Wicked Seed teszt

Ezutóbbi nem is véletlen, hiszen első pillantásra Ellába, vagyis a játék főszereplőjébe fektette bele a Dead Right Games a legtöbb munkaórát, aminek meg is lett az eredménye. A kisasszonyhoz ugyanis nemcsak azért lesz könnyű kötődni, mert gyönyörű, okos és talpraesett, hanem azért is, mert egy érző és lélegző karakterként tetszeleg, emiatt pedig akkor sem kérdőjelezzük meg a megnyilvánulásait, amikor éppen egy falatnyi bikiniben monologizál a szörnyetegekkel teli ködös éjszakában. Az egyetlen főből álló fejlesztőcsapat tehát nem vette félvállról a főhősnő kidolgozását, amit mi sem bizonyít jobban, hogy összesen 50 különféle hacukát oldhatunk ki a számára, amik bár nem rendelkeznek extra bónuszokkal, higgyétek el, így is végig fogjuk próbálgatni az összeset, különös tekintettel a szexibb ruhadarabokra. Olcsó módszer ez a figyelem megragadására, de kétségkívül működik (főleg, hogy a komolyabb darabokért igencsak meg kell majd izzadnunk), akárcsak a szinkron, ami egy ilyen kis projekthez mérten kifejezetten minőséginek mondható.

Hallgatni pedig lesz is mit, hiszen Ella majdhogynem minden egyes eseményt kommentál a számunkra, de nemcsak az őt játszó színésznő brillírozik a szerepében, hanem mindenki más is. Természetesen mivel egy horror tematikájú akciószerepjátékról beszélünk, ezért ritkán fogják képviseltetni magukat élő szereplők, aki viszont mégis, azok egytől-egyig hozzák a kötelezőt, sőt, talán még egy kicsivel többet is. És ha már szóba került a sötétebb tónus, akkor essék szó a történetről is, aminek felütése eléggé klisés, de ahogy haladunk előre a játékban, úgy válik egyre érdekesebbé az egész. A lényeg, hogy főhősnőnk egy magánnyomozó, aki levelet kap régen látott testvérétől, miszerint a munkahelyén igencsak furcsa dolgok történnek. Ella ezt meghallván se szó, se beszéd elindul, hogy utánajárjon a furcsaságoknak, viszont mire a helyszínre ér már senkit sem tud kikérdezni, ugyanis az utcákon mindenféle rémségek járőröznek, az ott lakók pedig vagy elmenekültek, vagy meghaltak. Szép kilátások, azonban mi nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, fegyvert ragadunk és nekiveselkedünk az ellenséges förtelmeknek, hátha még nincs minden veszve.

A kilátástalan helyzetünkből fakadó nyomasztó atmoszféra remekül átjön a képernyőkön, még annak ellenére is, hogy amúgy a főszereplőn kívül a grafika igencsak megmosolyogtató, ráadásul a szörnyek dizájnja elképesztően nevetséges. Ezt ellensúlyozandó a különféle hangokkal és neszekkel remekül játszik a program, aminek hála könnyedén ránk hozhatja a frászt, csak aztán jön pár mutáns varangyos béka, vagy épp világító farkú skorpiópók és szertefoszlik minden, amit a játék addig felépített. Hatalmas szerencséje azonban a Wicked Seednek, hogy bár az ellenfelek korántsem félelmetesek, a megjelenésük nyomán elinduló hibrid harcrendszer több, mint kiváló. Miért hibrid? Hát azért, mert amíg nem támadunk, addig valós időben mozoghatunk, védekezhetünk és háríthatunk, ha viszont fegyvert ragadunk, akkor belassul minden, mi pedig különféle opciók közül választhatjuk ki a számunkra leginkább tetsző cselekvést. Ez lehet a magától újratöltődő állóképességet felhasználó sima támadás, energia fejében aktiválható képesség, vagy épp egy használati tárgy. Arra ugyanakkor érdemes odafigyelni, hogy az akcióink alatt földbe gyökerezik a lábunk és bár ezalatt sebezhetetlenek leszünk, amint végeztünk a bekészített teendőkkel akad majd pár olyan pillanat, amíg továbbra sem tudunk mozogni, cserébe a felénk érkező támadások sebezni fognak minket.

