Kislány a nagyvilágban: I./3-4.

Annimari folytatásos kalandregénye folytatódik. Ezúttal az első fejezet harmadik, illetve negyedik részét olvashatjátok!



I. fejezet / 3. rész


Arra ébredtem másnap, hogy csörgött a telefonom. Gyorsan utána nyúltam, és álmosan beleszóltam.

- Tessék, Hinek Rita.
- Fél tizenegy van. Te mostanában az alvást tartod a legfontosabb elfoglaltságodnak? Nem venném a szívemre, ha öreg korodra rájönnél, hogy átaludtad a fél életedet. Igyekezz, mert nem érünk rá sokáig .

Erika tartott kioktatást nekem, ami várható is volt. A reakciómat se várta meg. Úgy gondolta, hogy ezzel is időt spórol. Fehér szoknyába bújtam, és farmer topot húztam. A hajamat csak lazán összefogtam a fejem tetején. Kávét inni már nem volt időm. Lihegve szaladtam le a lépcsőn a garázsig. Ott erős kutatásba kezdtem a táskámban, aztán hirtelen leesett, hogy fent hagytam a kulcsomat. Újabb lihegős futás, most viszont oda – vissza. Szitkozódtam, hogy miért kell nekem a hatodikon laknom? Gyorsan kocsiba ültem és öt perc múlva már a kávézónál voltam. Szerencse, hogy ilyen közel van.

- Bocs, lányok. Elaludtam.
- Nem is olyan rég hallottuk ezt a mondatot tőled – szólt Rebeka.
- Ötven percet késtél. Édes, mi nem férfiak vagyunk. Minket nem kell megvárakoztatnod!
- Jó, jó rendben. Bocsánatot kértem. Kértetek nekem kávét? Aranyosak vagytok.
- Már hideg.
- Nem baj – mondtam. A lányok cigivel kínáltak, de én csak nagy ritkán szívok el néhány szálat, úgyhogy visszautasítottam. – Nos, Rebeka, nekem is elmondod, hogy mi az a hír, amiről be akartál számolni? Nem akarok lemaradni róla.
- Még a többiek se tudják, de alig tudom magamban tartani. Szóval, valószínűleg megfogtok lepődni, mert én nem vagyok ilyen beállítottságú, de Tamás megkérte a kezem, és én igent mondtam. Szóval a nagy hír az, hogy hamarosan összeházasodunk.

A gratuláció áradat helyett nagy csönd uralkodott el mindenkin. Annával összenéztünk. Valóban meglepődött mindenki, mert Rebeka tényleg nem a házasság híve. Szereti a gazdag hapsikat, a pénzt, a fényűzést, és mindig új pasival flangál az oldalán. Való igaz, hogy Tamással élete talán egyik leghosszabb kapcsolatát éli, már több mint három hete együtt járnak, és ez alatt az idő alatt, még partikba vagy bulikba se voltak. Ha tehetnék reggeltől estig szeretkeznének, mindketten imádják a szexet, de azért erre mégsem lehet alapozni egy kapcsolatot, és főleg nem egy házasságot, nem?

Persze ha jobban belegondolok, nem is ez a leghosszabb kapcsolata, mert mikor még fiatal volt, belebonyolódott egy igazán érdekes kapcsolatba. Akkoriban egy szoláriumban dolgozott alkalmazottként, szabadságvágyó, lázadó kamasz volt még, aki abbahagyta a sulit, mert úgy érezte, hogy lekorlátozza minden más tevékenységében. Már akkor is szerette megválogatni a pasijait. Egyik nap egy esős időben kevés vendége volt, csak olvasgatott, mikor egy pár lépett be az ajtón. Egy fiatal nő egy idősebb férfi kíséretében. A nő elment szoláriumozni, és még ő barnult, addig a férfi elvette Rebeka ártatlanságát. De bizony ez a kapcsolat nem ennyi volt. Nyolc hónapig kavart a férfival, aki azt mesélte be neki, hogy régen szakított a barátnőjével. A barátnőnk egy ideig minden szavát hitte a csávónak, de később bizonyságul azt kérte, hogy vigye fel a házába őt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs másik nő az életében. Zsolt mindent elintézett, feleségét utazgatni küldte, ám ő kicsit hamarabb érkezett haza, és lebuktak. A férfi két szék között, a padlón maradt. Igen, Rebeka volt az a tizenhét éves lány, akivel Zsolt megcsalta Annát. A csajok nem haragudtak egymásra, találtak egy közös témát, és elválaszthatatlan barátnők.

I. fejezet / 4. rész


Nagyon sok barátja volt már azóta Rebekának, de egyik se volt komoly. Mindig sikerül neki összeszedni a sármos pasikat, mert magas, vékony, és nagyon szép arca van, hosszú barna göndör haja, és zöld szemei. Nagyon szexisen öltözködik, a mély dekoltázs elengedhetetlen nála. Jelenleg egy szépségszalont vezet. Nagyon közkedvelt nő a környéken. De a házasság nem neki való. Hülyeség lenne belemennie, mert mindenki számára teljesen világos, hogy hamarosan válás lenne a vége. Ha csak nem nyitott kapcsolatban élnének, mert Rebekának csak az való.

