FrankBlack

FrankBlack

Legjobb TPS játékok 2007-2014

Link másolása
Avagy: egy gamer csaj kedvencei.

Előszó: Miért blogolok?

Blogolásom fő célja az emlékezés. Úgy tekintek a blogomra, mint egyfajta emlékirataim gyűjtőhelyére, ahol életem fontos élményeire való visszatekintéseimet írom meg. Valahogy úgy tekintek a bejegyzéseimre, mint Szabó Lőrinc a verseire, amint azt egy róla megemlékező esten hallottam egy remek művész felolvasásában:

"...Mit akartam kifejezni azzal a közel 200 oldalnyi költeménnyel? Hát Istenem.... azt amit a többiek. Meg akartam érteni, és meg akartam magyarázni magamat. Viselt dolgaimat. Ezen kívül igyekeztem megformálni, megőrizni, emlékbe eltenni néhány tapasztalatot, és élményt. Mindkét cél elég természetes, elég emberi. Minden versemet önéletrajz töredéknek érzem. (...) Természetesen sokkal több minden történt velem, mint amennyiről beszámolni sikerült. Egy teljes életrajzhoz rengeteg írás kellene, százezer vers, és tízezer esztendő. A kép tehát, amit adok hiányos..."

Valahogy így vagyok én is a blogommal, és annak bejegyzéseivel. De persze eszembe sincs ezzel magamat a nagy költőhöz hasonlítani. Hiszen fényévekre vagyok én tőle. Már csak azért is, mert ő azzal folytatja, hogy épp ezért rész megoldásként versekbe sűrítette mondandóját. Nekem viszont semmi tehetségem nincs a versíráshoz. Nekem a szókincsem is nagyon szegényes, és még fogalmazni sem tudok rendesen :) Mondandómat sűríteni pedig végképp nem tudom :) Nagyon is bőbeszédű vagyok, habár azt már jó néhányan tapasztalhatták itt az oldalon :) Ezért olyan hosszúak a blogjaim is. És ezek miatt sem vagyok én nagy költő, sem profi újságíró. Ezért írok ide, és nem máshova. Mert én csak egy amatőr blogger vagyok, és maradok is. Én ilyen vagyok, és kész :)

De persze nem csak emlékekeimet írom le, hanem néha aktuális gondolataimat, elmélkedéseimet is néhány témában, melyek engem foglalkoztatnak. A bejegyzéseim tehát nem versek, de nem is cikkek, vagy tesztek. Nem is ajánlók, vagy bemutatók, és nem is olyanok, amelyekkel feltétlenül az olvasók kedvében akarnék járni. Biztos vannak, akiknek semmi újdonságot, és érdekességet nem tartalmaznak az írásaim. Sok esetben talán semmi olyanról nem írok, amiről előttem ne írtak volna már többen, többször is. Ennek oka az, hogy ez itt csak az én személyes kis "naplóm", melyet itt vezetek, és amelynek bejegyzéseit megosztom szívesen mindazokkal, akiket esetleg ez érdekel. Ennyi, és nem több :)

 

Kedvenc játékaink 2007-2014

Ezzel a bejegyzéssel folytatnám megemlékezéseimet kedvenc játékainkról. Korábban írtam már arról, hogy a 90-es években milyen kocsmai, pénzbedobós arcade játékok rajongója voltam, majd arról is, hogy a Commodore 64, és az AMIGA gépein melyek voltak a favoritok nálam. De a 2000-2007-ig tartó időszakban megjelent kedvenc játékaimról is véstem egy hosszú bejegyzést (hiszen a lista nem volt rövid). Most pedig folytatnám azzal, hogy az elmúlt 7-8 évben milyen játékokkal játszottunk nagyon sokat, melyek voltak a kedvenceink. Miért a többes szám használata? Mert hála Istennek nem egyedül játszottam az elmúlt 17 évben:

 

Gamer Girl (Gamer Wife :)

