Claymen

Claymen

Majd egyszer után

Nem az élet nagy kérdése, vagy egy komoly filozófiai kérdés boncolgatása, csak egy nem is tudom, "mérföldkő".

Végigvittem az Arcanumot. Már sokadjára. Életem egyik legmeghatározóbb játéka. Tízen egynéhány éves futottam bele először. Abszolút elvarázsolt, olyan szinten, hogy évekkel később sem tudtam szabadulni a hatása alól. Az itteni első írásom is erről a játékról született. ( ha érdekel ITT olvashatod ) Most viszont valami más is történt. Elértem a legjobb befejezést, amit közel 10 éve próbáltam teljesíteni.

A játék 42 különböző lehetséges bejezést foglal magában.  Ez így kimondva rengeteg, de ezt úgy képzeljétek el, hogy a játékbeli cselekedetek hatására egy ilyen összevágást láthatunk, hogy mit vittünk végbe a játék folyamán. Ezek elég erős összefüggésben vannak, és az egyik hatással van a másikra. sokszor végigvittem már, emlékszem az első élményre, azt hittem elsírom magam. Évekig próbáltam végigvinni, és gyerekként azt hittem, saját akarata van a játéknak. 

És most sikerült. De valahogy a várva várt katarzis elmaradt, helyette egy ilyen "mehh.." érzés költözött a várakozás és izgalom helyére. Az elérhető legjobb befejezést sikerült elérni, amire a játék során csak lehetőség van. Minden fate pointot összeszedtem, ha számolna akkor 100% az Arcanum. És valahogy olyan furcsa. Mint mikor egy jó könyv végére érsz, és várod a folytatást, de nincsen, mert véget ért egy történet.

Olyan régóta akartam a saját eredményemként látni a legjobb befejezést, hogy valami olyasmire számítottam, mint mikor 13 év várakozás után végigvittem a Duke Nukem Forevert. Egy borzasztóan Unalmas, középszerű játék volt, DUKE NUKEM. Kis szőröstalpú koromban imádtam, és minden évben reménykedve vártam, hogy de, fog jönni, el fog készülni. És mikor végigvittem, hát... Az az érzés fejthetetlen.

Érdekes ez. És főleg azért, mert tudom, hogy nem fogok többet Arcanumozni, legalábbis nem úgy, mint eddig. Kiveszett belőle az izgalom, minden kis titkát ismerem, még oroszul is eljutnék a feléig, olyan szinten ismerem a szövegeket. Persze ha Virgil benyögné a magnussal folytatott vita során, hogy Blyaty, szerintem lefordulnék a székről.

Lehet, hogy én misztifikáltam túl, és túl sokat vártam ettől az érzéstől, és ez volt a baj, nem tudom. Mindenesetre érdekes. Ezt az érzést szerettem volna megosztani veletek. Bezárult a gyerekkorom egy újabb kapuja.



Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Hit Counter
Hit Counter

14.
Claymen
#13: Kihagyhatatlan, de már azt is végigvittem rengetegszer, Femsheppel is, mindenhogy :)
13.
Caleon
#12: A Mass Effect Trilogy-t tudom ajánlani az összes kiegészítőjével, napi néhány órával hónapokat kitehetsz vele és belemerülhetsz egy csodálatos univerzumba. Persze, csak ha még nem vagy túl rajta, vaktában lőttem. :-)
12.
Claymen
#11: ez a veszély (egyenlőre) nem fenyeget, nekem most inkább olyan gondom van, hogy bőség zavara. Az Arcanum után nincs semmi ami jó lenne. Nem találom, mivel múlassam este azt az 1-2 órát elalvás előtt. Elkezdtem telepíteni valamit meggondoltam magam letöröltem, a másikkal ugyanaz.
11.
sloth
Á, tudom miről beszélsz... Pont ma olvastam végig a toukyou kushu című mangát, és elfogott ugyanez az ürességérzet. Jó, persze van folytatása, de félek, hogy az már nem lesz az igazi.... Pont ugyanez volt anno a Bioshockkal (bár ezt elég volt egyszer végigjátszani) és a Hotline Miamivel is, és néz rám... Casual gamer lett belőlem. Remélem terád nem lesz ilyen hatással
9.
Claymen
#6: Igen, valóban visszamehetek, de nekem a varázs valahogy kiveszett. Már nincs meg benne az az izgalom, ami kölyökként annyira vonzott.
A hasonlat pedig tökéletes
6.
Caleon
Csodálatos játék az Arcanum és ismerem az érzést, amiről ilyen szépen írtál, mert már én is átéltem más játékkal kapcsolatban.
Kicsit olyan, mint amikor egy hosszú nyaralás végén utoljára sétálsz a kedvenc, kedves és sok emlékkel terhes környéken. Kora délután van, de a nap már túljutott a delelőn, az idő langymeleg, csend van és lágy nyári szél fúj.
És élvezed az utolsó pillanatokat, miközben az ágyon már ott a megpakolt bőrönd.
Kegyetlen dolog az elmúlás.

De legalább bármikor visszamehetsz, ha úgy tartja kedved - engem ilyenkor ez vigasztal.
5.
Nothing
Ahogy Bart Simpson mondaná: "Az élet 6 éves korunkig tart."
Ebben minden benne van.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...