Darwin's Paradox! teszt

A párizsi székhelyű ZDT Studios első játéka a Darwin’s Paradox!, amiben egy aranyos polipot irányítva kell felforgatnunk egy konzerv ételeket gyártó vállalat roppant módon gyanús üzemét. Már a képeket és a demót megbámulva is rácsodálkozhattunk, hogy milyen ügyesen használták ki a fejlesztők az Unreal Engine 5 képességeit, hiszen Pixar filmekbe illő miliővel és látvánnyal kínálják a polipos kalandot. A játék a nagyon baráti, mindössze 25 eurós áron került boltokba, ami a mai árakat ismerve valóban egy alsópolcos címnek tűnik, de ezért a nagyjából 10 ezer forintért azért mégiscsak elvárunk egy minőséget, hiszen ezzel az árcédulával azért már találni szórakoztató játékokat minden platformon.

És a minőséggel első ránézésre nincs is probléma, hiszen ahogy mondtam, a mostanában méltán népszerű (és kissé talán már túl is tolt) 5-ös számú Unreal motor dohog a játék alatt, ami okén az árához képest lehengerlő látványban lehet részünk. Oldalnézetes platformer ide vagy oda, a Darwin’s Paradoxot simán odatehetjük a nagyágyúk mellé látványvilágban. Az elmúlt húsz évben rengetegszer ellőtte már a szaksajtó, de most én is megteszem újra: simán felveheti a versenyt a játék kinézete az egész estés animációs filmekkel, sőt a kevésbé gyakorlatias szemek el is fogják hinni, hogy az megy éppen a tévében. A játékot egyébként PS5-ön próbáltam, ahol mind a Beauty és a Performance mód rendben volt - teljesen vállalható teljesítménnyel és látvánnyal van felvértezve mindkettő. Switch 2-n már kevésbé rózsás a helyzet, így lehet, hogy ott érdemes kerülni a címet, de a PC-s változat is be-beröccenhet, még erősebb masinákon is. PS5-ön egyetlen (nem is olyan kicsi) porszem került a gépezetbe: egy korai átvezető alatt a játék szépen túlmelegítette a gépet és kikapcsolt, de másodszorra már sikerült átlendülni ezen a forró helyzeten. Mások végleg megakadtak itt, ahogy láttam, de állítólag készül már a javítás hozzá.

A grafikai megvalósításról (a kisebb-nagyobb technikai jellegű problémákat kivéve) csak szépeket tudtam írni, a játékmenet azonban már más tészta. A Darwin’s Paradox! egy oldalnézetes platformer, ami cuki látványvilágával - mint ahogy tette már ezt jó pár hasonló jellegű cím - ügyesen “megtéveszti” a vásárlót, hiszen az ember valami színes-szagos gyermekek kezébe való csacskaságot vár a pénzéért, végül azonban egy kőkemény platformert kap kicentizett ugrásokkal és időre végrehajtandó fejtörőkkel. Ez még nem is lenne akkora probléma, figyelembe véve, hogy még mindig reneszánszukat élik a nehéz játékok, itt azonban inkább érződik ez átgondolatlan megvalósításnak, semmint valós kihívásnak.

Miért is mondom ezt? Kezdjük például azzal, hogy szinte az összes fejtörőnél és ügyességi jelenetnél előhívható gombnyomásra egy szöveges segítség, ami nagyjából össze próbálja foglalni - több-kevesebb sikerrel -, hogy mit is kellene csinálnunk. Gondolhatnánk, hogy ez bizonyára a kevésbé gyakorlott játékosok számára került oda, de számomra inkább úgy tűnt, hogy egy utógondolatként dobták bele, miután a tesztelők nagy része nem tudta merre kell menni. A Darwin’s Paradoxban annak ellenére, hogy nem sok irányban mozoghatunk, néha borzasztó módon el van rejtve mit is kellene igazán csinálni vagy hogyan tovább. Nem kell itt azért arra gondolni, hogy végigjátszásokat kell majd olvasni, hogy hogyan is kell végigjátszani a hat órás kalandot, de már jól ismerem azt az érzést, amikor a pályatervezés átgondolatlansága és a dizájnerek hanyagsága frusztráló perceket okoz a játékosnak.

