WandaVision sorozatkritika

  • Írta: fojesz
  • 2021. március 9.
A Star Wars után a Marvel filmes univerzuma is megkezdte a kisképernyős térhódítását, Kevin Feige és csapata pedig most sem hibázott: snittre pontosan kiszámolták, hogy mire van szükségük a rajongóknak.

Nehéz megállni, hogy ne kezdjem el ecsetelni, milyen bődületes mennyiségben ontja majd ránk a kontentet idén a Marvel, és hogy mennyire izgalmas, hogy a WandaVision ennek a felhozatalnak első képviselője, de azért hadd próbáljam meg! Annál is inkább, mert a sorozat saját jogán is rendkívül fontos szeletkéje a Marvel filmes univerzumának, hiszen azt a Wanda Maximoffot teszi meg főszereplőjének, akit alapvetően háttérbe szorítottak az eddigi filmek; jóllehet a készítők a későbbiekben is aktívan támaszkodnának rá, és saját bevallásuk szerint is a legerősebb karakter ebben a világban. 

Persze ebből kezdetben nem sokat látunk, a WandaVision ugyanis felettébb furcsán indít: klasszikus Marvel-csemege helyett kezdésként egy ötvenes évekből szalajtott szitkomot kapunk, de olyan igazit, fekete-fehéret, 4:3-as képaránnyal és a háttérben kuncogó közönséggel. A történet szerint Wanda és Vision Westview idilli városkájában telepedtek le, és miután a környékbeliek semmit nem tudnak a múltjukról és a képességeikről, gondtalanul élhetik az életüket. A legnagyobb problémájuk nem az, hogy visszaverjék az univerzum gonosztevőit, ehelyett be kell illeszkedniük a helyi közösségbe, elő kell adniuk a főtéren megrendezett ki mit tudon, és persze megpróbálnak inkognitóban maradni, ami számtalan mókás pillanatot szül.

Noha a korábbi Marvel-filmek is igyekeztek hébe-hóba csavarni a koncepciójukon, hogy frissek tudjanak maradni, egyikük sem volt annyira bevállalós, mint a WandaVision. Ez az alapfelütés szinte szürreálisnak hatott az eddigi Marvel-termést elnézve, és kétségkívül jól működik, sokan ezért is kedvelték meg különösen. Sejthető volt azonban (és a készítők sem titkolták), hogy valami nem kerek vele kapcsolatban, és érdekes fordulatoknak leszünk szem- és fültanúi.

Igyekszem kerülni a spoilereket, de annyit elárulhatok, hogy bár a szitkomosdi visszatérő motívum a sorozatban, valójában csak a koncepció egyik felét teszi ki, és idővel egyre nagyobb teret nyer magának jól ismert Marvel-formula. Rendben is van ez így: habár ez a körítés rendkívül szórakoztató, kilenc félórás epizódot már nem bírna el, a készítők pedig remek tempóban adagolják az utalásokat, és bontják ki a hátteret. A WandaVision ezzel fokozatosan fordítja el a humoros oldalát, és mutatja meg a drámait, a sorozat vége felé egyre több lesz a moralizálás, mígnem a finálé egy jól megszokott Marvel-film képét ölti magára - annak minden pozitívumával és negatívumával, meg persze a sorozatokhoz mérten pazar látvánnyal együtt.

Persze ne a WandaVisiontől várjuk az élet értelmének megfejtését, és olyan revelációk sem lesznek, amelyek alapjaiban rengetik meg a Marvel filmes univerzumát. A sorozat kezdete óta számtalan teóriát gyártottak a rajongók, ezek egy jó része azonban nem igazolódott be, és a jelek szerint Kevin Feige-ék továbbra sem a Disney Plus műsoraiban fogják eldurrantani a legnagyobbat szóló ágyúikat. Ennek ellenére a WandaVisionnek minden perce arany az univerzumépítés tekintetében: kapunk majd új eredettörténeteket, tovább árnyalják a meglévőket, egy sor utalást hallhatunk a korábbi filmekre, és persze a közeljövő mozijaira is igyekeznek átkötni a készítők.

