Capcom Fighting Collection 2 teszt

És milyen is volt az a hőskor? Nem volt rossz egyáltalán! Jómagam még egyébként Dreamcast-en toltam ebből a 8 játékból 5-öt. Emlékszik még valaki a Sega, eme sikerében sajnos igen korlátozott konzoljára? Kár érte. Most így, 20-25 év elteltével, kíváncsian vártam mit fog kiváltani belőlem, ha beröffentem valamelyik, mondhatni, időszámítás előtti gémet. Nos, újra ott voltam, ott ültem a képcsöves TV előtt és lenyűgöztek a hibátlanul meganimált 2D-s sprite-ok. Akkor még nem volt minden játék open world, nem volt mindenhol skill fa és nem kellett a fél életed a képernyő előtt töltened, hogy végigvidd. Nem volt ray tracing, meg nem azt néztük, hogy mi hány fps-sel fut, egyszerűbb idők voltak, de valahogy mégsem szórakoztunk rosszabbul.

De nézzük is milyen játékokat hozott nekünk a Capcom Fighting Collection 2 ©CAPCOM ©︎SNK CORPORATION ALL RIGHTS RESERVED:

• Capcom vs SNK Millenium Fight 2000 PRO
• Capcom vs SNK 2 Mark of the Millenium 2001
• Power Stone
• Power Stone 2
• Project Justice ( japánban: Moero! Justice Gauken)
• Street Fighter Alpha 3 Upper ( japánban: Street Fighter Zero 3 Upper)
• Capcom Fighting Evolution ( japánban: Capcom Fighting Jam)
• Plasma Sword: Nightmare of Bilstein ( japánban: Star Gladiator 2: Nightmare of Bilstein)

Mielőtt kitérnénk a konkrét játékokra, előtte nézzük meg, milyen beállítási lehetőségeink vannak általánosságban. A szemfülesebbek már észrevehették, hogy pár játék mellé odaírtam a japán címet is, ugyanis választhatunk, hogy az angol vagy a japán verzióval szeretnénk játszani. A játék ezúttal ugyanaz marad, csak a nyelv változik. Minden játékhoz tartozik egy alapmenü is, ahol a fokozatot, az óra sebességét, a meccsek számát és hasonlóakat tudunk beállítani.

Ezen felül azonban még akad egy EX menü is, ahol például ki-be kapcsolgathatjuk a rejtett karaktereket, bekapcsolhatjuk, hogy egy teljesebb játéktermi élmény érdekében legyen e boot képernyő, választhatunk az eredeti soundtrack és hangeffektek, valamint az újrakevert verzióik közül. A játékokon belül pedig választhatunk képernyőfiltereket, ezt persze mindenki saját szájíze szerint állítja be, nekem valahogy a "G" filter tetszett a legjobban. Kapunk még lehetőséget a belső felbontás emelésére is, kétszerestől négyszeresig, természetesen az eredeti mellett, - kivéve a Street Fighter Alpha 3-at, ott ugyanis ez az opció valamiért nem elérhető - illetve beállíthatjuk a játék képernyőjének méretét, hogy eredeti 4:3-ban oldalt két sávval - aminek kinézetét szintén tudjuk változtatni - vagy az én esetemben 16:9-ben, a teljes képernyőt kitöltve játszanánk e szívesebben. És van még gyors mentési lehetőségünk is, ám érdemes fejben tartani, hogy egy mentési helyünk van mindre, tehát, ha az egyik játékban mentünk, majd utána egy másik játékban is menteni szeretnénk, akkor a mentések felül írják egymást. Ez már az előző kollekciónál is így volt, sajnos ezt a hibát nem sikerült orvosolni.

Az első játék amit kipróbáltam a Capcom vs SNK Millenium Fight 2000 PRO volt, ebben a Capcom és az SNK verekedős játékainak színe java vonul föl egymás ellen, egész pontosan 35 karakter közül választhatunk. A már említett EX menüben alapbeállításként be vannak kapcsolva, hogy a rejtett karakterek is köztük legyenek, ám őket az eredetiben úgy kellett megnyitni különböző kritériumok teljesítésével. A főmenüben a játékok körben vannak elhelyezve, kiválasztjuk mivel szeretnénk játszani, majd választhatunk, hogy training módban, arcade módban, vagy versus módban szeretnénk nekivágni a kalandnak. Nincsenek meg az eredeti menük a játékokhoz, ami picit elvesz a feelingből, ráadásul eredetileg ebben a játékban volt egy színezési opció is, ahol gyakorlatilag bármilyen színűre átfesthettük a karaktereket, aminek itt nyoma sincs. Ám maga a játék ugyanolyan mint régen, az irányítás tökélyre csiszolt és a 2D-s sprite-ok nagyon szépek, szinte mint egy játszható rajzfilm, a hátterek és a pályák úgyszintén kiválóak és az arcade módban mindegyikhez jár egy kis bevezető is. 

