Évértékelés

  • Írta: Isaac
  • 2005. június 26.
Véget ért az idei televíziós szezon, lássuk mely csatornák buktak meg a záróvizsgán. Kemény évad volt: salgótarjáni cigánygyerekkel, daloló megasztárokkal, összeturmixolt belsőségekkel...

 

Itt van a nyár, itt van újra. Ennek örülünk, mert nem kell tovább nézni az egész évben megszokott műsorokat, jön a nyári filmparádé, minden este szupermozi, ahogy a kreatív consulting szakemberek emlegetik egymás között. Manapság hazánk kereskedelmi televíziói is alkalmazkodnak ahhoz a nemzetközi trendhez, hogy nyáron a francnak sincs kedve dolgozni, csináljunk ismétlő válogatásokat, aztán húzzunk el „akapulkóba’” bícselni.
Kemény szezon áll mögöttünk, rengeteg műsorral, amik több-kevesebb sikerrel próbáltak minket a képernyőhöz láncolni. A tanév végén értékeljük hát a három legnagyobb, földi sugárzású csatorna produktumát, nézzük, kinek lesz óriási vörös egyes a bizonyítványában.

Kezdjük szívem csücskével, a népszerű tyúkos tévévé vált RTL Klubbal , amely - ha lehet így fogalmazni-  az idén is „hozta a formáját”. A tanévet egy sokkolóan brutális valóságbigyóval, a Kísértéssel indították, amelyben pornósztárok és kigyúrt géniuszok keféltek egy trópusi szigeten. De komolyan, miféle szerelmespár lehet az, amelyik jelentkezik egy efféle műsorba. A műsor csúcspontja  a végső megasó volt, mikor az egyik szereplő, a több erotikus színész által is „magáévá tett” Melinda beszólt exének, hogy „nálam maradt az aranyér kenőcsöd, köcsög”, amit a másik (kopi, izmos, csúnyán néző) egy kínosan laza „köszi, tényleg ott hagytam, bár a filmjeid alapján inkább neked lenne szükséged rá” fordulattal oldott meg. Ebben a kiragadott beszélgetésfoszlányban nyilván több árulkodó jelet is fel lehet fedezni, ami a régi, tomboló szerelemre utal…

Ezzel egy időben érkezett a Survivor nevű műsor második szériája, ami akkora érdektelenségbe fulladt, hogy az egészen elképesztő. Pedig még nézhető is lehetett volna, ha nem Stohl Baci (nem, nem írtam el:) tölti ki a műsoridő felét, amint szőrösen, hawaii-mintás ingben néz a távolba, érzéki pillantásokat váltva a legesélyesebb hölgyeménnyel (az első döntő óta tudjuk: a legjobb befektetés, ha levezetünk egy vetélkedőt, melynek fődíja sok-sok pénz, aztán felszedjük a győztest, bulizunk két hónapot, majd lepattanunk). Nehéz felidéznem, ki nyerte a versenyt, így nem is teszem. Az egyik.

 Azért ne tiporjuk teljesen a sárba a csatornát, voltak üde színfoltok is, melyek közül az egyik a Kepes András fémjelezte Desszert, amely hosszú szünet után indult újra, és hozta a régi megszokott  színvonalat. Az alapötlet egyszerű: hívjunk meg három embert vacsorázni, aztán beszélgessünk akármiről. Nyilvánvaló, hogy mondjuk Kokó csúfos kudarcot vallana egy ilyen adással, de Kepesnek van érzéke hozzá, mindig is volt, remélem lesz folytatása. Emlékszem még gyerekfejjel néztem néha, az akkor még a közszolgálatin futó műsort, de csak most esett le a dolog, hogy ez a teljesen sallangmentes, szimpla stílus valójában jó:)

A legnagyobb sokkot természetesen a salgótarjáni vajda gyermekéről, és kedves családjáról forgatott sorozat okozta, van-e olyan ember ebben az országban, aki ne tudná, hogy Győzikéről, a nemzet büszkeségéről van szó? Lehet szidni (okéé…:), meg hogy milyen primitív baromság mááá’, de ne feledjük: a nézettség igazolta a műsort. Le a kalappal az előtt, aki kitalálta, hiszen a Való Világ óta tudjuk: az emberek imádnak parasztokat nézni a tévében. A Gáspár család pedig nem vallott szégyent, Győzike annak született , a mellette pózoló Bea Asszony igazi nőideál, pláne ha megszólal, de itt van a tizenkét évesen már 80 kilós Evelynke, akinek ettől függetlenül mindig csokis a szája széle, vagy a legifjabb Virág, akiről inkább a szülei tehetnek hogy olyan, amilyen.

Ide tartozik, hogy a http://blog.rtlklub.hu/ címen egy remek kezdeményezést, bizonyos „sztár blog”-ot találhatunk, ahol olyan – a magyar média egén tündöklően ragyogó – csillagok mesélnek mindennapjaikról, mint pl. A fentebb említett Evelyn (matekversenyen volt, de végül kutyát kapott), Frenki (leírja, hogy mekkora király, meg a könyve is király, meg királyság!), vagy Dávid Merlini, a „világhírű” közép-európai Copperfield, aki a többek között a legendás bebetonozás előttről közölt néhány szép gondolatot, melyek közül kiemelkedik a „Türelem rózsát teremt??? Néha igen. Várakozás elképzelt álmok beteljesülésére, vágyakozás azért, mi talán sosem lehet tiéd. Remélem, egyszer átlátom majd az élet véletlenszerű összefonódásait…” tartalmú szösszenet, mely mintha egy különösen érzelmes hangulatú, közepesen tehetséges Kozsó-imitátor fejéből pattant volna ki.

