Karate Survivor teszt

A 80-as években a klasszikus akciófilmek aranykorát éltük, ezen belül is a harcművészetek kerültek előtérbe, Van Damme, Chuck Norris, Jet Li és főként Jackie Chan igen termékenyek voltak ekkoriban. A Karate Survivor nem titkoltan ebből az érából merít, a főszereplő fizimiskáját és képességarzenálját elnézve pedig hongkongi fenegyerekünk volt a fő inspiráció, az egész játék olyan, mintha egy 5 felvonásos Jackie Chan filmbe csöppentünk volna. Az ikonikus hajkorona, a sport cipő-gatya-ing-hasitasi kombó erre még jobban ráerősít, a pályákon leművelhető spéci manőverek pedig csak felteszik az i-re a pontot.

A roguelike stílusban készült alanyunk nagyon ötletesen vegyíti a bullet helles beat ’em up akciót és a „pakliépítős stratégiát”, hagyományos értelemben nem tudunk gombnyomásra támadni, de a szintlépések után kiválasztott harcművészeti mozdulatokat sorba rendezve bizonyos időközönként automatikusan eldurran a kombónk. Ezek rendkívül változatosak és látványosak, ráadásul nem csak a sebzésük mértéke tér el, de egyéb extrákat is tudnak. Van amelyik enyhén hátrébb löki az ellenfeleket, van, ami vérzést okoz, de van olyan is, ami jobban áthatol az agresszív tömegen. Ezen felül a támadás szöge és iránya is lényeges tényező, a lábsöprés például 360 fokban pusztít, míg a pávián stílusú shaolin csapás csak hátrafelé üt mindössze 45 fokban. A csetepaté közben szinte minden szétverhető körülöttünk, viszont a pinyátákat és az ATM-eket ellenfelek bevonása nélkül is kifoszthatjuk.

A menü és a játékmenet egyszerű és letisztult, a főképernyőn lévő szekciókat nagyon pofás videókazetták formájában lehet kiválasztani, majd a három nehézségi fokra bontott 5 ’sztori’ pályát CD-k szimbolizálják. Változatos helyszíneken bunyózhatunk és a főellenségek is ötletesek, a szupermarketben bagettel verhetjük arcon a rosszfiúkat, de kihívások teljesítése után bevásárlókocsikat és komplett raklapokat is a tömegbe rúghatunk. A kocsmában a billiárd dákó, az eldobható hamutál, söröskorsó és a pusztító chopperek teszik egyedivé a légkört, a tetőn virágcserepek repülnek, leboríthatjuk a víztornyokat és átlendülhetünk más házakra hatalmas bambuszokkal, az építkezésen pedig mindenféle ott található alapanyag és munkagép lesz segítségünkre. A metrós pálya alapvetően nagyobb terekkel operál, de a kisebb irodák és a metrószerelvények igazi halálcsapdává válhatnak a számító ellenfelek miatt, amikor belépünk az egyik ajtón, akkor a tömeg egy része már indul is a kijárat felé, hogy beszendvicsezzen.

A nehézség alapvetően szépen épülget ahogy haladunk, bizonyos támadások és feltételek után folyamatosan nyílnak meg az újabb és újabb mozdulatok, de a pályán lévő berendezésekkel és tereptárgyakkal is csak megnyitásuk után léphetünk interakcióba — szekrények és hűtők ajtajának odacsapása, fotelbe ülve pörgés, falról hátra szaltó stb. A lecsapott huligánok pénzkötegeket hagynak maguk után, ami az XP-nek felel meg, ezekkel szintet lépünk a futamok alatt és mindig feldob 3 választható opciót. Növelhetjük a sebzést, a critical esélyét és erejét, a sebességünket, a hp méretét és az automatikus visszatöltődés mértékét, vagy választhatunk egy támadás kártyát az egyik üres helyre — van még azért ezeken kívül több opció is. Ha újra feldobja az adott mozdulat lehetőségét, akkor akár 7 szintet is ráhúzhatunk, a negyediktől tűzcsóvát húz az ütés-rúgás, a végén pedig már brutálisan erős lesz.

