és lustulnak el, ezért nem tudják igazán értékelni a komolyabb filmeket. Legyen cgi látványparádé, mert azt az agyuk még fel tudja fogni. Történet meg minek, amikor a rohanó társadalomban az emberek már egymásra sem figyelnek oda. Akinek nem inge ne vegye magára.
7.
NemecsekErno
Az első filmkritika, ami pozitívumokban beszél a filmről.
Meg fogom nézni, hogy saját vélemény alapján döntsek, de azért tartok a végeredménytől ennyire vegyes hozzászólások alapján.
Mondjuk az első részhez is "hozzá kellett nőni". Lehet ebből is majd csak pár év és több megnézés után lesz klasszikus.
6.
#3: Mondjuk annak ellenére, hogy megvan a magam véleménye ilyet nem kívántam volna a filmnek soha, hogy elbukjon.
Ez azért tényleg aggasztó, mert a 2. hétvégéje ahogy elnézem tényleg jóval rosszabb mint az előző.

Egy századik Karib meg Transformers pedig még mindig jóval nagyobb tömegeket vonz, ami azért nem jó jel.
4.
RetecH
Felüdülés a mai scifik mellett. Szerintem mindenképp érdemes IMAXben megnézni, az egész filmen érezni lehet, hogy arra készült. Zenén is ezt éreztem, nem volt kimagaslóan jó, de a mélyek nagyon jól szóltak a teremben és így hozták a hangulatot.
3.
amadeusz gyermeke
Hatalmas bukta anyagilag..Sajnos..ÍGy aligha lessz Dűne filmje Denisnek.
2.
hedzsooo
Örülök, h akkor elvileg nem én vagyok a 100%-ig botfülű, a zenei aláfestés nem csak szerintem sikerült picit gyengébbre a vártnál, a legjobb részei pedig az átemelt részek voltak csupán Vangelis munkáiból, szerzeményeiből.
1.
Jó írás lett, annak ellenére, hogy az én véleményem teljesen más és a pontozásom is.
Viszont a zenével egyetértek, de azt még hozzátenném, hogy Benjamin, főleg a családjához mérten abszolút tehetségtelen.
Majdnem a legtöbb munkája ilyen elektronikus, némelyik abszolút hallgathatatlan így itt ő is felelős szerintem, nem csak Zimmer.

Anno beszereztem ezt a 3 CD-s kiadványt, Vangelis munkái mellé ez viszont nem fér fel a polcra:

https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/61WT2cghNtL.jpg
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...