Nem túl fair megoldás, de idővel azért hozzá lehet szokni, ráadásul, hogyha ügyesen használjuk ki a játék által nyújtott egyéb lehetőségeket, akkor az ellenfeleknek esélyük sem lesz hozzánk érni. Mindegyik dögnek ugyanis van egy gyengepontja, amit megtalálva és kihasználva jócskán rövidíthetünk a velük történő találkozóink hosszán. Sőt, ha sikerül megingatnunk őket, akkor a fejszénk segítségével bevihetünk egy jóval erősebb támadást is, amivel gyakran egyből a túlvilágra küldhetjük a förmedvényeket. A megszerzett információkat aztán a menüből elérhető bestiáriumban bármikor megnézhetjük, ahol egyébként azt is nyomon tudjuk követni, hogy egy-egy ellenfél esetében hányszor kell még kihasználnunk a gyenge pontját ahhoz, hogy permanens bónuszhoz jussunk. Utóbbiak megszerzése kulcsfontosságú, mivel a szörnyek velünk együtt fejlődnek, azaz, kezdetben hiába lesz elég egyetlen pisztolygolyó teszem azt a varangy ellen, később már ennyivel csak simogatni fogjuk. Szerencsére attól nem kell tartanunk, hogy elfogynak a szörnyek, mert az itt-ott elhelyezett mentési pontok mellett található kávéfőzőknél (amikkel visszatölthetjük az elfogyott energiánkat) pihenve újraéleszthetjük őket, ezáltal téve legálissá a farmolás intézményét.

A harc azonban csak az egyik módja a fejlődésnek, a másik az maga a felfedezés. A Wicked Seed ugyanis folyamatosan jutalmaz, legyen szó akár újonnan felfedezett területről, egy frissiben megtalált feljegyzésről vagy különféle kihívások teljesítéséről. Szinte minden egyes cselekedetünkért tapasztalati pont, boltban elkölthető trófea, illetve permanens bónusz jár, sőt, az sem ritka, hogy egy-egy komolyabb feladvány teljesítése után egy sokkal erősebb felszerelési tárgy lesz a jutalmunk. Utóbbiakat ráadásul fejleszthetjük és módosíthatjuk is a biztonságosabb helyszíneken megtalálható munkapadoknál, amit ildomos is gyakran megtenni, hiszen ahogy fentebb már említettem, az ellenfelek sem nézik ölbe tett kezekkel és csápokkal azt, ahogy egymásután, sorban lépjük a szinteket. Szerencsére a csőszerű pályákat nagyon könnyen átporszívózhatjuk, elágazással szinte nem is fogunk találkozni, ha pedig mégis, akkor az rendszerint vagy zsákutca, vagy pár méter után visszavezet minket a fővonalra. Mondjuk ez a harcoknál pont, hogy hátrány, mivel a szűk tereken elég nehéz kerülgetni a szörnyeket, főleg, mert Ella lépten-nyomon beleakad mindenbe, aminek rendszerint sebződéssel egybekötött nyögdécselés lesz a vége.

A Wicked Seed azonban még az emlegetett hiányosságai ellenére is egy remek kis játék, aminek szerelemprojekt mivolta majdhogynem minden egyes pillanatából kiérződik. Természetesen nem találja fel a spanyolviaszt, sőt, jócskán hozott anyagból dolgozik, de ez egyáltalán nem zavart, mert egész egyszerűen Ella társaságában valósággal repül az idő. Ráadásul az, hogy mindezért a légyottért mindösszesen csupán 15 eurót kérnek el, már-már rablásnak minősül, szóval aki imádja ezt a stílus és annak idején rongyosra játszotta a Parasite Evet és a Resident Evilt, az nyugodtan ruházzon be rá, mert csalatkozni egészen biztosan nem fog. Így a végére pedig már csak egyetlen kérdés maradt hátra, ami szerintem minden egyes olyan játékost foglalkoztat, akinek valaha is volt szerencséje a játékhoz. Vajon, amikor Sydney Sweeney ezt a történetet is megfilmesíti, akkor melyik kosztümöt fogja választani a széles repertoárból?

A Wicked Seed január 23-án jelent meg, kizárólag PC-re.