Revenge of the Savage Planet teszt

Kevés klisésebb téma létezik a világon az űrkolonizációs science fiction-nél, 2020-ban viszont a Typhoon Games képes volt valami újat alkotni a műfajban és rajzfilmes grafikával meg jó nagy adag humorral megtoldva elkészítette a kultjátékká vált Journey to the Savage Planetet. Most, 5 évvel később pedig megérkezett a folytatás is, a Revenge of the Savage Planet, amit az elődöt készítő stúdió bezárása után már annak utóda, a Raccoon Logic hozott el a nagyérdemű számára. De vajon tudja-e hozni az előd színvonalát? Tesztünkből kiderül!

A játék sztorija, ahogy az már a bevezetőben említésre került, igazából egy faék egyszerű űrkolonizációs sci-fi: a jövőben az Alta nevű mamutvállalat felvásárolta az előző részből ismerős Kindred Aerospace-t és megkezdte a Naprendszer gyarmatosítását. Időközben azonban a vezetőség rájött, hogy ez igencsak költséges és leállították a projektet. A baj csak az, hogy a gyarmatosítókat (vagyis minket) már kiküldték, akik így 100 év krioalvásból felébredve szembesültek a ténnyel, hogy kirúgták őket. Hazajutni pedig nem lesz egyszerű, mivel a felszerelésünk valahol elveszett. Szóval az élővilág veszélyeivel szembenézve vissza kell szereznünk a cuccainkat, hogy leléphessünk a Brutál Bolygó(k)ról.

Szóval már ebből is lejön, hogy a Revenge of the Savage Planetet nem a mély történet miatt fogjuk szeretni. Ami a játék valódi érdeme az egyben az első pozitívum is: a HANGULAT, így, végig nagybetűvel. Egy igazi "feel good" címről van szó, amiben az űrkolonizáció szórakoztató, vicces oldalát ismerhetjük meg. Ehhez nagyon sokat hozzátesz a rajzfilmes, színes grafika is: az élénk színeknek és az elnagyolt szereplőknek hála instant belopja magát az ember szívébe a Raccoon Logic alkotása. Valamint az animációk is igencsak mókásra sikerültek, még akár a fiatalabb korosztály számára is élvezhető lehet a játék.

Ha már a szereplőknél tartunk, akkor érdemes kitérni a következő pozitívumra: a játékban található élővilágra is, ami szintén nagyszerűre sikerült. Számos különféle, bizarr, ugyanakkor lenyűgöző lénnyel fogunk találkozni a felfedezéseink során. Persze, ezek nagy része olyan amit már láthattunk más alkotásokban, a dizájnnak hála viszont nem lehet rájuk panasz. A sztárok egyértelműen a nagyszemű, nagyfejű, gömbalakú mosómedvék (illetve később rókák), de találkozhatunk még többek közt gyümölcskocsonyákkal, kokszos rákemberekkel, krokodil-rinocérosz-vaddisznókkal, illetve sétáló gombákkal is. Ezeket lemészárolva juthatunk nyersanyagokhoz, viszont nem mindet tudjuk egyszerűen csak lelőni, vannak, amiket előbb a magasnyomású slaggal kell meggyengíteni, vagy addig kell csapkodni az ostorral, amíg a páncéljuk össze nem törik, hogy aztán a gyengepontjukat kihasználva leterítsük őket.

Azonban ha nem akarunk túl nagy vérengzést okozni, akkor az ostor/lasszót használva be is foghatjuk őket, hogy aztán a viváriumban lakjanak, ahol meg is lehet majd őket simogatni. Az elfogásuk egyébként néha kötelező lesz egy-két fejlesztés megszerzése céljából, amiket az állatok vizsgálatával érhetünk el. A fauna ráadásul világonként eltérő, így mindegyik bolygón más-más jószággal találkozhatunk, szóval tényleg változatos a felhozatal. Ugyanez a változatosság igaz a már említett bolygókra is. Elutazhatunk őserdőkbe, sivatagokba vagy éppen jégmezőkre is. Valójában egyik sem számít kifejezetten nagy újdonságnak, viszont mindegyik elég szépen van ábrázolva ahhoz, hogy az ember szívesen felfedezze, kiismerje őket és gyönyörködjön az elé táruló tájban.