A Hajós-féle amatőr bohóckodó műsort én személy szerint megszerettem a  végére, erre vége lett. Nem tervezik a folytatást, helyette újabb Aranycsirkét ígérnek, reméljük csak félrebeszélnek.

Újabban a Rettegés foka című kaszkadőrös cuccal hódit a csatorna, Lilu Asszony vágja a pofákat 200 méter magasban, pépesített tehénaggyal, és egyéb belsőségekkel leöntve, néha sztárokkal, néha meg csak egyszerű népekkel. Licenszműsor ez is, ahogyan a Győzike is zavarbaejtő hasonlóságot mutat az MTV (félreértések elkerülése végett : nem „emtévé”, hanem „emtíví”) Osbournes című produkciójával – gyakorlatilag még a főcímet is onnan lopták.

Ez bizony nem elég csak egy erős hármasra, a következő félévben, kedves német származású versenyzőnk, jobban rá kell hajtani.

Jöjjön a TV2, ami ebben a televíziós szezonban a Megasztárral dobott nagyot, gyakorlatilag más, kimondottan sikeres produkciója nem is volt. Jómagam ugyan eléggé ellenszenvvel tekintek erre a modernkori táncdalfesztiválra, de megemelem a kalapom előtte, ugyanis rengeteg nézőt vonzottak az egyes adások. Én próbáltam minden erőmmel kerülni szombat esténként a csatornát, mégis naprakész vagyok az ifjú titánok szerelmi életéből, köszönhetően annak, hogy zuhanyhoz készülődve, a csapot megnyitva, abból nem finom meleg víz, hanem Tóth Gabi folyékony halmazállapotú változata érkezik. Gondolom, mivel itt is keményen ment az emelt díjas biznisz, számíthatunk a folytatásra. Nem állom meg szó nélkül: Az utolsó adásban látott Soma-féle produkció életem egyik legmegrázóbb élménye volt, napokig nem tudtam kiverni a látványt a fejemből, még most is néha-néha elborul az agyam, ha rá gondolok.

 

A nagy fogás a reggeli műsorba Havas volt, aki azóta is tesz róla, hogy lehetőleg minden nap címlapra kerüljön, legfőképpen sajátos riporteri képességeinek köszönhetően, amit lehet akár parasztkodásnak is nevezni, mégis nevet rajta az ember, éppen azért, mert bunkózik a vendégekkel. Volt egy remek időszak, mikor szabadságon volt az ősz hajú mester, és  –szerintem -  a TV2 egyik legtehetségesebb alakja, M. Kiss Csaba ült be helyette, de aztán visszajött Henrik, osztani az észt tovább.

A csúfos bukás után Szulák Andrea váltott, és beszélgetős háziasszony lett, gyakran tök érdektelen vendégekkel diskurál hosszú, végtelennek tűnő perceket, aztán valaki énekel (rosszabb esetben ő maga), még a miniszterelnökünk is volt nála, aki elmondta, legyőzött valami rákot pusztán az akarata erejével, de egy különösen rossz emlékű műsorban vendégül látta Pély Barnát és kedvesét is, akik önmagukat adva nyomták a lazát, bár lehet tényleg ilyenek az életben. Jujj…

A csatornán minden vasárnap este jelentkezik riportmagazinjuk, a Napló, ami évek óta – a nézettségi adatok szerint – az élvonalban szerepel, Sváby András ordítóan szegényes fogalmazási képességei, és a műsor közhelyes mondatainak dacára. Emlékszem, régebben Vujity Tvrtko  szállította a jobbnál-jobb anyagokat Csernobilról, lepratelepről, elsüllyesztett faluról, manapság minden második héten az árakon keseregnek, meg lepukkant sztárokat reklámoznak főműsoridőben. Szarból aranyat.

Kellemes meglepetés az Áll Az Alku, Gundel Takács Gábor ismét bizonyítja, hogy nemcsak sportriporter szerepben remek. A – vetélkedőhöz képest -  hosszú műsoridő ellenére sem laposodik el, vicces is, izgalmas is, mi kell több az egyszerű embernek?

Összességében egy négyest érdemelnek, de csak azért, mert nyomatják a Jóbarátokat és  a Columbót. Ja, és mindenkinek ajánlom a vasárnap éjjel látható Képírók c. válogatást, a legjobb filmeket ott találhatjuk meg.

A végére hagytam a kicsit kívülálló Magyar Királyi televíziót, ahol állandó téma a pénztelenség, meg az elnök kérdése. Jó „templom egere” módjára meghúzta magát a csatorna, szombat esténként néha becsúszik egy-egy remek mozi, meg vannak rajta kézimeccsek is. Igazából nem is tudok felidézni emlékezetes momentumot, talán a most futó Nagy Könyv érdemel dicséretet, de az sem az igazi. Végül is ha olyan hangulatba kerül az ember, el lehet nézegetni egy pár óráig, legalább nem tombol minden műsorban az emelt díjas sms mánia, nincsenek színészt játszó ex-pornósztárok, meg barom délutáni talk-showk. Hármas, és kész.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...