A nejemet szinte minden bejegyzésemben megemlítem, és sokszor a hozzászólásaimban is. Azért, mert gamer csaj Ő, akivel '97 óta játszok együtt a videojátékokkal. Bevett szokás volt nálunk anno, hogy felváltva játszunk egy-egy játékkal. Persze mindig is voltak stílusok, műfajok, amelyek inkább hozzá, vagy hozzám álltak közelebb. Az utóbbi években pedig egyre több olyan játék(stílus-műfaj) lett, amivel nekem már egyáltalán nem volt kedvem játszani, viszont neki nagyon tetszett, és ez fordítva is így volt. Ezért az elmúlt 7-8 évben egyre jellemzőbb lett, hogy bizonyos játékokkal szinte csak ő játszott, míg más játékokkal meg inkább csak én. De mindig szívesen nézzük a másikat, ahogy játszik, a kényelmes  fotelben ülve :) 

Nálam úgy kb. 2007 után kezdett kialakulni az, hogy egyre kevesebb játék volt, ami megfogott volna, ami igazán nekem való lett volna. Nem tudom pontosan, hogy csak én lettem egyre finnyásabb, az én igényeim lettek egyre magasabbak, vagy a játékipar, és a játékok változtak olyan irányba, hogy az én igényeimtől már igencsak eltérnek...

A Third Person kameranézetet használó játékokért soha nem voltam igazán odáig. De az utóbbi években megjelent TPS játékok nagy része nekem nem csak a kameranézet miatt nem jött be, hanem pl. a túlzottan lineáris pálya design, és az 5 percenként cutscene, hosszú párbeszédek, akció nélküli ide-oda mászkálás, logikai mini játékok, és egyéb ilyen dolgok miatt sem. Élen a butított játékmenettel... De pont erről a témáról írtam előző blogomat, úgyhogy most ezt nem feszegetném tovább.

Viszont az asszonynak ez manapság divatos, leegyszerűsített játékmenet nagyon bejön :) De nem is baj, mert ezzel is szépen kiegészítjük egymást. Ami nekem nem tetszik, az neki igen, (és fordítva) így nem veszekszünk rajta, mint gyerekkorunkban, hogy egy játékkal ki játsszon:)

Ebben a blogban tehát azokat a TPS NEM sandbox játékokat ismertetném, melyek leginkább az Ő kedvencei voltak az elmúlt 7-8 évben. Amelyekkel javarészt Ő játszott, én pedig általában csak néztem a fotelből a nagy Tv-n, és esetleg taktikai tanácsadóként működtem közre :) Mert nekem nézni is nagy élmény volt szinte mindegyiket, még ha játszani nem is.

 

Egy gamer csaj kedvenc TPS játékai 2007-2014. (random sorrendben)

Resident Evil 4. A sorozat korábbi tagjaival már játszottunk konzolon. A 4. rész PC-s portja viszont elég siralmas lett. Az irányítása pl. igencsak durva káromkodásokat váltott ki belőlem. Habár már akkor is volt kontrollerünk, én azonban azt soha nem szerettem, főleg nem olyan játékban, ahol célozni, és lőni is kell. Szóval nálam már itt elhasalt a játék. De az asszony ellenben imád kontrollerrel játszani, ezért egyértelmű lett, hogy ez az ő játéka lesz :) Habár én csak néztem a játékot a fotelből, és ő játszott vele, de mégis mindkettőnknek óriási élmény volt.Máig emlékezetes játék, jól eltalált hangulattal. Az örökös favoritok listáján a helye nálunk:)

 

Resident Evil 5-6, Revelations

Az 5. rész már jobban megosztotta a rajongókat, de minket nem :) Mi azt is nagyon szerettük. A nejem nagy élvezettel játszotta ezt is kontrollerrel, én pedig nem kevesebb örömmel néztem :) A 6. rész a sorozat rajongói közül sokakban már felháborodást váltott ki. Sok kritikát kapott, mivel az már inkább akció orgia lett, mint túlélő horror. Sokan hiányolták a klasszikus RE elemeket, és a sorozat meggyalázásnak tartották, stb., stb. Nekünk azonban bejött a sok lövöldözés (aki ismer az tudja, hogy én imádom az arcade jellegű agyatlan lövöldözést is :) Összességében tehát a mi tetszésünket elnyerte a 6. rész is. A sok játszható karakter, és a hozzájuk tartozó különböző kampányok, változatos helyszínek, és az akció orientáltság nekünk tetszett. Igaz, hogy nem olyan, mint a régi Resi részek, de mi nem "sírtunk" ezen :)

