Pam & Tommy sorozatkritika

A Pamela Anderson és Tommy Lee ellopott, majd közszemlére tett szexvideója körüli hatalmas botrányt valószínűleg mindenki ismeri, aki a kilencvenes években nőtt fel. Dióhéjban: az évtized talán legnagyobb szexszimbóluma és a kétes hírnevű Mötley Crüe nevű glam rock zenekar dobosa mindössze négy nap ismertség után összeházasodott egy bulizással teli nyaraláson, és mire visszatértek Los Angelesbe, a bulvársajtó már az évtized legfelkapottabb sztárpárjának kiáltotta ki őket. A kapcsolatukat mind az elején, mind a végén heves, lángoló szenvedély jellemezte, ám még egy év sem telt el a frigyből, mikor újra a középpontba kerültek – csakhogy immár merőben más módon, mint korábban. A legenda úgy tartja, hogy a házaspár villájának felújításakor Tommy Lee összekülönbözött az egyik munkással, Rand Gauthierrel, miután a rocksztár minden percben felülírta saját, eggyel korábbi őrült ötletét egy még képtelenebb elképzeléssel. A dolog vége az lett, hogy Tommy kirúgta a melóst és munkatársát, persze anélkül, hogy kifizette volna őket, ráadásul még egy puskacsövet is belenyomott Gauthier arcába, mikor az később elakarta vinni a házból a szerszámait. Az asztalos akkoriban teljesen le volt gatyásodva, egy kis motelszobában tengette mindennapjait, értelmes jövőkép nélkül, azonban szentül hitt a karmában és a sorsszerűségben – így hát úgy gondolta, rohadék munkaadója komoly leckét érdemel a szemétségért, és ő lesz az, aki majd feladja neki.

Egy egész nyáron át tervezgette a bosszút, kifigyelte a sztárpár időbeosztását, hogy mikor vannak otthon és mikor távoznak hazulról, majd ugyanazon év őszén végre is hajtotta azt. Egy éjjel, miután kutyának öltözve kijátszotta a biztonsági rendszert, amit egyébként ő telepített (ne feledjük: 1995-ben járunk, jóval a HD-technológia előtt), betört a házba (állítólag még Pam és Tommy hálószobájában is járt, miközben ők aludtak), majd a garázsból ellopott egy széfet, amiben némi pénz, néhány értékes fegyver, ékszer, és egy kazetta is lapult. Hogy mi volt azon a kazettán, arról egy komplett generáció tudna mesélni (persze nem fog, mert hiába nézte meg a fél világ, nyilván senki sem látta), de valószínűleg az utókor számára sem ismeretlen a felvétel.  A friss házaspár nászútján készült szexvideót tartalmazta. Gauthier szemében azonnal felvillantak a dollárjelek, és a többi már történelem: pornós múltját felhasználva közzétette a felvételt, először postán rendelhető másolatok formájában, majd a lavina megállíthatatlanul elindult, és végül százmilliók ismerhették meg Pamela szexuális szokásait és Tommy remek kormányzási képességeit.

Az ügy nem csak azért volt érdekes, mert a hétköznapi földi halandók addig sosem nyerhettek ilyen mély bepillantást a hírességek magánéletébe, hanem mert a szexvideó egy olyan kor lenyomata lett, amelyben az internet még a szárnyait bontogatta, ezért nem voltak szigorú jogszabályok arra az esetre, ha valaki jogszerűtlenül árult tartalmakat a világhálón. Természetesen Pamela és Tommy sem volt boldog, hogy a felvétel nyilvánosságra került, ám mivel közszereplők voltak, a jog beintett nekik, és csupán annyit tehettek, hogy eladták a forgalmazás jogát egy fiatal, vakmerő Seattle-i üzletembernek, aki végül 77 millió dollárt keresett a videóval. Így hát Pamela és Tommy elsőkként tanulták meg az örök igazságot, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad. Hogy mi igaz és mi nem a videó ellopásának történetéből, valószínűleg sosem fog kiderülni (Gauthier a mai napig büszkén meséli, hogy fújta meg a kazettát, de senki sem hiszi el neki, hogy ő volt, sem azt, hogy egyedül csinálta), viszont az tény, hogy az ügy szinte üvölt azért, hogy képernyőre vigyék.

