Gangs of Sherwood teszt

Link másolása
Mi történik, ha a klasszikus Robin Hood történetet nyakon ötjük egy nagy vödör steampunk disztópiával, egy csipetnyi inspirációval az utóbbi évek legnépszerűbb játékaiból, és az egészet becsomagoljuk egy négy fős co-op mókába? A Gangs of Sherwood, az történik.

Amikor először hallottam a Gangs of Sherwoodról, elsőre megtetszett a középkori angol mondahős kalandjainak szabadelvű feldolgozása, de az idő előrehaladtával, és a Nacon lelkén száradó The Lord of the Rings: Gollum érkezésével a kezdeti bizakodásom enyhülni kezdett. Aztán, amikor elnapolták a megjelenést, elkönyveltem, hogy ez a játék is egy katasztrófa lesz. Ekkor jött a RoboCop: Rogue City, és visszaadta a hitem. Bár teljesen különböző fejlesztőcsapatokról van szó, a kiadó ugyanaz mindhárom játéknál, és ugyan nem akarok olyan érdemeket tulajdonítani a Gollumnak, amelyeket nem érdemel meg, de egy biztos: olyan mélypont volt a Nacon életében, ahonnan csak felfelé vezetett az út.

Természetesen pár hónap alatt nem lehet összehozni egy értékelhető játékot, viszont a finomhangolás és optimalizálás főleg a fejlesztés utolsó szakaszában szokott zajlani. Ezért is lehetséges, hogy a kétszer is elhalasztott játékban, egy játékmódot leszámítva, nem találkoztam sem komoly bugokkal, sem pedig optimalizációval kapcsolatos problémákkal. A Gangs of Sherwood szerintem egy elfogadható, már-már jó játék lett. Nem kiemelkedő, nem a Nacon mennybemenetele, egyszerűen csak egy jó co-op móka, ami egyedül is teljes mértékben élvezhető. És ez szerintem egy nagyon fontos pont: élvezhető.

A sztori alapvetően ismerős lesz, mégis van benne pár eredeti elem. Richárd király a keresztes hadjáratról az Oroszlánszív nevű különleges, öklömnyi drágakővel tér haza. Ugyan a kő képességeit nem részletezi a történet, de neki köszönhetően szárba szökkent egy addig sosem látott technológiai és gazdasági fejlődés. Az Oroszlánszív egyben minden baj okozója is, mivel Nottingham bírója irigységében megölte a királyt és elbitorolta a trónját és az drágakövet is. Robin of Locksley barátaival, Mariannal, a bíró lányával, valamint Tuck baráttal és Little Johnnal karöltve igyekszik ellenállást szervezni és felvenni a harcot a zsarnokkal, hogy újra szabaddá tegye a királyságot.

Ügyes húzás volt a készítőktől, hogy a klasszikus Robin Hood-i motívumokat beemelték a játékmenetbe. Az ellenségek legyőzéséért, egyes tereptárgyak szétveréséért és ládák kinyitásáért pénzt kapunk, amit a checkpointokon a szegényeknek „adunk”, amiért cserébe csapatunk tagjai erősebbé válnak. Alan-a-Dale, mint az ellenállás képviselője is a mondavilágból lett átemelve, ahogy a rejtekhelyül, és központi hubként szolgáló Major tölgy is.

Ezen a helyen tudunk a küldetések között az összegyűjtött pénzből új kombókat és módosítókat venni, váltani hőseink között, megváltoztatni megjelenésüket, illetve begyakorolni mozdulataikat. A küldetések előtt kapunk egy kis bábelőadást, ami egyszerre ágyaz meg a hangulatnak, és tölti be az eligazítás szerepét is. A Gangs of Sherwood hangvétele igen könnyed, a karakterek párbeszéde az esetek túlnyomó többségében humoros. Nem harsány, nem is mindig találnak be a vicceik, viszont hőseink igyekeznek a megalapozni a "vidám fiúk" életérzést, és mivel én a Kevin Costner-féle Robin Hoodon és a Fuszeklik fejedelmén nőttem fel, nálam telitalálat volt a dolog.