A Revelations a nejemnek szintén nagyon tetszett, viszont engem már nem tudott lekötni. Lehet, hogy 6-8 évvel ez előtt még érdekes lett volna, de 2013-ban ez már nekem nagyon unalmas volt, (szerintem) elavult játékelemekkel, melyek manapság számunkra már inkább megmosolyogtatóak. Egy ideig jót is nevettünk ezeken, (mint ahogyan egy rövid történet erejéig kitértem erre ebben a blogomban) de nyilván nem ez lett volna a játék célja :)

 

Dead Space 1,2,3

A trilógia első része közben már nem nevettünk olyan sokat, mint a RE Revelations alatt... Na jó, talán mégis :) Ugyanis itt már végre nem párologtak el a holttestek, mint a legtöbb játék esetében, hanem sokszor még bele is akadtunk, és rugdostuk magunk előtt a szörnyek különböző szörnyű testrészeit :) Sokszor azért ez elég mókás volt :)) Viszont nem egyszer arcunkra fagyott a mosoly a hideg, mély űr, az atmoszféra, a hangok, és a sok "jumpscare" miatt. A játék nagy részében igencsak be voltunk fosva, mert elég sokszor hozta ránk a frászt. Rendkívül jól eltalált horror játék. Hatalmas élmény volt nekem még csak nézni is a fotelből, az asszonynak pedig játszani vele.

A 2. rész már nem volt akkora élmény, habár az sem volt éppen rossz. Talán jobb lett volna, ha látunk is belőle valamit :)) Mi ugyanis egy kicsit több fényt el tudtunk volna viselni :) Nekünk már túlságosan is sötét volt, alig lehetett valamit látni, és ezt mi negatívumként éltük meg. Valaki kapcsolja már fel a villanyt! Köszi :))

A 3. rész a fények, és a helyszínek szempontjából már teljesen rendben volt nekünk. Sokaknak nem tetszett a játék, mert ez a sorozat is elment ezzel a résszel az "agyatlan" akció-lövöldözős irányba. De mint tudjátok, mi szeretjük az akciót is :))

 

Red Faction Armageddon

Ha már lövöldözős akció-horror, és kevés fény, akkor Red Faction Armageddon. A korábban megjelent Guerilla rész nekem nagyon tetszett. Főként a rombolható környezet, és a sandbox jellege miatt nálam favorit. Az Armageddon viszont teljesen más lett, ami már inkább a nejem műfaja. Nekem túl sötét, és lineáris volt. Ennek ellenére ezt is nagy élmény volt nézni :)

 

Mass Effect Trilogy

A Mass Effect játékok kétségtelenül nagy sikerűek, melyben talán nem kevés szerepet játszott a remek történet is. De nem nálunk :) Mi ugyanis a videojátékokkal úgy vagyunk, hogy nagyjából lexarjuk a történetet, mert mi játszani akarunk, nem filmet nézni :) Tudom, hogy manapság ez furcsa, mert ma már a gamereknél nagyon fontos szinte minden játékban, hogy legyen jó története... (de ezt a kérdést már boncolgattam eleget az előző blogomban). Na szóval én, és a nejem olyan "selejtesek" vagyunk, hogy mi azt valljuk, hogy "mivel játék, ezért a játékmenet győzzön meg ne a kurva története". Nos, a Mass Effect trilógiának a játékmenete is nagyon jó volt. Mármint a nejemnek. Én is kipróbáltam persze, de mint mondtam, nekem a TPS műfaj nem igazán jön be, és ez ismét bebizonyosodott :) Viszont jó mozi volt, ahogy a nejem játszott vele :)

A játék helyszínei, küldetései, az atmoszféra, a hangulat, szóval az összhatás valahogy nagyon el lett találva. Olyan hangulata, világa volt a játéknak, ami nagyon be tudott szippantani, és nem eresztett. Kiemelkedően jó játék. A remek történet pedig nálunk a hab volt a tortán :)

 

Tomb Raider Underworld

Az underworld helyszínei, és a játék hangulata nagyon tetszett. Egy régi klasszikus méltó folytatása. A nejem nagyon szerette ezt is, ahogyan régebben a többi TR játékot is. Habár már talán kicsit kezdett türelmetlenebb lenni a nehézséget illetően (és én is). Ugyanis közben átléptük mindketten a 30-at, és hát ahogy telik az idő, változnak az emberek...

