Nem feltétlenül jelent jót, ha egy kész, már pontos premierdátummal is felcímkézett film mögül az utolsó pillanatban szó szerint kihátrál a költségeket álló stúdió, majd a nemzetközi piacon inkább átadja a forgalmazás jogait a Netflixnek. A The Cloverfield Paradox után ráadásul könnyen lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a Paramount Pictures megint előremenekült, pedig itt inkább arról van szó, hogy a stúdió egész egyszerűen nem hitt ebben a filmben, de sokkal inkább nem hitt a nézőkben. Féltek attól, hogy a popcorn majszolása és a kóla szürcsölgetése közben nem jön át az Expedíció üzenete, ez pedig egyértelmű bukáshoz vezetne. Igen, Alex Garland második sci-fije nem hazudtolja meg magát, nem rág semmit a néző szájába, ügyesen táncol a horror és a transzcendencia határmezsgyéjén, miközben egyszerre szól életről és halálról, megbánásról és megbocsátásról, valamint sérült lelkek útkereséséről. Viszont az ilyen gondolatébresztő filmeknek igenis helye van a mozikban, főleg akkor, ha olyan látványvilággal karöltve hatnak érzékeinkre, mint amilyennel az Expedíció is teszi.

Lena (Natalie Portman) korábban a hadsereg szolgálatában állt, de egy ideje már a Johns Hopkinson oktat biológiát. Közel egy éve már, hogy katona férje, Kane (Oscar Isaac) nem tért haza legutóbbi bevetéséről. A titkos küldetés helyszíne egy Florida déli végén található mocsaras vadon volt, ahol egy titokzatos jelenség, a Vibrálás ütötte fel a fejét. A kormány odatelepített katonai egységei és tudósai által csak X Térségnek hívott zóna különlegessége, hogy aki eddig bemerészkedett a Vibrálásba, az onnan sosem jött ki. Egy valakit kivéve, az egy év távollét után hirtelen Lenánál felbukkant Kane-t, akivel azonban valami nagyon nincsen rendben. A váratlan hazatérés csak rövid ideig lesz örömteli, Kane rosszul lesz, a kórházba vezető úton pedig felbukkannak a kormány emberei. Lenának fogalma sincs mi történik, de amikor szembesítik az X Térséggel, nem habozik és önként jelentkezik, hogy a következő, ezúttal csak nőkből álló csapat tagjaként kiderítse, mi a fene is történt az eddigi egységekkel, meg persze férjével.

Alex Garland Jeff VanderMeer népszerű, nehezen értelmezhető regénytrilógiájának első felvonását vitte vászonra, illetve tévére. A rendező alaposan belepiszkált a könyv cselekményébe, több ponton is olyan kapaszkodókkal és mankókkal segítve a nézőt, amelyek irányjelzők a látottak megértéséhez. Ennek ellenére az Expedíció nem az a film, ami egyértelmű válaszokkal szolgál, sőt, Garland megint igyekezett úgy lezárni a történetét, hogy az lehetőség szerint a végefőcím után is gondolkodóba ejtse nézőjét, ne adj isten, párbeszédre ösztökélje azokat, akik együtt merültek el a Vibrálás egyszerre mámorítóan gyönyörű és ijesztően sejtelmes világában. Nem véletlen, hogy a film hangulata Tarkovszkij klasszikusai, a Solaris és a Stalker előtt igyekszik tisztelegni. A titokzatosságnak és az egyének problémáinak kivetülései lényegében a Vibrálásban válnak teljes egésszé, ott nyernek igazán értelmet. Az X Térség ugyanis a metamorfózis megtestesítője, ahol flóra és fauna valami megmagyarázhatatlanná manifesztálódik.

Pontosan ez történik a női csapatnak a problémáival is, illetve magával a csapat tagjaival is. Fizikálisan és mentálisan is nagy változáson esnek át, ami idővel nemcsak a csapategység megbomlásához vezet, de ahhoz is, hogy kezdeti, saját démonaik is átalakulnak. Kár, hogy a forgatókönyv csak Lena és Dr. Ventress (Jennifer Jason Leigh) karaktereinek a mélységeivel foglalkozik. Az ő problémájukat tekinti egyedül valósnak, megoldandónak, míg a többiek csak arra szolgálnak, hogy a horror elemeit is be lehessen vetni. Járulékos veszteségek, így esély sincs jobban megismerni őket, ami azért baj, mert gyorsan letudott jellemzésükből is átüt, hogy érdekes, izgalmas tagjai a tudóscsapatnak.

Sablonos jellemük helyett azonban nem is ezen van a hangsúly. Lena ugyan eléri a célt, de ott nem biztos, hogy azt a választ kapja, amire számított. Ahogy a néző sem. A film utolsó harmada konkrétan egy jó értelemben vett LSD-utazás, ahol nemcsak a film fojtogató, de egyben varázslatos hangulata, hanem a látványvilág is kiteljesedik. A történet pedig kap egy bizarr, szürreális végkifejletet. A több oldalról is megközelíthető beteljesülés, átalakulás értelmezése azonban már a befogadóra van bízva, a nem éppen rendhagyó lezárás végén ugyanis hiába hagyja maga mögött démonait Lena, valójában nem lehetünk benne biztosak, hogy kínzó lelkiismerete megnyugvásra lelt. Egy biztos, Garland a Vibrálás formájában határozott ecsetvonásokkal adott keretet az ismeretlennek, a megfoghatatlannak, ami nemcsak azért veszélyes, mert láthatatlan, hanem azért is, mert fogalmad sincs róla, hogyan hat majd rád.

Garland az Ex Machina után ismét bizonyította, ha lézerfegyverek nélküli, őrült akcióktól mentes, okos, kérdéseket felvető és a nézőjére bátran támaszkodó sci-fi elmeséléséről van szó, akkor rá lehet számítani. Az Expedíció mondjuk nem lett olyan összeszedett, mint az Ex Machina, de a nehéz alapanyag ellenére is képes volt végig szórakoztató és gondolatébresztő maradni. Szomorú, hogy ezt az élményt nem szélesvásznon, hanem otthon, a tévé előtt ülve kellett átélnünk. Mert bizony vannak olyan alkotások, amiket nem szabad láncra verve visszafogni, helyette hagyni kellene kiteljesedni őket. Az Expedíció pont ilyen, és nem csak a látványvilága miatt...

Gamekapocs értékelés: 8.0

Expedíció
Eredeti cím: Annihilation
Rendezte: Alex Garland
Írta: Alex Garland
Szereplők: Natalie Portman, Oscar Isaac, Jennifer Jason Leigh, Tessa Thompson, Gina Rodriguez, Benedict Wong
Játékidő: 115 perc
Magyarországi premier: 2018. március 12.