Pam & Tommy sorozatkritika

Hollywood leporolta a kilencvenes évek egyik legnagyobb celeb-botrányát, hogy ezzel elégtételt szolgáltasson Pamela Andersonnak. A végeredmény remek, de majd harminc esztendővel később mégis mi szükség volt erre?

A Pamela Anderson és Tommy Lee ellopott, majd közszemlére tett szexvideója körüli hatalmas botrányt valószínűleg mindenki ismeri, aki a kilencvenes években nőtt fel. Dióhéjban: az évtized talán legnagyobb szexszimbóluma és a kétes hírnevű Mötley Crüe nevű glam rock zenekar dobosa mindössze négy nap ismertség után összeházasodott egy bulizással teli nyaraláson, és mire visszatértek Los Angelesbe, a bulvársajtó már az évtized legfelkapottabb sztárpárjának kiáltotta ki őket. A kapcsolatukat mind az elején, mind a végén heves, lángoló szenvedély jellemezte, ám még egy év sem telt el a frigyből, mikor újra a középpontba kerültek – csakhogy immár merőben más módon, mint korábban. A legenda úgy tartja, hogy a házaspár villájának felújításakor Tommy Lee összekülönbözött az egyik munkással, Rand Gauthierrel, miután a rocksztár minden percben felülírta saját, eggyel korábbi őrült ötletét egy még képtelenebb elképzeléssel. A dolog vége az lett, hogy Tommy kirúgta a melóst és munkatársát, persze anélkül, hogy kifizette volna őket, ráadásul még egy puskacsövet is belenyomott Gauthier arcába, mikor az később elakarta vinni a házból a szerszámait. Az asztalos akkoriban teljesen le volt gatyásodva, egy kis motelszobában tengette mindennapjait, értelmes jövőkép nélkül, azonban szentül hitt a karmában és a sorsszerűségben – így hát úgy gondolta, rohadék munkaadója komoly leckét érdemel a szemétségért, és ő lesz az, aki majd feladja neki.

Egy egész nyáron át tervezgette a bosszút, kifigyelte a sztárpár időbeosztását, hogy mikor vannak otthon és mikor távoznak hazulról, majd ugyanazon év őszén végre is hajtotta azt. Egy éjjel, miután kutyának öltözve kijátszotta a biztonsági rendszert, amit egyébként ő telepített (ne feledjük: 1995-ben járunk, jóval a HD-technológia előtt), betört a házba (állítólag még Pam és Tommy hálószobájában is járt, miközben ők aludtak), majd a garázsból ellopott egy széfet, amiben némi pénz, néhány értékes fegyver, ékszer, és egy kazetta is lapult. Hogy mi volt azon a kazettán, arról egy komplett generáció tudna mesélni (persze nem fog, mert hiába nézte meg a fél világ, nyilván senki sem látta), de valószínűleg az utókor számára sem ismeretlen a felvétel.  A friss házaspár nászútján készült szexvideót tartalmazta. Gauthier szemében azonnal felvillantak a dollárjelek, és a többi már történelem: pornós múltját felhasználva közzétette a felvételt, először postán rendelhető másolatok formájában, majd a lavina megállíthatatlanul elindult, és végül százmilliók ismerhették meg Pamela szexuális szokásait és Tommy remek kormányzási képességeit.

Az ügy nem csak azért volt érdekes, mert a hétköznapi földi halandók addig sosem nyerhettek ilyen mély bepillantást a hírességek magánéletébe, hanem mert a szexvideó egy olyan kor lenyomata lett, amelyben az internet még a szárnyait bontogatta, ezért nem voltak szigorú jogszabályok arra az esetre, ha valaki jogszerűtlenül árult tartalmakat a világhálón. Természetesen Pamela és Tommy sem volt boldog, hogy a felvétel nyilvánosságra került, ám mivel közszereplők voltak, a jog beintett nekik, és csupán annyit tehettek, hogy eladták a forgalmazás jogát egy fiatal, vakmerő Seattle-i üzletembernek, aki végül 77 millió dollárt keresett a videóval. Így hát Pamela és Tommy elsőkként tanulták meg az örök igazságot, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad. Hogy mi igaz és mi nem a videó ellopásának történetéből, valószínűleg sosem fog kiderülni (Gauthier a mai napig büszkén meséli, hogy fújta meg a kazettát, de senki sem hiszi el neki, hogy ő volt, sem azt, hogy egyedül csinálta), viszont az tény, hogy az ügy szinte üvölt azért, hogy képernyőre vigyék.