A folytatás, vagyis a Capcom vs SNK 2 Mark of the Millenium 2001 szintén kiváló játék, itt már 48-ra bővült a karakterek száma, a pályák is már erősen 3D-s effektekre építkeznek, de ízlésesen tálalva, főleg a sivatagos pályán Nairobiban, ahol egy dzsip ugrat át felettünk. Visszanyúltak egészen a kezdetekhez, ugyanis még a Street Fighter első részéből is tűnik fel karakter, nevezetesen Eagle, SNK oldalról pedig bekerült a Samurai Showdown-ból Haohmaru is. A londoni pálya zenéje pedig egy igazi klasszikus, ami azóta se megy ki a fejemből.

A Power Stone, egy talán kevésbé ismert sorozat, én úgy gondolom méltatlanul, ez is egy kiváló játék, itt már teljesen 3D-ben harcolunk. Négyzet alakú pályákon, 8 - a rejtett karakterekkel együtt 10 - karakter közül választva gyakhatjuk egymást. A környezet maga is használható fegyverként, bedobhatjuk ellenfeleinket például egy nagy ventilátorba, hozzájuk vághatunk ládákat, megpattanhatunk a falról, felmászhatunk oszlopokra. Közben persze oda kell figyelnünk, hogy nehogy az ellenfél szedje össze hamarabb a 3 gyémántot mint mi, mert azok segítségével átalakulhatunk és az egész pályát lefedő különleges mozdulatokat engedhetünk szabadjára. A játék arcade módja alapbeállításon is piszok nehéz, főleg a vége felé csúnyán csal a gép. A Power Stone 2 minden téren felülmúlja elődjét, a pályák immár többfázisúak, van olyan rész ahol a verekedés helyett egy guruló szikla előle kell menekülnünk, vagy éppen tűz elől ugrálva kell bemenekülnünk egy kastélyba. Több fegyver, több lehetőség, több karakter, akár négyen is játszható egymás ellen, ennél jobb többjátékos mókát keveset láttam. Ráadásul az első részben a kameranézet olykor eléggé frusztráló, a folytatásban ezt is sokkal jobban oldották meg.

A Project Justice szintén 3D-s, ebben a játékban rivális iskolák diákjaival fogunk harcolni, ám 2D-s síkon. Az irányítás nem a legjobb, maga sztori is a klasszikusan elborult japán túlzás. Három fős csapatokból válogathatunk, de minden meccs elején választhatunk, hogy a csapat melyik tagjával szeretnénk harcolni. A többi játékhoz képest itt egész kis történetet viszünk végig a sztori módban, átvezetőkkel.

A Street Fighter Alpha 3 személyében szintén jó játékot üdvözölhetünk, az irányítás itt is tökéletes, mint az a Capcom féle 2D-s verekedős játékoktól megszokott. A grafika nagyon igényes, és minden karakternek van egy saját, egyedi pályája. Az arcade módban minden karakter külön a saját egyéni sztoriján halad végig.

A Capcom Fighting Evolution, egy a Capcom által kiadott verekedős játékokból afféle válogatás. Street Fighter 2, Street Fighter Alpha, Darkstalkers, Red Earth, Street Fighter III, ezekből a játékokból szedtek ki karaktereket és gyúrták egy játékba. Az egyetlen új karakter Ingrid. Ez a játék kicsit felemás érzéseket váltott ki belőlem, a hátterek elnagyoltak, azt is mondhatnám csúnyák, a karakterek meg csak be lettek másolva más játékokból, Ingrid kivételével. Egynek elmegy, de semmi extra.

A Plasma Sword: Nightmare of Bilstein-ről viszont nem is tudom mit mondjak... Lényegében egy Star Wars ihlette 3D-s verekedős játék. Legalábbis amikor megláttam a karakterválasztón azt a Chewbacca, vagy inkább Ewok-szerű valakit vagy valamit, Gamof-ot, akkor nehéz volt másra asszociálni. Aztán rátaláltam Saturn-ra, az az arc... Ez a játék nosztalgia nélkül már kifejezetten csúnya és rosszul irányítható, mondhatnám frusztráló, barátokkal poén céljából elmegy, de a hőskor kvintesszenciáját máshol érdemes keresnünk.

Összességében ez a kollekció nem rossz, ám az hogy az előző gyűjteményhez képest 10 játék helyett csak 8-at kapunk eleve érthetetlen, és abból a 8-ból is a Capcom Fighting Evolution igazából egy válogatás a válogatáson belül, ami kicsit olcsó húzás. A Plasma Sword pedig vicc kategória. Persze kevésbé ismert címeket is elő lehet venni, nem is ezzel van a gond, csak amikor ennyire limitált a felhozatal, akkor az embernek hiányérzete támadhat. Persze tegyük hozzá, hogy valószínűleg lesz még ilyen kollekció, hiszen a Capcom háza táján bőven akad még amiből lehet meríteni.

A Capcom Fighting Collection 2 május 16-án jelenik meg PC-re, Nintendo Switch-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Mi PC-n teszteltük.