s.p.l.i.t teszt

Ugyan a játék már 2023-ban elérhető volt az Itch.io felületén, a valódi siker csak egy évre rá, a Steames megjelenést követően érkezett meg, mikor is pár felkapottabb streamer és youtuber mit sem sejtve kipróbálta és ahogy mondani szokták, a többi már történelem. A pár eurós Buckshot Roulette egy csapásra az internet sztárja lett, a projekt mögött álló egy szem fejlesztő, Mike Klubnika neve pedig bekerült a köztudatba, aminek következtében minden korábbinál nagyobb figyelem mellett kellett elkészítenie a következő agyszüleményét. Ez lett végül a s.p.l.i.t, ami teljesen más élményt kínál, mint a vadászpuskás durrogtatás, de vajon így is sikerül vele megismételni a tavalyi bravúrt?

Nos, szerintem nem, ugyanakkor ez korántsem jelenti azt, hogy a s.p.l.i.t rossz játék lenne, sőt, az általa prezentált személyesebb, pszichológiai horrorutazás bizonyos tekintetben maradandóbb élményt nyújt, mint a jóval limitáltabb eszköztárral dolgozó, sokszor a vakszerencsére épülő Buckshot Roulette. Viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, miszerint utóbbi pont az ilyesfajta limitációknak és random faktornak köszönhetően válhatott azzá a kultjátékká, ami végül lett belőle. Na, ez a s.p.l.i.tet egyáltalán nem fenyegeti, még úgy sem, hogy az elborult, gyerekjátékoknak látszó karaktereket főgonoszként szerepeltető „jumpscareszimulátoroknak” hála a horror műfaja éppen sokad virágzását éli.

Csakhogy míg a sokadik Five Nights at Freddy’s klón arcunkba mászó „cuki” szörnyeit könnyű marketingelni, hiszen elég felbérelni pár sikoltozó tartalomgyártót és az elvakult rajongók máris nyitják a pénztárcájukat, addig a s.p.l.i.t nyomasztó atmoszférája akkor működik igazán, hogyha azt mi magunk éljük át, méghozzá egyedül a sötétben. Mondjuk ez a megközelítés tökéletesen illik a játék főtémájához is, legalábbis amennyiben hitelt adunk a hackereket övező sztereotípiáknak, miszerint a külvilágtól elzártan, kizárólag a monitorok fényei mellett tengetik mindennapjaikat, ahol egész álló nap mást sem csinálnak, csak pornót néznek, gyorskaját zabálnak és védett szervereket törnek fel.

A valóság azonban ennél sokkal nyomasztóbb, mivel akár nemes, akár rossz szándék vezérli őket, sosem érezhetik magukat teljes biztonságban, hiszen az aktuálisan kiszemelt cég védelmi rendszere bármikor rájuk rúghatja az ajtót. Ezeket a feszült pillanatokat legális keretek között ilyen mélyrehatóan eleddig még nem igazán élhettük át, a s.p.l.i.t viszont pontosan ezt a semmihez sem fogható, paranoid élményt adja vissza, méghozzá egy meglehetősen félelmetes csavarral kiegészítve. A chatszobában összedolgozó hőseink ugyanis egy olyan intézmény adatait próbálják meg nyilvánosságra hozni, ahol a hatalommal való visszaélés csak a jéghegy csúcsa és minél lejjebb ásunk a titkosított könyvtárok sűrűjében, annál borzalmasabb dolgokat fedezhetünk fel.

Mindezekre a terhelő információkra egyébként a különféle CRT monitorjainkon keresztül tehetjük rá a kezünket, amiken nemcsak beszélgethetünk a fentebb már emlegetett társainkkal, hanem kisebb-nagyobb feladványokat is megoldhatunk rajtuk. Ezek rendszerint kimerülnek pár kulcsszó begépelésében, esetleg egyes fájlok törlésében, illetve módosításában (az ezekhez szükséges plusz információkat bármikor kinyomtathatjuk magunknak a képernyők melletti papírra), amik végeztével szkriptelt beszélgetések képében rögtön tovább is gördül a narratíva.

A játékmenet a Buckshot Roulettehez hasonlatosan tehát egyszerű, de nagyszerű, a végig jelenlévő nyomasztó atmoszférának hála pedig egy pillanatra sem érezhetjük majd biztonságban magunkat. Ezt az érzést erősíti tovább bennünk a háttérben megbújó, indusztriális hangfoszlányokból összeálló zenei aláfestés is, aminek hatására sokszor hatalmas kihívás lesz az éppen aktuális feladatunkra koncentrálni. Utóbbiak között egyébként akad pár meglehetősen nyakatekert darab is, azonban, hogyha sikerül ráállítani az agyunkat a játék logikájára, akkor onnantól kezdve jóval élvezetesebbé válnak a virtuális gépeken való ügyködéseink. Sajnos viszont hiába értjük meg és kezdjük el látni a mátrixot, mindennek nem sokáig örvendhetünk, hiszen a s.p.l.i.t nagyjából egy óra alatt véget is ér, amin szerencsére azért a nyomott árcédula, illetve a többféle befejezés valamicskét azért kompenzál.

És persze ne felejtsük el a korábban már többször is emlegetett, az elejétől a végéig jelenlévő, elképesztően nyomasztó atmoszférát, valamint az ötletes játékmenetbeli elemeket sem, amiknek hála Mike Klubnika a Buckshott Roulette után, kicsit másképpen ugyan, de ismét egy semmihez sem fogható, hihetetlenül egyedi játékélményt álmodott meg a képernyőinkre. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez a rövidke hackerkedés eladott példányszámban sosem fogja megközelíteni a vadászpuskás oroszrulett sikerét, ugyanakkor akik lesznek olyan bátorak és beneveznek rá, azok sosem fogják elfelejteni a stílusos látványvilággal megáldott CRT monitorokkal eltöltött közös órácskákat, csak aztán bírják végig idegekkel.

A s.p.l.i.t július 24-én jelent meg, kizárólag PC-re.