Craig Gillespie rendező és Robert Siegel forgatókönyvíró ezt meg is tette, egy nyolcepizódos minisorozat formájában, és hát szerencsére nem fogták vissza magukat, hiszen jól tudták, az alapanyag ilyet egyszerűen nem engedhet meg. Emiatt folyamatosan röpködnek a vizuális és verbális poénok. Ritmikus szögbelövés kéjes nyögések közepette, féktelen bulizások egy-egy korabeli slágerre, vad, fékevesztett szexjelenetek, premier plánban megmutatott cerka (Tommy Lee egy ízben még a saját nemiszervével is elbeszélget a nőkről, a szerelemről és az elköteleződésről), és hasonló nyalánkságok jellemzik a Pam & Tommyt. Ami olyan, mint maga a történet gerincét képző szexvideó: hiába mondod, hogy nem érdekel, úgyis megnézed.

Az alkotók három szereplőre, Tommyra, Pamelára és Gauthierre fűzték fel a minisorozatot, és mind ők, mind pedig a mellékalakok kiváló munkát végeztek. Sebastian Stan Lee-ként maga a két lábon járó paraszt, seggfej rocksztár archetípusa, aki nem tisztel senkit és semmit. Úgy gondolja, hogy mindenki felett áll, aztán amikor megismeri élete szerelmét, hirtelen türelmetlen kisfiúvá vedlik át, és bár identitását ekkor és később sem adja fel, néha azért elő-előbújik belőle a rendes ember. Ami mélyen el van temetve a több liternyi pia, a tonnányi kokain és a végtelen számú elszívott cigaretta alá. Stan tökéletesen megoldotta a feladatot, állítólag még Tommy Lee-vel is leült beszélgetni, ennek következményeként totálisan azonosult a karakterrel, sikeresen el is feledteti velünk, hogy a srác egyébként szimpatikus szerepekben szokott tündökölni.

A figurával való egybeolvadás Lily Jamesnek is tökéletesen sikerült: no nem csak azért, mert négy órán keresztül sminkelték annak érdekében, hogy Pamela Andersont varázsoljanak belőle, hanem mert minden rezdülése, mozdulata, manírja a kilencvenes évek szexikonját tükrözi – aki bármennyire is meg akarta mutatni, hogy több két felfújt mellnél és egy csinos arcnál, mégis úgy könyvelték el az emberek, hogy a testéből él. Az már egy másik dolog, hogy őt sem kellett félteni, rendesen rájátszott erre az imidzsre, meztelen képeivel, viselkedésével és a filmjeiben lévő, szintén nem sokat takaró szexjelenetekkel. Persze nyilván egy szexvideó teljesen más kávéház, ami sokat rontott Pamela megítélésén, de az a megítélés már alapból sem volt túl pozitív. Ami Gauthiert illeti, Seth Rogen már rutinból hozza a szánalomra méltó lúzert: egyszemélyben testesíti meg a hétköznapi, dühös kisembert, akinek sosem jön össze semmi, folyamatosan elbánik vele az élet, és miután megvolt az utolsó csepp a pohárban, eldönti, hogy beint a nagyképű gazdagoknak.

Ehhez olyan tehetséges és karizmatikus színészek asszisztálnak, mint Nick Offerman, vagy Andrew Dice Clay (Ford Fairlane!), de a Pam & Tommy mégis a főszereplő trió miatt emlékezetes. A három karakterből, az erős színészi játék és a valós események ismeretében három igazi szerencsétlen rajzolódik ki. Végeredményben mindegyikük idióta, csak mindegyikük máshogy. És az utókor a megmondhatója, hogy a karma mindhármójukat utolérte. Pamela Anderson Hollywoodban kudarcot vallott a bűnrossz Barb Wire miatt, és bár a szexvideónak köszönhetően Guinness-rekorder lett, a felvétel okán a közösségi média csúnyán elbánt vele, megbélyegezték, mert megcsináltatta a melleit, és mert abból él, hogy férfimagazinokban pózol meztelenül. Ennek nyomán rügyezett ki a gondolat, hogy ezek után nem sok joga van felháborodni egy szexvideó miatt. A sors fintora egyébként, hogy Anderson korábban Bret Michaelsszel, a Poison énekesével is viszonyt folytatott, akivel szintén levideózták együttlétüket. Ez már a Tommy Lee-s eset után, 1998-ban szivárgott ki, és nyilván nem ütött akkorát, mint a tárgyalt felvétel. Tommy Lee-t és a Mötley Crüe-t végül bedarálta a grunge és a Nirvana-mánia, és bár a kétezres években újra felfedezte őket a közönség, régi fényüket már sosem kapták vissza. Rand Gauthiert a hatalmas botrány után megtalálta a maffia, de végül ép bőrrel megúszta: marihuána-termesztő lett, ám a szexvideóért járó pénzből neki csak apró morzsák jutottak. Hát igen, a karma: lényegében többé-kevésbé mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Kivéve talán Pamelát.