Jól mutatja ezt, hogy volt olyan pont, ahol ha elveszítettem a rejtvényhez felhasználandó eszközt, akkor nem adott újat a játék és beszorultam - csak egy mentés újratöltés segített ebben az esetben. Egy másik alkalommal hasonló helyzetbe kerültem már rögtön a játék elején, amikor lekerülünk egy csatornába, és a patkányok elől menekülve kell megtalálnunk a kivezető utat. Valahogy eljutottam egy olyan zsákutcába, ahol se patkányok nem voltak, de továbbjutásra való lehetőség, és visszafelé sem tudtam menni. Ezúttal is egy visszatöltés segített, ahonnan ki tudtam már jutni. Ezek bizonyára nem így lettek megtervezve a játékban, hanem bennmaradt tervezési hibák.

És ugyanolyan hibának tudom be azt is, hogy ocsmány módon pontos ugrásokat, mászásokat és lopakodási hadműveleteket kell kiviteleznünk az amúgy alapvetően problémamentes, de pontatlan irányítással és mozgáskultúrával. Főhősünk, mivel ugye egy polip, úgy is mozog, van neki egy ilyen csúszós, nyálkás érzése. Igen ám, csak az ugrások, és a menekülős szekvenciák mintha egy másik játékhoz készültek volna, amiben tizedmásodpercre pontosan kell megnyomni a gombokat. A játék sajnos emiatt rengeteg próbálkozást igényel, olyan tipikus trial-and-error cím, amire én sosem tudtam valódi játékmechanikaként tekinteni, és inkább rossz kivitelezésnek tartom.

Sajnos emiatt hiába az amúgy cuki vizuális stílus, és a számomra szórakoztató és korrekt humorral tálalt történet és látványvilág, a nyolc csápja ellenére mégis valahogy elsüllyed a Darwin’s Paradox! a frusztrálóan közepes platformerek tengerében. Az ugrálás és az ügyességi fejtörők mellett lopakodással fűszerezték meg a játékot a fejlesztők. Sajnos ez sem sült el igazán jól, hiszen mint ahogy az az agyonscriptelt lopakodós címekben lenni szokott, itt is egyetlen, a fejlesztők által megálmodott megoldás létezik a felmerülő akadályokra, és ha azt nem találod meg, akkor addig fogsz próbálkozni, amíg nem tudsz az ő fejükkel gondolkodni. Tetézi a bajt, hogy az ellenfelek borzasztó hirtelen bukkannak fel, és simán úgy rohan a vesztébe az ember, hogy nem számított rá. Emiatt pedig újra és újra kell próbálkoznunk a játék vége felé minden egyes szakaszt, amin a szintén nem túl megbocsátó checkpoint rendszer is nehezít. A Little Nightmares fejlesztői olyan ügyesen leszoktak erről a Reanimalban, kár hogy nem sikerült mások hibáiból tanulni.

A bevezetőben említettem, hogy elég jó áron jelent meg a Darwin’s Paradox, de még ennek ellenére is csak a demó kipróbálása után ajánlanám bárkinek a vásárlást. A címben rengeteg potenciál volt, de borzasztóan könnyen frusztrálóvá tud válni, a pontatlan irányítás, a zavaros pályatervezés és rosszul megírt lopakodós jelenetek miatt. Félreértés ne essék, nem az a gond, hogy a játék nehéz, hanem az, hogy érezhetően nem ez volt a fejlesztők célja, így inkább csak áldozatai vagyunk a különféle ötletek és az átgondolatlan játékmechanikai megoldások idegesítő egyvelegének.

A Darwin's Paradox! PC-re, Switch 2-re, Xbox Series konzolokra, valamint PlayStation 5-re jelent meg. Mi az utóbbin teszteltük, a lehetőségért köszönet a Cenega csapatának!