Craig Gillespie rendező és Robert Siegel forgatókönyvíró ezt meg is tette, egy nyolcepizódos minisorozat formájában, és hát szerencsére nem fogták vissza magukat, hiszen jól tudták, az alapanyag ilyet egyszerűen nem engedhet meg. Emiatt folyamatosan röpködnek a vizuális és verbális poénok. Ritmikus szögbelövés kéjes nyögések közepette, féktelen bulizások egy-egy korabeli slágerre, vad, fékevesztett szexjelenetek, premier plánban megmutatott cerka (Tommy Lee egy ízben még a saját nemiszervével is elbeszélget a nőkről, a szerelemről és az elköteleződésről), és hasonló nyalánkságok jellemzik a Pam & Tommyt. Ami olyan, mint maga a történet gerincét képző szexvideó: hiába mondod, hogy nem érdekel, úgyis megnézed.

Az alkotók három szereplőre, Tommyra, Pamelára és Gauthierre fűzték fel a minisorozatot, és mind ők, mind pedig a mellékalakok kiváló munkát végeztek. Sebastian Stan Lee-ként maga a két lábon járó paraszt, seggfej rocksztár archetípusa, aki nem tisztel senkit és semmit. Úgy gondolja, hogy mindenki felett áll, aztán amikor megismeri élete szerelmét, hirtelen türelmetlen kisfiúvá vedlik át, és bár identitását ekkor és később sem adja fel, néha azért elő-előbújik belőle a rendes ember. Ami mélyen el van temetve a több liternyi pia, a tonnányi kokain és a végtelen számú elszívott cigaretta alá. Stan tökéletesen megoldotta a feladatot, állítólag még Tommy Lee-vel is leült beszélgetni, ennek következményeként totálisan azonosult a karakterrel, sikeresen el is feledteti velünk, hogy a srác egyébként szimpatikus szerepekben szokott tündökölni.

A figurával való egybeolvadás Lily Jamesnek is tökéletesen sikerült: no nem csak azért, mert négy órán keresztül sminkelték annak érdekében, hogy Pamela Andersont varázsoljanak belőle, hanem mert minden rezdülése, mozdulata, manírja a kilencvenes évek szexikonját tükrözi – aki bármennyire is meg akarta mutatni, hogy több két felfújt mellnél és egy csinos arcnál, mégis úgy könyvelték el az emberek, hogy a testéből él. Az már egy másik dolog, hogy őt sem kellett félteni, rendesen rájátszott erre az imidzsre, meztelen képeivel, viselkedésével és a filmjeiben lévő, szintén nem sokat takaró szexjelenetekkel. Persze nyilván egy szexvideó teljesen más kávéház, ami sokat rontott Pamela megítélésén, de az a megítélés már alapból sem volt túl pozitív. Ami Gauthiert illeti, Seth Rogen már rutinból hozza a szánalomra méltó lúzert: egyszemélyben testesíti meg a hétköznapi, dühös kisembert, akinek sosem jön össze semmi, folyamatosan elbánik vele az élet, és miután megvolt az utolsó csepp a pohárban, eldönti, hogy beint a nagyképű gazdagoknak.

