2023-ból visszanézve minimum meglepő, ha nem egyenesen megdöbbentő, hogy két évvel ezelőtt mennyire más volt a Marvel-moziverzum helyzete, mint manapság. Letudták a franchise első nagy fejezetét, az Infinity Sagát, a Bosszúállók: Végjátékkal pont került Thanos és a világmindenség megsemmisítése ellen vívott harc végére, és az eredeti tervek szerint rögtön jött volna a következő epikus cselekményszál, csakhogy a Covid jelentősen bekavart Kevin Feige-ék naptárába, melynek köszönhetően a várva várt negyedik fázis beindítását áttolták 2021-re. Nemcsak a mozifilmeket, hanem a tévésorozatokat is, merthogy időközben a Marvel Studios már készen állt arra, hogy tovább tekintsen a gyöngyvásznon és a Disney+ platformján különbéle minisorozatokkal bővítse a szuperhősök univerzumát.
Ahogy az általában lenni szokott, kifejezetten szépen indult minden. A WandaVízió magasra tette a lécet a zseniális narratívájával, karakterdrámájával és a Marvel-alkotásokhoz képest kellemesen egyedi formanyelvével, és bár A Sólyom és a Tél Katonája nem tudta megismételni a franchise komolyabb, földhözragadtabb darabjainak a mennybemenetelét, valamint a mozifilmeken már akkor megjelentek a törésvonalak, a csínytevés istenének, Lokinak a saját sorozata mindent elsöprő egyeduralkodóként emelkedett ki az egyre gyérebb felhozatalból. Egyúttal felvezette a multiverzum koncepcióját, amely a negyedik, ötödik és a hatodik fázis minden fontosabb figuráját és eseményét magában foglaló tartópillére.
Hogy azóta hova jutott a Marvel, nem szorul különösebb magyarázatra, napi szinten zeng tőle a közösségi média: a színvonal egyre csak zuhan, egyre kevesebb a jó karakter, egyre több a filler-epizódként funkcionáló töltelékfilm, a franchise fokozatosan veszti el a fókuszt és a nagy célt, amire építkeznie kellene. A közönség sem annyira lelkes már, mint a Végtelen Kövek idején – és akkor az egyéb problémákról (orrba-szájba tolt cringe, idióta humor) még nem is beszéltünk. Közben, ami a sorozatokat illeti, noha voltak bátor és tisztességes próbálkozások, a Lokit egyik sem múlta felül, de még csak meg sem közelítette azt. Ennek fényében, miután a Marvel több olyan alkotásának a témáját is elgagyizta, amikhez korábban egész jól értett, tulajdonképpen a Loki lett az egyetlen biztos pont a Marvel-univerzumban, melynek folytatása nem engedhetett meg magának olyan hibákat és kilengéseket, amik az utóbbi két év termését jellemezték.
Ezt egyszerűen nem szabadott elcseszni, mert ha az Amerika Kapitány-filmek komolykodós, kémthrilleres hangulatát kiherélő Titkos invázió, vagy a Pókember-trilógia coming-of-age vonását a lehető legrosszabbul lemásoló Ms. Marvel után még a Loki bámulatos karakterprezentálását és hihetetlenül komplex dramaturgját is sikerül tönkre tenni, akkor ott tényleg nincs más hátra, mint beszántani és sóval behinteni a komplett MCU-t. Mert ha a stúdió azt a szériáját is karóba húzza, ami gyakorlatilag a multiverzumnak a szíve-lelke, akkor onnantól kezdve már csinálhatnak akármit, tökéletesen lényegtelen lesz az egész. Szerencsére nem így történt: a Loki második évadja nagyjából az a marveles sorozatoknak, mint ami A galaxis őrzői 3 volt a mozifilmeknek.
Minőségi, szórakoztató kiutat jelent a jelenkori MCU középszerű posványából, megmutatja, hogyan kellene kinéznie egy képregényadaptációnak, hogyan kellene ezt tolni mindig, emellett átfogó képet ad arról, hogy milyen lehetne a multiverzumos téma, ha komolyabban foglalkoznának vele az alkotók, és nem járnának egyre nagyobb, sehová sem vezető tévutakon. Mert amíg az ezzel kapcsolatos filmek csak bizonyos aspektusait vizsgálták (és azokat sem valami nagy sikerrel), addig ez a sorozat konkrétan a hátán cipeli a Multiverse Sagát. Nem csupán megfürdőzik benne, hanem az egész showt egyes egyedül a címszereplőnek rendeli alá, aki a cselekmény végére nemhogy az MCU legerősebb karaktere lesz, de eljut egy olyan pontra, ami korábban egyenesen elképzelhetetlen volt ettől a figurától. Ezek után merje azt mondani valaki, hogy a Marvel nem alkot mély, intelligens történeteket és nem közvetít semmiféle művészi értéket: az első évadban az írók remekül fordították előnyükre az MCU egyik legrégebbi gyemekbetegségét (komfortzónából kilépni képtelen biztonsági játék) úgy, hogy egy olyan karaktert emeltek egy következő szintre, akiről már mindent elmondtak, amit csak lehetett, és akit a fan favorit státusza miatt sosem tudtak békén hagyni.