És itt jön a képbe a Pam & Tommy létjogosultságának kérdése. Ugyanis a készítőknek az volt a nem titkolt szándékuk, hogy igazságot, vagy inkább elégételt szolgáltassanak Pamela Andersonnak. A minisorozatban gyakorlatilag minden ő érte van, ő a főszereplő, körülötte forog minden, a férfiak megint megkapják a magukét, valamint, noha a valós történéseket mi nyilván nem ismerjük, de néhány esetben azért látszik, hogy jelentősen túldramatizálták a jeleneteket. Ez a filmnyelvi forma egyébként érthető, de a teljes képhez nem ártott volna az érem másik oldalát is megvizsgálni – merthogy az szinte teljesen háttérbe szorul. Mondjuk arra is kapunk néhány, nem túl burkolt utalást, ám szokás szerint, mint ahogy a jelenkori hollywoodi szórakoztatóipari termékeknél, úgy itt is fekete-fehéren mutatnak szinte mindent. De ez még – ismerve a mostani helyzetet – rendben van és könnyű vele megbarátkozni. A sorozat remekül bemutatja a sztárok magánéletét, majd a magánéletük megsértését és az internet felemelkedését, még ha technikailag nem is mindig állnak a helyzet magaslatán.

Viszont a Pam & Tommy témája felvet néhány fontos kérdést, ami egyrészt a mai hiperérzékeny MeToo-világban magától értetődő, másrészt megkérdőjelezi a minisorozat értelmét, egyben el is hibázza annak a bizonyos elégtételnek a célját. Merthogy az eset óta lassan harminc év telt el, a résztvevőkről egy ideje nem sokat hallani, valószínűleg már ők maguk is megbékéltek a dologgal. Számít ez még valamit? Akarja-e még Tommy Lee vagy Pamela Anderson, hogy évtizedek múlva is foglalkozzanak ezzel az üggyel? Na jó, előbbi mondjuk eleve egyfajta rock and roll hős lett az eset után, együtt is működött az alkotókkal, Pamela viszont teljesen elzárkózott a sorozattól, és saját bevallása szerint még az előzetest sem nézte meg. Ezek után mit lehetne még elmondani erről az egészről? A készítők nem kaptak tőle beleegyezést, de mégis megy a jópofizás és az álszenteskedés a részükről. Ettől függetlenül jó sorozat, briliáns színészekkel, remek, hangulatos nosztalgiatúra a kilencvenes évekbe, viszont a fent leírt dolgok miatt erősen ellentmondásos a létjogosultsága. De hát, ahogy a mondás tartja, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

 

Gamekapocs értékelés: 8.0

Készítő: Robert Siegel
Írta: Robert Siegel, D.V. DeVincentis, Matthew Bass, Theodore Bressman, Brooke Baker, Sarah Gubbins
Rendező: Craig Gillespie, Lake Bell, Gwyneth Horder-Payton, Hannah Fidell, 
Szereplők: Lily James,Sebastian Stan, Seth Rogen, Nick Offerman, Taylor Schilling
Zene: Matthew Margeson
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 8

28.
28.
Őrnagy
#22: Ne legyél ilyen agresszív, kötekedő, mert bannolnak, ok? :)
27.
27.
honest guy
#25: És igen, általánosítottam. De jogosan.
26.
26.
honest guy
#25: Így: "Tömegek tagadják a koronavírus létét/veszélyességét és egy ilyen sorozat sikerességén csodálkozol?"
25.
25.
xanatos0911
#24: Attól, hogy valami nincs konkrétan betűkkel és szavakkal leírva attól még ott lehet. Subtext… hallottál róla esetleg?

De akkor légy oly kedves és mondd el, hogy hogyan kell értelmezni a kommentedet, mert nem sok egyéb módja van, kedves “honest” guy!
24.
24.
honest guy
#20: Hiszen válaszoltam. Olvass vissza.

A 16-os kommented meg sima értetlenkedés. Kiforgatod azt, amit írtam. Olyan dolgokat írsz, amik nincsenek ott az én kommentemben. Arra írtam hogy túltoltad.

És nyugodtan kérdezhetsz, nem harapom le a fejed...
23.
23.
xanatos0911
#22: Jövő héten lesz időm elkezdeni, ha a végére érek, írok.
22.
22.
Nate Hope
Félve kérdem meg:

Van, aki megnézte a sorozatot és tetszett neki? Bár ez utóbbi igazából lényegtelen, csak a cikk tárgyát képző alkotásról érdemben nem sok szó esett.
20.
20.
xanatos0911
#19: Tehát nem kapok választ, rendben. No problemo, “honest guy”! Csak akkor egyszerűbb egyenesen megmondani, hogy nem akarsz válaszolni.