Maga a harc egy könnyű és nehéz támadásokra építő, kombó alapú hack-and-slash, egy jó adag Devil May Cry életérzéssel (még a stílusmétert is átvették), és meghintve három csipet souslike mechanikával. A legtöbb pályán összecsapástól haladunk összecsapás felé egy elég lineáris útvonalon, közben pedig legalább egy főellenséggel összecsapunk. A dolgot néha megbolondítják mini hordamódos szakaszokkal, vagy egy kocsinyi robbanószer átkísérésével egy hídon az ellenséges katonák áradatában. Lesznek mellékfeladataink is, például szabadítsunk ki minden fogjot, ezzel is növelhetjük a nép felénk való elköteleződését.

Nem mondanám nehéznek a játékot, azonban az akció-RPG zsáner szinte minden játékmeneti elemét átvette: a könnyű és nehéz támadásokat, a kitérést, a könyörtelen, de kiismerhető bossokat, és végső soron a kudarc büntetését is. Ha elbukunk, de az erszényünk tele, akkor folytathatjuk a játékot, és minél többet költünk, annál több életerővel térhetünk vissza a harcba. Ez az összeg viszont drasztikusan nő, és szinte sosem lesz elég pénzünk egy második feltámasztásra, így viszont az egyetlen választható opció az egész pálya újrakezdése lesz. Ha ez mind nem lett volna elég, a bossok, akik szinte mind Marian bátyjai, hamisítatlan Borderlands-es bejátszással mutatkoznak be. És hiába tűnik ez az egész vegyesfelvágott összelopkodott ötletek halmazának, a játékmenet valahogy mégis egyben van, és a küldetések közepette észre sem vesszük ezt.

Talán a látvány eklektikussága is segít a játék keverék mivoltának elfogadásában, hisz a középkori elemek a viktoriánus, steampunk részletekkel és a deklaráltan futurisztikus vonásokkal elegyednek. Kedvencem a kakastollal díszített világháborús sisakot viselő, lézerirányzékos íjpuskával harcoló katonák voltak. Azonban a fura az volt, hogy hiába kéne elütnie ezeknek egymástól, mégis egységesnek éreztem ezt a világot. Nem mondanám kifejezetten szépnek a Gangs of Sherwoodot, viszont nem is bántja az ember szemét, igaz, abból, amit láttam, PC-n jobban néz ki. A messzebb lévő, grandiózus pályaelemek már-már epikusnak hatnak, elmosódott és igénytelen textúrákkal nem találkoztam, vagy ha mégis, nem vettem észre, mert a lényegre, a harcra terelte a játék a figyelmemet.

Természetesen vannak problémái a Gangs of Sherwoodnak, úgy technikaiak, mint dizájnbeliek, viszont előbbiekkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy még a hivatalos megjelenés előtt volt szerencsém játszani a játékkal, így simán lehet, hogy mindent megoldanak a fejlesztők az első patch-csel, már ha lesz ilyen. Ahogy fentebb említettem, egy helyen futottam bele egy komolyabb problémába, az egyetlen raid bossánál háromból három alkalommal crashelt a játék. Akadás, vagy más technikai probléma nem jött elő, konzolon stabilan hozza a 60 fps-t, viszont nem igazán van lehetőségünk semmilyen grafikai beállításra. Az mondjuk zavaró, hogy a meglévő beállításokat sem jegyzi meg, például a motion blurt sehogy sem tudtam kikapcsolni. Idegesítő apróság, de hiába választjuk ki, hogy offline szeretnénk játszani, a játékot akkor sem tudjuk megállítani, pedig ha van lehetőségünk választani online és offline mód között, akkor adná magát, hogy utóbbiban alapvető legyen a játék megállíthatósága.