Korábban számtalanszor legyőzték és megalázták, néhányszor meghalt, aztán jobban lett, majd a jellemével kéz a kézben járó parafrázisból („gonosz vagyok, jó vagyok, megint gonosz vagyok”, és így tovább) kiszakítva egyúttal a végtisztességet is megadták neki. Elhalálozásával a karaktere gyönyörűen körbeért, szóval, hogy a neverending story lezárását követően továbbra is szükség van Lokira, azt a sorozat előtt mindenki kétkedve fogadta – de az első évad bebizonyította, hogy a karaktere nem szállt sírba, hanem épp ellenkezőleg, eben a szériában született meg igazán. A második szezon ugyanezen a nyomvonalon halad, szépen folytatja Loki életútját, fejlődését, miközben kicsit más húrokat penget, mint az előzmény. A sztori nem A-pontból B-be tart, sokszor epizódonként kétszer, háromszor vagy akár többször is változik a kitűzött cél, egyik idősíkből ugrunk a másikba, azt is olyan gyorsan, hogy követni is nehéz, és néha még a szereplők szájából sebtében elhangzó tudományos magyarázatokat sem tudjuk a helyükre rakni.
Ám a finálé felé haladva az addig kaotikusnak és kesze-kuszának tűnő narratíva mögött felsejlik egy logikusan átgondolt, okosan végigvezetett cselekmény, amíg végül minden kisebb-nagyobb dolog, minden egyes sztoriszál egységes egésszé forr össze. Pontosan úgy, ahogy Loki is összefogja az időfonalakat, hogy túlnőve mindenkin, ő legyen a Mindenek Atyja, aki időt és teret uralva cipeli a multiverzum őrzésének hatalmas súlyát. Ennek a hatalomnak óriási ára van, és mint tudjuk, a nagy erő nagy felelősséggel jár – és ezt a történet végén Loki is kénytelen megtanulni. Ez kérem szépen character development a javából! A figura, aki mindennél jobban vágyott a trónra, aki az uralomért tényleg szinte bármit megtett volna, végül elfoglalja a királyi széket, ám nem erőszakkal, pusztítással, népirtással, rabigával és zsarnoksággal, hanem önmaga feláldozásával és az uralkodás árának szükségszerű megfizetésével.
Tegyük csak oda ezt a Lokit a Thor vagy a Bosszúállók Lokija mellé. Legalább annyira különböznek, mint amennyire hasonlítanak, mindkettő önző érdekből tette, amit tett, annyi különbséggel, hogy amíg előbbi forró fejjel hajtott a céljaiért, elsöpörve mindent és mindenkit, aki az útjába került, addig utóbbi barátaiért, a hozzá közelállókért cselekszik, de ehhez muszáj saját maga elé helyeznie őket és a nyakába vennie az egész világegyetem védelmezésének feladatát. Teszi mindezt gondolkodás és habozás nélkül. Mert amíg a „régi” Loki hisztis, tomboló kisgyerekként rendre elbukott, addig ez az „új” Loki már tanult a hibáiból, beért, felnőtt a feladathoz, és rájött, hogy mi a rendeltetése, hol van a helye a világban.
Rettenetesen hosszú utat járt be idáig, és ennek az útnak minden egyes megtett lépése nem csupán az MCU leghatalmasabb, de a legjobb, legösszetettebb karakterévé varázsolta. Tom Hiddleston egyébként karrierje legnagyszerűbb alakítását nyújtja, öröm nézni minden rezdülését, amellett meg kifejezetten értetlenül állok, hogy sokan ezt a sorozatot Loki búcsújának fogják fel, holott az egyértelműen látszik, hogy kardinális szerepe lesz össznépi multiverzumos balhéban. Főleg, hogy az utóbbi évek szánnivaló tökörészésének fényében még mindig ez a széria foglalja össze legprímábban az MCU aktuális fejezetének sava-borsát – és már csak ezért is remélem, hogy nem dobják a Kang-szálat, mert csak most kezd érdekes lenni.
Továbbá a Loki minőségét látva felmerül a kérdés: mi tartott ilyen sokáig? Meg eleve, miért nem kezdték rögtön ezzel, ahelyett, hogy éveket pazaroltak el semmitmondó mellékágakra és a Multiverse Sagát alig-alig vagy egyáltalán nem kapargató töltelékfilmekre. Több mint valószínű, hogy már a stúdió is érzi, hogy hosszútávon ez így gáz lesz, nem véletlenül nyúlnak bele úton-útfélen a készülő produktumokba, és nem ok nélkül tologatják ide-oda a bemutatókat. Elvileg a multiverzumos témát lezáró Avengers: Secret Wars 2027 nyarán jön, ami még rengeteg idő, addig bármi lehet az MCU-val és a szuperhősműfajjal, sőt, ez a dátum sincs kőbe vésve, mégis, ha ez az ára annak, hogy ismét magára találjon a Marvel, akkor legyen. A Loki második évadja akár egy új korszak kezdetét is jelentheti, és bár mostanság egyre inkább szeretjük köszörülni a nyelvüket a franchise-on, ez a sorozat azért bebizonyította, hogy tud a Marvel, ha akar.
Gamekapocs értékelés: 8.5
Készítő: Michael Waldron
Rendező: Justin Benson, Aaron Moorhead, Dan DeLeeuw, Kasra Farahani
Producer: Tommy Turtle, Rachel Alter
Író: Eric Martin, Kasra Farahani, Jason O'Leary, Katharyn Blair
Szereplők: Tom Hiddleston, Sophia Di Martino, Wunmi Mosaku, Eugene Cordero, Rafael Casal, Kate Dickie, Liz Carr, Neil Ellice, Ke Huy Quan, Owen Wilson, Gugu Mbatha-Raw, Tara Strong, Richard Dixon, Jonathan Majors
Zene: Natalie Holt
Operatőr: Isaac Bauman, Oliver Loncraine
Vágó: Paul Zucker, Calum Ross, Emma McCleave
Gyártó: Marvel Studios
Forgalmazó: Disney+
Játékidő: 41-56 perc
Évadok száma: 2
Epizódok száma: 6
Premier: 2023. október 5. - november 9.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.