Éppen ezért az új Tomb Raider már sokkal jobban tetszett nekünk: Tomb Raider 2013

Teljesen új megközelítést kapott a játék, mint az azt megelőző részek. Sokkal könnyebb volt, pörgősebb, akciódúsabb. A nejemnek ez bejött, mert végre nem volt olyan nagyon nehéz, lehetett benne haladni. Én meg pont erről írtam előző blogomban, hogy mennyire leegyszerűsítik manapság a mainstream AAA játékokat. De ugyanakkor nekem sem tetszett az régebben, amikor órákig agyaltunk, hogyan kell továbbmenni, vagy amikor ugyanott zuhantunk le már 100. alkalommal is. Szóval nem is tudom... Nem feltétlenül rossz az, ha "butítanak" egy játékot. Igen, észrevettem én is, hogy kissé ellentmondok önmagamnak is a játékok butulásával kapcsolatban. Hiszen pl. a mai játékok zömét pont ezért nem szeretem, mert nagyon le vannak egyszerűsítve, de közben meg az Arcade műfaj rajongója is vagyok, és a régi játékokban sokszor meg pont azt nem szerettem, ha túlságosan is nehéz, és/vagy bonyolult. Hogy is van ez? Valami olyan arany középútra vágynék én, amit csak kevés játék tud felmutatni... De ez a blog most nem rólam szól, hanem az asszony kedvenceiről :) Az biztos, hogy Ő imádta az új Tomb Raider-t, nekem pedig egy nagyon jó mozi volt nézni :) Egyébként a játékot kipörgettem én is, miután Ő végzett vele, és hát nekem játszani nem volt olyan nagy élmény, mint nézni. Szóval tényleg nem nekem való ez :)

 

Prince of Persia

A sorozat tagjai szinte kötelező darabok voltak a nejemnek, így a legújabb részre is hamar rácsapott, és ki is pörgette szépen annak rendje, és módja szerint :) A maga műfajában kétségtelenül remek játék. Természetesen Ő továbbra is kontrollerrel a kézben, fotelben ülve, nagy Tv-n tolta ezt is, mint a konzolosok :) (ahogyan az összes blogban szereplő többi játékot is :) Akkor már régen fontolgattam, hogy veszek (elsősorban miatta) egy konzolt is a PC mellé, hiszen voltunk mi Playstation fanok is, és PS1-2 is volt nekünk anno...

Én is kipróbáltam, de mindig leestem az első adandó alkalommal :) Ügyetlen vagyok én ehhez :)) Viszont a harcoknál volt olyan, hogy az asszony már nem boldogult az ellenséggel, olyankor átadta nekem, és én azt viszont mindig simán megoldottam :) Ilyen a jó team munka :))

 

Alice Madness Returns

Már korábban a játék elődje is elvarázsolt az egyedi, különleges, szürreális világával, és nem volt ez másként a folytatással sem. Ismét egy mestermű. Elképesztő szinten áraszt magából egy zseniális, és ugyanakkor sajátosan nyomasztó hangulatot, ami valahogy mégsem elriaszt, hanem beszippant, és nem enged. Nem találok rá szavakat, egyszerűen varázslatos világa, hangulata van. Én ezt a játékot nevezem egy igazi művészi alkotásnak.

