Ezzel a noir filmekbe illő felütéssel is kezdődhetne a The Last Case of John Morley, ám helyette egy rendkívül hangulatos, horrorisztikus jelenetbe csöppenünk. Egy sötét erdőn keresztül menekülünk valami elől, ami ha elkap, garantáltan végünk. Az Unreal Engine ereje még így, egy indie játékon keresztül is tetten érhető, a borzongás folyamatosan fokozódik, hősünk már csak pár méterre van a menedéket jelentő kunyhótól, amikor egy szörnyű női alak tör ki az ajtón és ekkor felébredünk. Hogy ennek a rémálomnak mi köze van az egyébkénti lineáris nyomozáshoz, a kihűlt nyomok utáni kajtatáshoz és egy 20 éves gyilkossághoz, az a játék 3-4 órája alatt szépen, fokozatosan kiderül.
Az Indigo Games számára nem ismeretlen az atmoszferikus, belső nézetes puzzle horror játékok világa, legfrissebb játékuk is egy ilyen narratív élmény. Sablonos, ám mondhatni örök történetet kapunk: magánnyomozó hősünk egy kórházi kényszerpihenőt követően újra munkába áll. Egyből meg is találja egy titokzatos hölgy, Fordside grófné, aki óriási összeget kínál neki, amennyiben kinyomozza, hogy ki ölte meg a lányát 20 évvel korábban. Morley fel is kerekedik, hogy első körben a családi birtokon, aztán pedig egy szanatóriumban nyomozzon Elody Fordside gyilkosa után.
A The Last Case of John Morley legnagyobb erőssége egyértelműen a hangulata, amit az Unreal Engine technikai képességeinek köszönhet. Az elhagyatott épületben való bolyongás szórakoztató, amikor pedig felbukkan egy furcsa idegen késsel a kezében, bizony a vér is meghűlt az ereimben. A The Last Case of John Morley nem horror, de mégis sikeresen elérte, hogy az alaksori folyosókon aggódva forduljak be.
A remek hangulat mellé egy középszerű játékmenet és történet párosul. A nyomozás szó szerint kimerül abban, hogy mindennel interakcióba lépünk, aminél felugrik az erre utaló ikon. Maga a történet tipikus detektív sztori, azzal a csavarral, hogy rajtunk kívül összesen két másik karakterrel találkozunk és lépünk interakcióba. Az összes többi NPC a 20 évvel korábbi események rekonstrukciója során egy bizarr, kissé ügyetlen, ám a célnak teljesen megfelelő 3D-s diavetítés keretein belül jelenik meg. Itt sincs szükségünk dedukciós készségekre, Morley mindent összerak helyettünk, ami a terjedelem miatt rendben is van.
Viszont számomra az igazi mélypontot a játék technikai eszköztára jelentette. A The Last Case of John Morley fejlesztői ugyanis a Steam-adatlap ellenére is rengeteg környezeti elemet, plakátot, feliratot, sőt festményt és szobrot is AI-val generáltattak le. Nem szeretnék most belemenni abba a diskurzusba, hogy mennyire jó vagy rossz dolog az AI a fejlesztésben, vagy hogy gate keeping-e az, hogy csak az lehet grafikus, aki tud rajzolni. Viszont a The Last Case of John Morley történetében és cselekményében is központi szerepet kap a művészet, az önkifejezés, az érzelmek, sötét gondolatok és rémálmok interpretálása, vászonra vitele. Pont olyan elemeket sikerült a mesterséges intelligenciával elkészíttetni, amelyeket emberi mivoltuk miatt becsülünk.
De az Indigo Gamesnél lényegesen nagyobb csapatok is használnak ilyen eszközöket, igaz, nem feltétlenül ennyire látványos helyeken, meg amúgy is, ez a jövő, el kell fogadni és örülni neki. Legyen, fogadjuk el egy algoritmus által festett képről, hogy egy szkizofrén lány keze munkája. Biztos nem volt grafikus vagy művész a csapatban. De hogy animátor sem, aki esetleg jártasabb lett volna az Unreal Engine terén, az már tényleg irritáló volt. Tiszta szerencse, hogy a megjelenő karakterek 90%-a csak kimerevedett állapotban látható, bár jobban belegondolva, lehet nem is annyira művészi, semmint technikai okok állhatnak emögött a megoldás mögött. Az a kettő, akit mozgásban is látunk, valami borzalmas. A mozgásuk, a kéz és arcanimációik egyszerűen amatőr szintet képviselnek, ami még egy indie csapattól sem elfogadható. A szinkronhangok csak rontottak a dolgon, egészen a stáblistáig tanakodtam, hogy vajon a szöveget is géppel olvastatták fel, ha már a festményeket és plakátokat így oldották meg. Az az élettelen, színtelen előadásmód, az érzelmek közvetítésének teljes hiánya és a furcsa, természetellenes hangszín mesterséges intelligenciáról tanúskodott, ám a jelek szerint több szinkronszínész is dolgozott a játékon, csak mindenkinek egy marék lónyugtatót adtak a stúdióban.
Ha szeretjük a megkapó hangulatot árasztó, rövid, történetre fókuszáló játékokat, akkor egy meredekebb akció keretein belül akár azt is mondanám a The Last Case of John Morley-ra, hogy megéri, persze, csak ha a hibái, hiányosságai és megoldásai fölött szemet tudunk hunyni.
A The Last Case of John Morley 2025. november 27-én jelent meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.