Azt már ezek után meg sem merem kérdezni, hogy szerinted mi evidens :)
19.
19.
honest guy
#18: Segítek. Olvasd el, hogy én mire reagáltam, majd ezután próbáld értelmezni a kommentem. Értelmezni és nem kiforgatni. Evidens dolgokról meg felesleges vitatkozni.
18.
18.
xanatos0911
#17: Mit toltam túl pontosan?

Milyen dolgokat látok bele mibe és hol van az a bizonyos “ott”? Ne haragudj, de ezt a kommentet egyáltalán nem tudom értelmezni az adott formájában.
17.
17.
honest guy
#16: Ezt egy kicsit túltoltad. :D
Olyan dolgokat látsz bele, ami nincs ott. De hát ugye kinek mi jut eszébe...
16.
16.
xanatos0911
#14: Értem. Tehát van egy csoport aki mindenkivel képes összeveszni és egy csoport aki használja az agyát és képes túllátni a nonszensz baromságon. Ezt a két csoportot egy perjellel elválasztva ugyan, de egy lapon említed és közlöd, hogy részben e két csoport igénytelensége miatt van igény az ilyen igénytelen sorozatokra, miközben egy olyan sorozatról beszélsz, amit nem is láttál. Azzal pedig légyszi ne gyere, hogy “nem is kell, mert látom így is, hogy mekkora szenny” mert sírva fakadok :D Ne érts félre, nem a sorozatot védem feltétlenül.. viszont megnézem mielőtt ténylegesen és véglegesen ítélkezem, mert így tiszta. Egyébként érdekes, ha már a felvetésnél maradunk és azt feltételezzük, hogy egy sorozat egyszerű és buta embereknek készült, akkor előttem valamiért az a kép van, hogy a TV előtt egyedül ücsörgő, négyszer oltott egyén aki próbálja átpasszírozni a popcorn-t két maszkon keresztül a szájába. De hát ugye kinek mi jut eszébe ;)
14.
14.
honest guy
#13: Mivel hatalmas a közös metszetük ezért abszolút jogosan.
13.
13.
xanatos0911
#5: “Tömegek tagadják a koronavírus létét/veszélyességét és egy ilyen sorozat sikerességén csodálkozol? :D“

Hats off to your balls for saying that, sir! Három különböző embercsoportot egy lapon említeni és egybemosni… hm, well done! ;)
12.
12.
Csoki80
Hűha egy nagyon izgalmas sorozat megint XD
11.
11.
Viktor_The_Best
Pamela Andersson miert nem szerepel benne amikor rola szol a film?
7.
7.
Nate Hope
#4: "Van egy halom más érdekesebb sztori amit meg lehet filmesíteni, és egy ilyen kell a népnek?"

Pontosabban: van egy halom más érdekesebbb sztori, amit szintén megfilmesítettek, mindenki nyugodtan választhat közöttük és megnézheti azokat, ahogy pisztolyt sem fognak senki fejéhez, hogy ezt a sorozatot bámulja. Ha meg valakit nem érdekel, akkor nem ő a célközönség. Soha nem készült annyi, valós eseményeket feldolgozó film/sorozat, mint manapság, ráadásul egyik-másik kifejezetten jól is sikerült, szóval lehet válogatni közöttük. Ez gyakorlatilag egy minden jóval megpakolt svédasztal, nem egy gyorsbüfé, ahol a hamburger vagy gyros elve érvenyesül.
5.
5.
honest guy
#4: Engem sem érdekel, de ez senkit nem érdekel. :D

És igen, ez kell a népnek. Ha nem kellene, akkor nem készült volna el. Nézz már körül a világban könyörgöm. Tömegek tagadják a koronavírus létét/veszélyességét és egy ilyen sorozat sikerességén csodálkozol? :D
4.
4.
markoci555
Mit kínál annak ez a film, akit nem érdekelnek a celebek?
Se Pamela nem jön be, főleg a lufimellekkel, nem is láttam a videót és egyéb mai celebszart sem szoktam nézni mint pl Kardashian (asszem annak is van szexvideója, azért hoztam fel jó példaként).
Van egy halom más érdekesebb sztori amit meg lehet filmesíteni, és egy ilyen kell a népnek?
3.
3.
TrishtanAG
" felvétel okán a közösségi média csúnyán elbánt vele, megbélyegezték, mert megcsináltatta a melleit, és mert abból él, hogy férfimagazinokban pózol meztelenül. "

Hagyományos média lesz az a '90-es években :).
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...