Persze én ebben is mindig lepotyogtam, szóval hamar visszaadtam a nejemnek a kontrollert :))

 

G-Force

Evezzünk egy kicsit vidámabb hangulatú játékra :) Óriási élmény volt csak nézni is, ahogy az asszony küzd a vasalóval, kenyérpirítóval, és egyéb eszközökkel :)) Eszméletlen jó hangulatú, vidám, aranyos game, remek játékmenettel. Nagy respect a készítőknek :)

 

Warhammer 40.000 Space Marine

A nejem hamar ráérzett a hentelés örömére, ami ebben a játékban van. Alig tudta letenni :) Ez pedig már nem teljesen TPS műfaj, hanem egy kicsit amolyan hack n slash jellege is van. Tehát már sejthető, hogy az is nagyon bejön az én asszonykámnak :)

 

Devil May Cry

Ha már hentelés, és hack n slash akkor azt DMC. Azt hiszem nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy a nejem ezt a játékot is imádta :) A szériát a 3. rész óta szeretjük :)

Természetesen én is kipróbáltam, de ez nagyon nem az én stílusom. Érdekes ellentét merül fel ezzel kapcsolatban: Én amúgy szeretek törni, zúzni a játékokban, és imádom a pörgős akciókat, akkor a hack n slash műfaj miért nem tetszik nekem? Ennek oka szerintem az, hogy én a realisztikusabb dolgokat szeretem a videojátékokban, ami a valós fizikától, és gravitációtól nem rugaszkodik el túlzottan. Márpedig ez a megállok a levegőben, és úgy csapkodok, meg egyéb ehhez hasonló, nagyon e világi dolgoktól való eltérés, és túlzás, ami jellemzi az ilyen játékokat, az nekem már sok. De imádom nézni, Ő pedig szeret vele játszani, tehát no problem :)) Szépen kiegészítjük egymást :)

 

Castlevenia Lord of Shadow 1-2

Ezzel a játékkal én még Commodore 64-en játszottam. A Lords of Shadows 1-2 persze már teljesen más. Ennek első részében a játékmenet nyűgözött le elsősorban, a második részben pedig a szemet gyönyörködtető fények, a remek grafika, és a helyszínek fogtak meg leginkább. De persze ezek mellett a játékmenet is nagyon tetszett továbbra is.

 

Spec Ops The Line

Habár az akció orientáltabb lövöldözős játékok, főleg ha nem horror, akkor az inkább az én stílusom, de egy Third Person kameranézetet használó játék esetében átadom a lehetőséget az asszonynak inkább :) Főleg, mert én a First Person nézetet szeretem a legjobban, és a klasszikus FPS játékokat. Viszont ezeket meg Ő nem szereti, így szépen megosztozunk a játékokon :) Egyébként pedig Őt csak addig érdekel egy játék, amíg egyszer ki nem pörgeti, utána már nem. Én viszont pont azt szeretem, ha már ismerem a játékot, és az újrajátszás sokkal inkább tetszik nekem, mint az első végigjátszás. Ugyanis elsőnek még csak ismerkedek a játékkal. Miután egyszer végigvittük, akkor mondom azt, hogy nagyjából megismertem, és ezért nekem majd az újrajátszások adják az igazi élményt. Szóval ha egy játék nagyon tetszik, akkor a nejem végig tolja egyszer, én meg másodjára, harmadjára is, ha nagyon tetszik. A Spec Ops The Line is ilyen játék volt. Én is végig toltam egyszer miután az asszony végzett vele. Habár az a Third Person nézet továbbra sem nekem való :)

 

Binary Domain

Végre egy játék, amiben nem fröcsög a vér, és nem szörnyek vannak benne, de nem is terroristák, vagy egyéb rosszarcú, gonosz emberek, hanem robotok. Szerintem zseniális ötlet volt, hogy apró darabokra szétlőhető robotok legyenek az ellenfelek. A játék többi eleme is teljesen rendben van. Habár egy idő után talán monoton mindig csak lőni, és a helyszínek, meg az ellenfelek is unalmassá válnak egy idő után, de nem kell vele egyszerre 12 órákat játszani, és kész. Hagyni kell néha pihenni egy kicsit a játékot, és inkább többször, rövidebb időre leülni vele játszani. Ezzel már én is szívesen játszom, annak ellenére, hogy TPS :)

 

Terminator Salvation

Hasonlóan az előző játékhoz itt sem nagyon fröcsköl a vér, hiszen főként gépek ellen harcolunk. Fedezékrendszer, hátulnézet, pörgős akciók, csakúgy mint a Binary Domain esetében. Lehet, hogy nem túl szép, és sokan bugosnak találták, meg úgy általában lehúzták a játékot, de nekünk tetszett. Egyébként sincs nagy választék Terminator témájú játékokban. Az én oldalbordám jókat játszott vele, és nekem is tetszett :))