Ha már itt tartunk, érdemes szót ejteni a színészgárdáról is, mert itt érződik csak igazán, hogy a WandaVision egy színvonalas produkció. Elizabeth Olsen és Paul Bettany brillíroznak a főbb szerepekben, láthatóan nagyon élvezték a munkát, és kiválóan igazították a karakterüket a szitkomos betétekhez. Én azonban leginkább a mellékszereplőket kedveltem meg: Randall Park (Jimmy Woo), Kat Dennings (Darcy Lewis), Teyonah Parris (Monica Rambeau) és Kathryn Hahn (Agnes) is kiválóan hozta a karakterét, és külön öröm, hogy a formátum miatt tisztességes játékidő jut nekik.

A WandaVisionnek a hírek szerint nem lesz közvetlen folytatása, de ez nem is baj, hiszen a történet kerek, és tökéletesen simul az univerzumba. Szórakoztató, de kritikusan nézve nem hibátlan alkotás: amikor “csak Marvel” akar lenni, az például hagy némi kívánnivalót maga után, azonban mindenképpen biztató a jövőre nézve, így a Disney Plus-dömping kezdetén. A stáblista utáni jeleneteket pedig ne feledjétek!

Gamekapocs értékelés: 7.5

Showrunner: Jac Schaeffer
Rendező: Matt Shakman
Írta: Jac Schaeffer, Gretchen Enders, Megan McDonnell, Bobak Esfarjani, Peter Cameron, Mackenzie Dohr, Chuck Hayward, Cameron Squires, Laura Donney
Szereplők: Elizabeth Olsen, Paul Bettany, Debra Jo Rupp, Fred Melamed, Kathryn Hahn, Teyonah Parris, Randall Park, Kat Dennings, Evan Peters
Zene: Christophe Beck
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 9

7.
Nate Hope
#6: Ez az első Marvel-sorozat, ami nagyon-nagyon szorosan összekapcsolódik a filmekkel.
6.
xanatos0911
“ A Star Wars után a Marvel filmes univerzuma is megkezdte a kisképernyős térhódítását... “

Ez mit jelent pontosan? A Marvel sorozatok már hosszú ideje léteznek, korántsem ez az első.
5.
BrockSamson
#3: Akkor felreertettelek. Azt hittem, mint temat tartod hulyesegnek a Marveleket, de igy latom logikat abban, amit mondasz. Nalam az Annhilation a nagy kedvenc.
4.
kopic
Szeretem a Marvel filmeket, de ennek mar az elozetesetol is rosszul lettem...
3.
Nate Hope
#2: Persze. A Káosz, a Kitörés, az Őrszem, a Polgárháború, a Forradalom, a Beszivárgás, a Titkos Invázió, vagy az Ostrom (csakhogy a frissebbeket említsem, amik kijöttek magyarul is, viszonylag "újabbak" és majdnem, vagy ugyanakkora horderejűek, mint teszem azt egy Végjáték) komolyan tudták magukat venni pont annyira, amennyire kell, anélkül, hogy minden jó pillanatot elcsesszen valami infantilis, oda nem illő poén, mint az utóbbi évek Marvel-filmjeinek nagy részében. Lehet, hogy volt olyan korszak, amikor a képregények is gyerekesebbek voltak, de annak már egy ideje vége, vagy legalábbis nem az a célirány.
2.
BrockSamson
#1: Marvel az pont az ovodas okorkodesrol szol, ahogy a forrasul szolgalo szuperhosos kepregenyek 85%-a. Muveszfilmeket sem ugy ul le az ember nezni, hogy autos uldozeseket es a CGI szornyeket var.
1.
Nate Hope
Egyhuzamban végignéztem az egészet, meglepően jó volt! Annak külön örülök, hogy végre félig-meddig sikerült mellőzni a szokásos marveles, óvodás ökörködést.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...