Hamarosan észrevettem, hogy mindenki már egy jó ideje csöndben van. Kínos csend keletkezett, és ezt lassan mindenki észrevette, de senki nem mert hazudni Rebinek. Viszont az igazat se akarta a szemébe mondani egyikünk sem.

- Gratulálok, édesem. Nagyon örülünk a hírnek – kénytelen voltam én megszólalni, és ekkor már a többiek is helyeseltek.
- Már mindent elrendeztünk, nem akarunk nagy lagzit, de még segítenetek kellene kiválasztania ruhámat. Tudjátok az egészben ez a legizgalmasabb, meg az ajándékok. Nos, sajnos én nem maradhatok tovább, mert tényleg csak egy órára szabadulhattam el, de este vettem négyünknek jegyet koktélozni, remélem megfelel. Olyan leánybúcsú típusú bulizást szeretnék, mert három hét múlva esküvő, ha még nem mondtam volna. Na, mindenkit puszilok. Sziasztok – mondta, majd elviharzott.
- Miért mondtad azt, hogy örülsz neki? Hiszen te se gondolod ezt komolyan, nem? – kérdezte Erika.
- Mintha te is azt mondtad volna, hogy örülsz nem? – vágtam vissza.
- Elrontottuk csajok. Mi mindig őszinték voltunk egymáshoz, de most egyikünknek se volt bátorsága megmondani neki azt, hogy ez az ötlete – finoman fogalmazva – kudarcba fog fulladni – szólt Anna.
- Talán neked kellene beszélned vele, hiszen te már nagyon régóta ismered és te rád hallgat leginkább. Meg te már tudod, hogy a házasság nem nekünk való dolog. Neked csak hinne, mert neked már van valamilyen tapasztalatod ilyen téren – mondtam.
- Éppen ez az. Én nem mondhatom meg neki. Úgy is csak a saját hibáiból tanul az ember nem? Valahogy rá kell vennünk, hogy, magától verje ki ezt az ötletet a fejéből. Hiszen meglát egy jóképű hapsit és máris a fellegekben jár.
- Ez az. Nem hiszem el, hogyha ma este ráveti magát egy sármos fiatalember, akkor majd tud ellenállni. Ezt kizárt dolognak tartom – Erika közbeszólt.
- És ha mégis?
- Akkor majd kitalálunk valamit. Meglátjuk, hogy mi történik az este, és utána még lesz egy kis időnk meghiúsítani a terveit – feleltem.
- Na jó lányok, akkor majd este találkozunk Rebekánál nyolckor, de nekem most mennem kell – szólt Anna, majd Erika is felkelt és ő is elment.

Miután a barátnőim elmentek hátramentem és elintéztem a fontosabb feladataimat. Igaz, hogy bevásároltam tegnap, de úgy döntöttem, hogy inkább a kávézóban ebédelek, aztán kocsiba ültem és hazamentem. Otthon már erőteljesen azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Az ember azt gondolhatná, hogy olyan vagyok, akár egy tizenéves, az öltözködésről, a bulizásról, és a pasikról szól minden gondolatom. Ez így viszont nem igaz.

Harmincnégy éves vagyok, és voltak bizonyos céljaim, amiknek az eléréséért foggal körömmel harcoltam. Akkoriban nem volt időm bulizni, mert fiatalon csöppentem bele az üzleti életbe. Húsz évesen abbahagytam az egyetemet, mert úgy éreztem, hogy ez nem nekem való. (Főleg nem az orvosi.) Aztán egy étterembe kerültem. Ott dolgoztam másfél évig, amikor hallottam, hogy egy nagyon kicsi üzlethelyiség kiadó. Kölcsönt vettem fel, kezes kellett, és az első cégem megalakult. Akkor nem akartam hazamenni, mert a szüleim egy kanál vízben is meg tudtak volna fojtani, hogy abbahagytam a tanulást, úgyhogy eleinte barátoknál laktam, aztán albérletben. Az első évem a kávézóban egyszerűen borzalmas volt. Nem volt annyi pénzem, hogy elegáns helyet varázsoljak belőle. Kevés vendég volt, kevés bevétel. A bankkal problémák léptek fel. Bírósági ügybe keveredtem, és ekkor ismerkedtem meg Annával, ő lett az ügyvédem. Végül minden megoldódott, de az első négy – öt évben nem volt időm pasizni, és a legszebb éveimet a karrieremnek áldoztam.

Most már a kávézóm a város egyik legkedveltebb, legnagyobb és legszélesebb szolgáltatásokat nyújtó helye. Nagyon jól jövedelmez, és éppen most tervezem egy láncolat kialakítását. Saját lakásom is van, nem is akármilyen, szóval akár elégedett is lehetnék az életemmel. De én nekem – nem úgy mint a legtöbb szinglinek - , nem az az álmom, hogy egyedül öregedjek meg, szóval megpróbálok tetszeni a férfiaknak. Persze azért válogatok közöttük.

Folytatása következik...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...