 

Splinter Cell Blacklist

Ismét egy játék, amit habár a nejem vitt végig elsőnek, mégis szívesen újrajátszom én is. Egyes küldetéseket többször is. Nekem az előző részek nem igazán jöttek be, mert szinte végig kötelező volt a sunnyogás, és a lapulás. Nem szeretem az olyan játékokat, ahol csak úgy lehet teljesíteni a feladatokat, hogy csendben, észrevétlenül. Na meg én a pihe könnyű 107 kg súlyommal hogy a picsába lapuljak, és legyek észrevétlen :) És különben is miért legyek én csendben? :)) Engem egy játék ne kényszerítsen arra, hogy CSENDBEN LEGYEK :)) Amúgy meg egy másik gyerekkori példaképem, és kedvencem, Han Solo nézeteit osztom ezen a téren:

"Jöjjenek csak! Úgyis jobban szeretem a nyílt harcot, mint a bújócskázást!"

Na végre, ebben a Splinter Cell részben már nem kellett bújócskázni :) A legtöbb küldetésben megengedett volt a nyílt harc, meg lehetett oldani a feladatot úgy is. Sokaknak ez nem tetszett, és "sírtak" rajta, hogy ez a játék is átment akció-lövöldözős irányba, de nekem pont ezért tetszett. Mai napig is szeretek egy-egy küldetést újra játszani. Jéééé... úgy tűnik, mégiscsak vannak az elmúlt években olyan változások a játékok terén, ami nekem tetszik, és nem csak utálkozni tudok az új játékokkal kapcsolatban :)) Számomra hasonlóan örömteli volt a következő játék legutóbbi részében lévő újítás is:

Hitman Absolution: Megint egy játék, aminél az újabb rész a sorozat korábbi rajongói közül sokaknak csalódást okozott. Mert ez is elment egy kicsit populárisabb, kommerszebb irányba. Főleg azzal, hogy az új részben már itt sem volt kötelező csendben lenni, és észrevétlennek maradni. Itt is már meg lehetett oldani a feladatot HANGOSAN is :)) Ezt is elsőként a nejem játszotta végig, persze Ő inkább lopakodott, mert neki nem erőssége a kontrollerrel (sem) a villámgyors, és pontos célzás. Na meg Ő amúgy sem nem olyan, mint én, aki szeret bulldózer módjára előre nyomulni, és törni, zúzni, közben mindenkit lepofozva, vagy szitává lőve, aki csak az útjába kerül :))

 

Hol a többi jó játék?

Nem került eddig megemlítésre, mert nem lett éppen nagy kedvenc (egyszer sem vittük végig), de azért rövidebb ideig szórakoztató volt még pl. a Ninja Gaiden, Darksiders 1-2, Lost Planet 1-3, Metal Gear Rising, Blades of time, Remember me, Fable 3, stb., stb. Ezeket lehet, hogy még később majd újra elővesszük, és folytatjuk...

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha TPS, és hack n slash, akkor hogy maradhat ki pl. a Gears of War, Uncharted, Last of Us, Metal Gear Solid, God of War, és sok egyéb remek konzolos játék? Hiszen ezek biztosan tetszenének az én hőn szeretett gamer feleségemnek, már csak a blogban leírtak alapján is.

Ráadásul Ő imád kontrollerrel játszani, xarik a felbontásra, és nem zavarja a 30 FPS sem, sőt: nem is nagyon látja a 30 és a 60 FPS közti különbséget. Plusz persze nem is a grafikára veri a nem létező kukiját :) Én gondoltam már többször is, hogy veszek neki egy PS3-at, hiszen biztos vagyok benne, hogy sok örömét lelné a fent említett játékokban. Többször is próbáltam már rábeszélni, de annak ellenére, hogy a konzolokat szinte neki találták ki, mégis hajthatatlan. Szerinte pénzkidobás lenne, hiszen hamar arra a sorsa jutna nálunk, mint a PS1, és a PS2 is: ott porosodna a polcon. Mégpedig azért, mert nekünk a fő platform a PC, és addig amíg PC-n is van bőven sok csúcs szuper játék, addig úgyis elsősorban azokkal játszanánk, így a konzol csak porfogó lenne.