A pozitívumok sorát erősíti még a letisztult, abszolút könnyen kezelhető irányítás is. Egyszerű, viszont egyáltalán nem buta vagy primitív: minden megtalálható, amire egy ilyen akció-kalandjátékban szükség van, se több, se kevesebb. Kezdésként nem sok mindent tudunk csinálni az olyan alapvető mozgások mint a sprintelés vagy az ugráson kívül. A játék elején még a gombákat is fel kell rúgnunk ha nyersanyagot szeretnénk kinyerni belőlük. Később azonban egyre ügyesebbek leszünk, szerzünk valódi lőfegyvert, multifunkciónális tömlőt, illetve megtanuljuk a parry-t is, hogy visszakézből elháríthassuk a különféle, felénk érkező lövedékeket.

Ez utóbbi hallatán azonban nem kell aggódni, ez egyáltalán nem egy soulslike cím, ahol a "git gud"-elv érvényesül és 5 órába telik legyűrni az első boss-t, a küldetések nagy része első próbálkozásra teljesíthető, szóval az egyszerűség magára a játékmenetre is igaz. Valójában egy tipikus túlélő játékról van szó, ahol az a feladatunk, hogy felfedezzük az adott területet és elég nyersanyagot gyűjtsünk a fejlesztések megvásárlásához, amikkel aztán újabb területre juthatunk el és így tovább. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs benne kihívás, ha az ember nem elővigyázatos eléggé akkor hamar valamelyik bizarr jószág ebédjeként fogja végezni. Ekkor pedig a respawn után vissza kell baktatni a halál színhelyére, hogy visszaszerezzük az elveszett loot-ot. Szerencsére ilyenkor igénybe vehetjük a pályán elszórt teleportkapukat, amik a fast travel-t szolgálják, feltéve, hogy aktiváltuk őket.

A legjobb pedig, hogy mindezt megoszthatjuk egy barátunkkal is, feltéve, hogy van ilyenünk, a kampányt ugyanis lehet kooperatív módban is játszani, ami szintén hatalmas pozitívum. Sőt, az egész játékon érződik, hogy ezt eredetileg egy kooperatív címnek szánták, így ugyanis még szórakoztatóbbá válik a virtuális expedíció. Ez leginkább akkor válik hangsúlyossá, amikor az egyik játékos megpróbálja felszedni a mcguffint, a másik közben fedezi őt az érkező szörnyek sokaságával szemben. Illetve egy-egy elhalálozást is meg lehet akadályozni a kooperatív módban, ha elég gyorsak vagyunk.

A játék legerősebb aspektusa azonban egyértelműen a humor, ami olyan szinten tróger, hogy arra szavak nincsenek, persze a lehető legjobb értelembe véve. A fárasztó szójátékoktól a morbid vicceken át egészen a társadalom kritikus szatíráig mindent bevet a Revenge of the Savage Planet és az esetek többségében be is talál. Az aduásznak egyértelműen a bázison található nagy képernyős TV-n látható reklámok számítanak, amikből úgy árad a fogyasztói társadalmat, meg az egész corporate culture-t kifigurázó gúny, hogy azt öröm nézni. Az pedig, hogy mindegyik élőszereplős már csak hab a tortán. Sajnos ez a humor bizonyul az egyetlen negatívumnak is, ugyanis néhol már eléggé gusztustalanná válik, így, akinek nem elég erős a gyomra, az nem biztos, hogy vevő lesz rá.

Végszóként a Revenge of the Savage Planet egy piszok szórakoztató cím lett, ami méltó utóda a Typhoon Games alkotásának, sőt, talán még túl is szárnyalja azt. Aki vevő a casual túlélő játékokra vagy a bunkó, kretén humorra és nem zavarja ha egy játék élénk színekkel operál, nem pedig a szürke 50 árnyalatából áll a palettája, az nyugodtan tehet vele egy próbát. Ha pedig egy haver is be tud szállni, csak még jobb lesz az élmény. És még csak nem is drága!

A Revenge of the Savage Planet május 8-án jelent meg PC, Xbox Series X|S és PlayStation 5 platformokra, valamint a Game Pass kínálatába. Mi Xbox Series S-en teszteltük.