A permanens fejlesztéseket kivert fogakkal válthatjuk ki, ez talán a legfontosabb részlegünk, leszámítva a technikásabb és erősebb támadásokat. Az sem mindegy hogyan pakoljuk be a szekvenciákat, szín szerint piros, kék és sárga színű kártyák közül lehet választani, ha pedig csak ugyanolyan színeket választunk, akkor összetapadnak és akár 200% sebzés bónuszt is eredményezhet — 6 egyformánál. A későbbiekben számokat is kapnak majd a lapok, így a növekvő sorrendbe rendezett kombók tovább erősítik karakterünket, ez a konzolos megjelenés első napjaiban bugos volt, de azóta orvosolták. Lehetőség van másfélszeres sebességgel nyomulni, egy kis bemelegítés után ez már ajánlott, a sokadik futamnál pedig kifejezetten igényli az ember.

A nehézségre picit visszatérnék, a kijelölt időlimitet túlélve szembenézhetünk a főellenségekkel, ők jól néznek ki és más taktikát igényelnek, viszont amint megjelennek a tumultus megszűnik és csak nagyon szolidan kapnak maguk mellé erősítést. A bossok úgymond eléggé kiszámíthatóak, jól telegrafálhatóak — vörösen jelzik merre és mekkorát támadnak — és magatehetetlenek, ha ideérünk akár a legnehezebb fokozaton is nyert ügyünk lesz. A Master és Legend fokozaton se lesz komolyabb problémánk, ha jó képességeket választunk, bár az utolsó két pálya esetében van egy érezhető szakadék a nehézségben. A regenerálódás feltuningolása például szinte kötelező elem, a program nagyon zsugori az élettöltőkkel, a pályán elhelyezett 2 fix kínai kaján kívül elképesztően ritkán dobnak magukból az ellenfelek. A zászlós ugrás szintén nagyon fontos lesz, ezt megnyitva be tudunk ugrani a zárt szobák ablakocskáin, ahol limitált lőszerrel betöltött fegyvert, HP töltőt és egy random számú fejlesztést tartalmazó táskát találunk — utóbbi eshet még minibossokból és körvonallal ellátott felerősített ellenfelekből is.

Látvány és hangzás terén szintén visszautazunk az időben, a szintetikus instrumentál muzsika remek aláfestést biztosít a 16 bites időkre hajazó retró grafikához, a pixel art több helyen tetten érhető, de azért a digitális eszközök is felfedezhetők a simább háttérelemeknél. Az ellenfelek sokszínűek, az 1-2 újra felhasznált modellt pedig olyan ügyesen dizájnolták, hogy elsőre fel sem tűnik klón mivoltjuk. Az illusztrációkból sajnos nagyon kevés van, konkrétan 1 kép van a főmenüben, amin a főszereplő és a főellenségek láthatók, a többi karakterről is elnézegettem volna ilyeneket egy galériában. A hibákat nagyítóval kell keresni, talán a fő mód hossza, ami picit karcsúra sikeredett, és néha nem akar átcsúszni vagy átugrani egyes helyeken a karakter elsőre, emiatt volt pár kínos instant game over. A felvehető fegyverek még nagyon keresztbe tudnak tenni, az elején ezek gyors és hasznos eszközök, de az izmosabb ellenségek érkeztével öngyilkosság véletlenül felvenni őket — nem lehet eldobni, el kell használni.

A Karate Survivor eredetileg PC-re készült az Alawar stúdió jóvoltából, és tavaly októberben jelent meg. Nem sokkal később decemberben ingyenes frissítés formájában a végtelenített Endless móddal bővült (kék VHS kazetta), ami a szavatosságnak jót tett, és reményt ébreszthet a DLC-ben reménykedő felhasználók körében — egy co-op mód nagyot szólna. A pályák CD-in egy A betű szerepel, remélhetőleg ez is arra utal, hogy a jövőben lesz esetleg valami B verzió mindegyikhez. A különböző fórumokon ezerrel ötletelnek a rajongók, én is örülnék további pályáknak, de a hihetetlenül kedvező árfekvés és a szórakoztató játékmenet miatt már így is teljesen elégedett vagyok.

A Karate Survivor PC-re 2024. október 30-án jelent meg, a konzolos változat viszont csak most, augusztus 28-án érkezett meg PlayStation 5, Xbox Series X|S és Nintendo Switch platformokra, jelent teszt a PlayStation 5 változat alapján készült.