Ebben pedig igazat kell, hogy adjak neki. Mert valóban annyi jó játék pc-re is, hogy még azokkal sincs elég időnk játszani. Ugyanis ebben a blogban ismertetett címek csak apró töredékei annak a sok remek játéknak, amikkel mi nagyon jókat, és sokat játszottunk az elmúlt években...

Kedvenc játékainkra való visszaemlékezéseim sora koránt sem ért véget itt. Ebben a blogban csak a nejem kedvenc TPS játékai szerepeltek, és azok közül is csak a NEM sandbox, nem openworld játékok.

A folytatásban az "egyéb" közös kedvenc játékainkról is szeretnék írni, valamint az ÉN személyes kedvenceimről is, melyekkel az elmúlt 7-8 évben játszottunk (2007-2014). De szeretnék arról is megemlékezni hogyan fejlődött a kis gamer kuckónk évről évre, és még ezen kívül is van sok más dolog, amiről szeretnék még írni :)

Remélem tetszett a poszt, és találkozunk a folytatásban :)

 

Köszönöm a figyelmet :)


Web Counter
Web Counter

22.
22.
szuper osszefoglalo. en szinte csak TPS-eskkel jatszom szoval nekem nagyon tetszett! lajk:)
21.
21.
FrankBlack
20.
20.
kryszisz
Nagyon jó bejegyzés, a felvezetés pedig telitalálat, le a kalappal! Szókincs teljesen rendben volt, ez egy gamer oldal, nem Freud vagy Kristeva pszichoanalitikus virágnyelvével kell fogalmazni, hidd el, az nagyobb baj lenne. A legtöbb felsorolt címmel nekem is volt szerencsém játszani (Mass Effect trilógia örök kedvenc, bár én az akció-orientáltság ellenére is az RPG műfajba sorolnám inkább), de a TPS nekem sem a kedvenc stílusom, ha lehet inkább belső nézetű lövölde, vagy még inkább szerepjáték. Várjuk a folytatást szeretettel! :)
19.
19.
FrankBlack
#17: Örülök, hogy tetszett :) A másfél év alatt, amióta blogolok zömében ilyen személyes élményekről, emlékekről írok. Ezek itt az én kis „filléres emlékeim” töredékei

https://www.youtube.com/watch?v=kE13USoI4Ik
18.
18.
FrankBlack
#16: Köszi Yanez, és teljesen igazad van. Szerintem is jobb lett volna mindegyik játékhoz többet is írni, mint csak pár sort, 2-3 mondatot. Csak nem akartam, hogy túl hosszú legyen a blog. Éppen ezért a következő részt már úgy írtam meg, hogy inkább kevesebb játék, de egyik sincs csak 2 mondattal „letudva”
17.
17.
Jó volt olvasni a blogodat. Éreztem, hogy itt nem csak egyszerű leírásokról, hanem a személyes élmények "átadásáról" van szó, ahogy az első sorokban te is leírtad.

Az ME, POP és az Madness Returns nekem is nagy kedvenceim. Meg is hoztad a kedvem, hogy telepítsem valamelyiket :)
16.
16.
Yanez
G-Force-ot mindenképp pótlom majd, mivel tetszenek az ilyen játékok. :) Frank, kicsit keveslem a játékokhoz csatolt véleményt, de nem mindegyiknél, ám a többségnél szívesen olvastam volna bővebben is róluk, ergo ha néhány esetnél a részletekre is kitértél volna. Ettől függetlenül jár a pacsi! :)
15.
15.
bema695
Hát mindenre számítottam, csak a G-Forcera nem. :D Végre valaki akinek szintén tetszett.
11.
11.
FrankBlack
#10: Köszi :) Nálam meg épp fordítva van: nálam inkább a First Person nézet jelent nagy előnyt, azt jobban szeretem. De hát ízlések és pofonok :)

#9: Eddig kimaradt, de majd talán később sor kerül arra a játékra is.