Májkül PC-s különvéleménye:

"A forgalmazó jóvoltából volt lehetőségünk PC-n is kipróbálni a Gangs of Sherwoodot, aminek optimalizációja kapcsán elmondható, hogy hozza a kötelezőt. Egy RTX 3060 TI-jal felszerelkezve minden beállítást maxra húzva 1080p-ben szinte végig stabilan tartotta a 60 fps-t, egyedül a nagyobb tömegeket megmozgató harcok esetében volt érezhető némi teljesítménybeli ingadozás, de a DLSS bekapcsolásával ez is megszűnt. Szerencsére a töltési idők sem hosszúak, sőt, még HDD-re telepítve is aránylag gyorsan a kiválasztott pályán találjuk magunkat, ellenben, amit furcsállottam ezen a téren, hogy a tárgyak iszonyatosan közel popupolnak hozzánk és ezen sajnos érdemben egyetlen beállítás sem segít.

És ha már itt tartunk, a menükben kotorászva feltűnhet, hogy a megannyi lehetőség közötti bóklászás piszkosul idegesítő, ami a billentyűzetes és egeres kezelésnek köszönhető. Az átállíthatatlan séma ugyan játék közben kellően kézre áll és jól működik, a különféle opciók kiválasztásánál sokszor fogunk félrenyomni. Erre remek példa az almenük gyorsgombos váltogatása, amihez jobbra a szokásosnak mondható „E” billentyű van hozzárendelve, míg balra az „A”, ami mindenféle logikát nélkülöz, akárcsak az, hogy egyes helyeken a WASD-vel jelölhetjük ki a dolgokat, máshol meg a nyilakkal. Ennek, illetve a néhol konzolos, néhol pedig billentyűzetes kiírásoknak hála többnyire inkább az egeret használtam a menükben, ami nem annyira kézreálló, de legalább működik." – Májkül

Ahol már sokkal több problémába ütköztem, az maga a dizájn. Haverokkal a játék kifejezetten élvezetes lehet, ahogy az egymás képességeit kiegészítő karakterekkel harcolunk a zsarnokság ellen. Ettől függetlenül kérdésesnek tartom a játék szavatosságát. Az egyes pályák alapvetően lineárisak, igaz, érdemes felfedező útra menni egy-egy sikátorba az ott található ládákért, hisz passzív módosítókat és extra pénzt is innen szerezhetünk. A küldetések pont nem túl hosszúak, viszont össz-vissz 9 darabot kapunk belőlük. Ha lehet hinni a konzolnak, 6 óra alatt pörgettem ki a játékot, és ebben volt pár újrakezdés, illetve több karaktert is kipróbáltam. Ezen felül kapunk egy raid bosst, aki perpillanat elérhetetlen, egy boss rush módot és egy végtelenített horda módot, utóbbi kettőt a fő küldetéssor teljesítése után érjük el. És tartalom terén ennyit tud nyújtani a Gangs of Sherwood. Nem találtam arra vonatkozó információt, hogy terveznének-e valamilyen live service támogatást a játékba, esetleg DLC-ket vagy plusz küldetéseket, így ha minden karakterünket ki akarjuk maxolni, egy eszméletlenül repetitív grindolássá válhat a könnyed kooperatív móka. Ugyanis a csapatszintet leszámítva minden mást karakterenként mér a játék: ha kioldunk egy kombót például Little Johnhoz, annak nem kapjuk meg a megfelelő párját Marianhez, de a Robinnal befarmolt pénzt sem tudjuk például Tuck módosítóira költeni. Ez alapvetően nem lenne baj, de annyira azért nem izgalmas sem a történet, sem a játékmenet, hogy minimum négyszer végigjátsszuk a játékot.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a játék minden hibája ellenére abszolút vállalható, barátokkal kifejezetten jó szórakozás lehet. Ha a Nacon tartja ezt a felfelé ívelő pályát, jövőre kifejezetten emlékezetes címeket is kaphatunk tőlük. Robin Hood története már bizonyítottan kiállta az idő próbáját, viszont, hogy a sherwoodi banda kalandjaira emlékezni fogunk-e jövő ilyenkor, már kérdésesebb. Ha a fejlesztők nem eresztik el a játék kezét, akkor minden esély megvan arra, hogy életben maradjon a Gangs of Sherwood.

A Gangs of Sherwood 2023. november 30-án jelenik meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re, mi PlayStation 5-n és PC-n próbáltuk ki.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...