Ehhez olyan tehetséges és karizmatikus színészek asszisztálnak, mint Nick Offerman, vagy Andrew Dice Clay (Ford Fairlane!), de a Pam & Tommy mégis a főszereplő trió miatt emlékezetes. A három karakterből, az erős színészi játék és a valós események ismeretében három igazi szerencsétlen rajzolódik ki. Végeredményben mindegyikük idióta, csak mindegyikük máshogy. És az utókor a megmondhatója, hogy a karma mindhármójukat utolérte. Pamela Anderson Hollywoodban kudarcot vallott a bűnrossz Barb Wire miatt, és bár a szexvideónak köszönhetően Guinness-rekorder lett, a felvétel okán a közösségi média csúnyán elbánt vele, megbélyegezték, mert megcsináltatta a melleit, és mert abból él, hogy férfimagazinokban pózol meztelenül. Ennek nyomán rügyezett ki a gondolat, hogy ezek után nem sok joga van felháborodni egy szexvideó miatt. A sors fintora egyébként, hogy Anderson korábban Bret Michaelsszel, a Poison énekesével is viszonyt folytatott, akivel szintén levideózták együttlétüket. Ez már a Tommy Lee-s eset után, 1998-ban szivárgott ki, és nyilván nem ütött akkorát, mint a tárgyalt felvétel. Tommy Lee-t és a Mötley Crüe-t végül bedarálta a grunge és a Nirvana-mánia, és bár a kétezres években újra felfedezte őket a közönség, régi fényüket már sosem kapták vissza. Rand Gauthiert a hatalmas botrány után megtalálta a maffia, de végül ép bőrrel megúszta: marihuána-termesztő lett, ám a szexvideóért járó pénzből neki csak apró morzsák jutottak. Hát igen, a karma: lényegében többé-kevésbé mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Kivéve talán Pamelát.

És itt jön a képbe a Pam & Tommy létjogosultságának kérdése. Ugyanis a készítőknek az volt a nem titkolt szándékuk, hogy igazságot, vagy inkább elégételt szolgáltassanak Pamela Andersonnak. A minisorozatban gyakorlatilag minden ő érte van, ő a főszereplő, körülötte forog minden, a férfiak megint megkapják a magukét, valamint, noha a valós történéseket mi nyilván nem ismerjük, de néhány esetben azért látszik, hogy jelentősen túldramatizálták a jeleneteket. Ez a filmnyelvi forma egyébként érthető, de a teljes képhez nem ártott volna az érem másik oldalát is megvizsgálni – merthogy az szinte teljesen háttérbe szorul. Mondjuk arra is kapunk néhány, nem túl burkolt utalást, ám szokás szerint, mint ahogy a jelenkori hollywoodi szórakoztatóipari termékeknél, úgy itt is fekete-fehéren mutatnak szinte mindent. De ez még – ismerve a mostani helyzetet – rendben van és könnyű vele megbarátkozni. A sorozat remekül bemutatja a sztárok magánéletét, majd a magánéletük megsértését és az internet felemelkedését, még ha technikailag nem is mindig állnak a helyzet magaslatán.

Viszont a Pam & Tommy témája felvet néhány fontos kérdést, ami egyrészt a mai hiperérzékeny MeToo-világban magától értetődő, másrészt megkérdőjelezi a minisorozat értelmét, egyben el is hibázza annak a bizonyos elégtételnek a célját. Merthogy az eset óta lassan harminc év telt el, a résztvevőkről egy ideje nem sokat hallani, valószínűleg már ők maguk is megbékéltek a dologgal. Számít ez még valamit? Akarja-e még Tommy Lee vagy Pamela Anderson, hogy évtizedek múlva is foglalkozzanak ezzel az üggyel? Na jó, előbbi mondjuk eleve egyfajta rock and roll hős lett az eset után, együtt is működött az alkotókkal, Pamela viszont teljesen elzárkózott a sorozattól, és saját bevallása szerint még az előzetest sem nézte meg. Ezek után mit lehetne még elmondani erről az egészről? A készítők nem kaptak tőle beleegyezést, de mégis megy a jópofizás és az álszenteskedés a részükről. Ettől függetlenül jó sorozat, briliáns színészekkel, remek, hangulatos nosztalgiatúra a kilencvenes évekbe, viszont a fent leírt dolgok miatt erősen ellentmondásos a létjogosultsága. De hát, ahogy a mondás tartja, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Gamekapocs értékelés: 8.0

Készítő: Robert Siegel
Írta: Robert Siegel, D.V. DeVincentis, Matthew Bass, Theodore Bressman, Brooke Baker, Sarah Gubbins
Rendező: Craig Gillespie, Lake Bell, Gwyneth Horder-Payton, Hannah Fidell, 
Szereplők: Lily James,Sebastian Stan, Seth Rogen, Nick Offerman, Taylor Schilling
Zene: Matthew Margeson
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 8