#8: akkor te tudod, hogy mekkora örömteli ajándék az élettől, ha egy gamer ember élete párja szintén játékszerető. Én amúgy el sem vettem volna, ha nem az :) Amikor elkezdtünk járni '97-ben akkor eleinte úgy tűnt, hogy nem sok közös van bennünk. Aztán amikor láttam, hogy a Mario-t egy élettel lazán, bármikor végigviszi, akkor már sejtettem, hogy Ő lesz az igazi. De amikor később a flipper rekordomat is megdöntötte, akkor már meg is kértem a kezét :)
10.
10.
Kiemelkedő írás lett, mint mindig! :) Na majd, ha egyszer olyanom lesz, én is írni fogok... talán a személyes kedvenceimről. :D Számomra egyébként a TPS-ek, elég nagy előnyt élveznek az FPS-ekkel szemben. Nem mintha abban a stílusban ne találtam volna kiemelkedőt. BioShock Infinite például. Mondjuk, nagyon nincs is olyan műfaj, amiben ne találtam volna legalább 1-2 olyan címet, ami érdekel.
8.
8.
godach
Nagy szerencsémre én is olyan játékszerető párral rendelkezem, mint Frank. Van, hogy Silent Hill-t vagy Residentet néz mellettem, van hogy Chicken Run-t vagy Ratchetet nyom a PS2-őn és van hogy Egymással küzdünk a Wii-n és jól kiugráljuk magunkat. Bár mióta a gyerekek megvannak, lényegesen "kevesebbet" gémelünk, azért még így is eleget. Jó blog lett :)
4.
4.
FrankBlack
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat :)

Solomon: Nem csoda, ha sokszor nem értesz engem, hiszen még én sem értem saját magamat :) Az önismeret útját járom ugyan, de még közel sem értem a végére :)

Azt is jól látod, hogy keresem az arany középutat. Illetve azokat a játékokat, amelyek az én igényeimhez, elképzeléseimhez minél közelebb vannak.

(ui: Persze azért azt se feledjük, hogy ebben a posztban csak az asszony kedvencei vannak felsorolva. Az én személyes kedvenceimnek majd egy külön bejegyzést szentelek :)
3.
3.
Arell
Frank barátom, ez komolyan fantasztikus lett. A Mass Effect résznél kicsit megfájdult a szívem, de üsse kő :D Nem vagyunk egyformák.
2.
2.
Jó, élvezetes blog lett. A nyitány kicsit szerény azért szerintem :)
Mert volt ebben az írásban szókincs éppen amennyi kell.
Remélhetőleg én is kifogok egy ilyen gamer csajt a jövőben, mert bár gyerekként itt volt a sok haver, unokaöcsik addig manapság többnyire egyedül vagyok.
Senki nem ér rá basszus...
Jó, persze egy csomó gammát egyedül szeretek játszani, de egy csomó játék társasághoz találtak ki. (itt nem a multiról, coop-ról beszélek persze)
Amiket a blogban is felsoroltál. Prince, Tomb raider.
Ezeket gyerekként mindig váltva vittük.
De Frank. Meg kell mondjam őszintén, szerintem is keresed még az arany középutat. Néhol nem igazán értettelek.
Például itt a végén a Hitmannél :D
A Terminator játékot én is kivittem egyszer, meg egyszer haverommal de még mindig várom a csodát a gépeket tekintve.
Sőt, valahol már a filmeket is meguntam. Persze az utolsó kettőre gondolok itt.
Jó lenne, ha James előállna valamivel, mert a jövőre érkező részben sem bízom teljesen.
Annyi jó sci-fi film van manapság, és játékok között is vannak ütősek, erre az egyik legjobb meg ott hever az útszélen :(
A G-force-ot bevenni a listába szerintem hatalmas ütőkártya ugyanis nagyon alulértékelt (akárcsak a DukeNukem11 a szar grafika ellenére is), meg a Han Solo idézet is ütött :D
Várom a folytatást...

1.
1.
névtelenség
Hosszú idős után valaki a ME-t a megfelelő műfajba sorolta? Prince? Alice? Frank?

http://tinyurl.com/p6gte9n
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...