Vörös nővér könyvkritika

  • Írta: zoenn
  • 2018. január 5.
A kilencéves Nonát a bitófa árnyékából menti meg a Kegyes Irgalom kolostor apátnője. A lányra hosszú évek munkája vár, hiszen a penge mesterévé, azaz vörös nővérré képzik. Ám érkezése régi és új viszályokat hív életre.

Mark Lawrence nemcsak témát, de még világot is váltott legújabb könyvével. Két trilógia után búcsút inthetünk a Széthullott Birodalomnak és egy teljesen új univerzumban találjuk magunkat. Itt a bolygó észak és déli pólusaitól kezdve egyre jobban teret nyer magának a jég, az emberek már csak egy parányi földcsíkra szorultak. Az élettér csökkenésével a túlélők a megmaradt termőföldekért harcolnak – sokszor egészen piszkos eszközökkel. Az erőviszonyok ismerete azonban nem mindig tiszta, elvégre ezúttal nem egy nagyívű kalandot kapunk, hiszen a Vörös nővér lényegében egy helyszínen, egy kolostorban játszódik végig. Ne féljetek tőle, elvégre egy kegyetlen kamaradráma legalább annyira élvezetes tud lenni, mint amikor hőseink az egész kontinenst beutazzák.


Lawrence-t tehát nem lehet azzal vádolni, hogy képtelen megújulni. A cselekmény lényegében olyan, mintha egy ifjúsági film felnőtteknek szánt verziója lenne. Hősünk, Nona Grey egy szegény faluban látta meg a napvilágot, apja hamar elszakadt a családjától, de egzotikus származása révén a tudatlan helyiek kiközösítették, és csakhamar egy gyerekkereskedő szekerén találja magát koszos arcú sorstársaival közösen. Egy szerencsétlen bűntett következtében a kilencéves Nonát halálra ítélik, de még idejében segítségéére siet a közeli, de elszigetelt kolostor apátnője. A rémült lány így aztán egy szokványosnak nem mondható zárdában találja magát.

Itt nemcsak az egyetlen isten, az Ős szeretetére nevelik a novíciákat. Az író már a kötet elején felsorolja azokat az osztályokat, ahová tehetség vagy származás révén besorolják a fiatalokat. Nonát vörös nővérnek szánják, azaz a penge és az ökölharc mesterévé érhet, Lawrence pedig aprólékosan bemutatja, milyen is az élet a zord falak között. A nevelők és a novíciák közötti kapcsolat is fontos, a napok edzéssel és bölcs tanításokkal telnek. Nona hamar barátságokat köt, a rendtársak megosztják egymással félelmeiket és örömüket, ugyanakkor ellenségekre is szert tesz. A lánynak minden egyes eredményért meg kell küzdenie – a fejlődésének rengeteg oldalt szentel Lawrence, de közben szép lassan kibontakozik az igazi konfliktus is.


Eközben fény derül a Nona múltjára is: a barátnőjét mentette meg egy erőszakos férfi karmaiból, akinek az apja történetesen az egyik legbefolyásosabb ember a királyságban. Hiába is lelt menedékre a kolostorban, bosszúra éhes ellenségei már gyülekeznek, olybá tűnik, hogy a rend napjai meg vannak számlálva. Persze az ősi prófécia úgy szól, hogy egy kiválasztott győzelmet arat a gyarlók felett, de kezdetben nem úgy tűnik, hogy Nonának ilyen tervei lennének. Lawrence ezúttal is rengeteget utal a háttérben folyó társadalmi erőviszonyokra és a világ működésére, de ezek csak nehezen állnak össze, rengeteg kérdőjel marad utánuk. És itt még ne számítsunk hatalmas háborúkra, kell valamit hagyni a folytatásra is.

Az író ezúttal a realitás talaján mozog, az ifjú és csenevész Nona lassan felnőtté válik, ahogyan mások is komoly karakterfejlődésen esnek át a kötet végére. A lány nem viselkedik szélsőségesen, nem olyan szociopata herceg, mint Jorg, és nem is egy gyáva figura, mint Jalan. Inkább egy olyan személy, akinek ugyan nincs családja, és még elképzelni sem tudja, hogy ki ő és mi a célja az életben. Inkább sodródik az árral, és az olvasó szeme előtt válik kedvelhető figurává, de korántsem kötődünk annyira hozzá, mint a Lawrence korábbi hőseihez. Hiányoltam az olyan figurát, akit gyűlöltünk és imádtunk egyszerre, vagy legalább olyasvalakit, aki megmozgatja a fantáziánkat.


Lehet, hogy az író később rám cáfol és az erős alapokra később lesz szükség, de most egyáltalán nem ugrott ki a szívem a helyéről. Nem biztos, hogy azt kapod a könyvtől, amire vágysz. Tomboló erőszakot semmiképp, inkább egy fejlődéstörténetet, amiből még bármi lehet. Szerencsére a regény végén már beindulnak a dolgok, sokszor egészen drámai eseményeknek lehetünk tanúi, és izgalomból sem lesz hiány, de ezekből sokkal, de sokkal többet is elviseltem volna.

Kétségkívül érdekes világot alkotott ezúttal is Lawrence, de egyelőre még takaréklángon ég benne a szenvedély, és a cselekmény sem olyan energiával dübörög végig, mint ahogyan az író korábbi műveiben olvashattuk. Igaz, ez az irány sem feltétlenül rossz, a párbeszédek továbbra is zseniálisak, még úgy is, hogy a fordítócsere következtében magyar szöveg kevésbé ízes most. Nona képtelen megtalálni lelki békéjét, én pedig még most sem tudom megmondani, hogy pontosan hányadán állok a Vörös nővérrel. Kissé heves természetű, vékony, ötven kilós lány keresi megértő párját. Mellette nem lesz szükséged külön testőrre.

A regénybe itt tudsz beleolvasni.

3.
KaktuszPingvin
Már be is szreztem. Nem is volt kérdés, hisz az író eddigi ősszes könyvét imádtam.
2.
almaspite
Köszönöm az infot, biztos lecsapok rá. :)
1.
mephi
Természetesen azonnal lecsaptam a könyvre. Tudom, hogy sok ember számára Jorg egy amolyan félisten a fantasy területén, egy klasszis, de számomra Nona karaktere és története szintén nagyon bejött, sőt helyenként jobban tetszett, mint a széthullott birodalom.
Faltam a könyv azon oldalait, amikor a képzésekről, a különböző "törzsekről" volt szó. Őszintén mondom, hogy az író eme könyvétől a megvásárlás előtt kicsit tartottam, féltem, hogy nem lesz képes megújulni, de szerencsére ez nem lett igaz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Ketrec sorsa, mert rengeteg potenciál van ebben a karakterben és ebben az új eljegesedő világban.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...