laptos

laptos

Miért játszunk?

Erre a kérdésre kerestem a választ egy unalmas pillanatomban. Szerintetek?

A magyar tömegközlekedési eszközök lerobbant felszerelésű, koránt sem kulturált környezetet nyújtó járatainak egyikén nem tudtam semmi elfoglaltságot találni, és elméláztam a címben is szereplő kérdésen, válasz után kutatva. Ezt a gondolatmenetet osztanám meg veletek, kedves GK blogolvasók!

Napjainkra a számítógépes játékok elérték azt a szintet, hogy a könyveknek megfelelően kidolgozott történetet tárnak elénk, és még a filmek vizuális effektjeit is megjelenítik. Ez rögvest az első három ok, amit el tudok képzelni.
Első tehát a sztori.
Noha azt vallom, hogy a könyvek történetei messze jobbak, mint a filmeké (persze általánosítva), és hogy videojáték ezt nem „überelheti”, mégis azt kell mondjam, hogy a szintet tartja. Igen, nos néha rémisztő pontossággal ki van dolgozva egy-egy cselekmény a játékokban, magával ragadó, átüti az izgalom, sarkall, hogy játssz vele, ugyanúgy, mint egy könyv késztet, hogy lapozz!
A második a vizuális hatások.
A filmek a könyvekkel ellentétben nem a képzeletünkre hatnak. Máig tartom, hogy a világ örökös és legjobb videokártyája az emberi elme, és az általa megalkotott / kitalált helyzetek, helyszínek, alakok a legjobban kidolgozottak. A filmek viszont ezt akarják leutánozni a mozivásznon, követni az emberi kreatív álmokat, képzeleteket. Nos, a játékok is ugyanígy vannak ezzel. Ha van egy remek ötlet, vagy történet (pl.: Alan Wake, Assassin’s Creed 2, American McGrees – Alice, Force Unleashed, stb.) akkor már csak a gyönyörűen megmunkált környezeten / szereplőkön múlik a dolog, mindent elkövetnek, hogy élvezd, és megalkossák a fantáziád helyett a világot, és így kapunk olyan csodás dolgokat, mint a Metro, a Crysis, vagy az új Tomb Raider.
A harmadik szempont ez előzőek kettőse, azaz a lustaság.
Igen, nos tény, hogy az átlag játékos inkább huppan bele a karosszékbe és játszik a gépen, mint elolvasna egy könyvet. Mielőtt a hozzászólás blokkban fejemet venné ezért a mondatomért bárki is, el kell hogy mondjam, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, és elnézést a sztereotípiákért, de eddigi személyes gamer barátaimmal ez volt a helyzet. Hiába a megkapó cselekménye egy könyvnek, soha nem olvasná el csak azért, mert az egy könyv. Lapozni kell, odafigyelni, elképzelni, inkább játszik.

Persze nem csak ezen szempontok a felsorakoztathatóak. Ott van még a World of Warcraft világa, vagy a GTA, ami külön kategória, és ez adja meg a negyedik szempontomat, a siker elérésének vágyát.
A kémiadolgozat nem sikerült? A suliban beszóltak? A munkahelyen elviselhetetlen a főnök? A szüleid semmibe vesznek? Nem baj, WoW-ozz! Vannak olyan játékok, amik szinte ezt mondják. A magánéletben akadnak nehézségek, és ezt tökéletesen elfeledteti a játék, különösen, mivel egyszerűbb sikert aratni. Noha nem a személyes tapasztalat vezeti soraimat, mégis volt nekem is olyan, hogy egy pocsék nap után azért ültem le kicsit, hogy legalább már én is könyvelhessek el valami napi sikert, bár mennyire is felesleges az az életemben. A játékokban az lehetsz, aki akarsz, magukat a megvalósítandó erős, karakteres, vagy épp bölcs figurákat jelenítik meg, akik akár legyőzhetetlenek, stb. Nem tudom, erre tán a WoW a legjobb példa, ahol más embereken élheted ki magad, nem számít, hogy gyengébb, vagy kisebb szintű az ellenfél. Leölöd, és siker a napod. Vagy más példa a GTA, ahol a legnagyobb gengszter lehetsz, mindenki tisztel. De ha már példák, ki ne hagyjuk a Sims-et. Egész más az előző felhozatalhoz képest, mégis a témához kapcsolódik. Létrehozhatod azt az embert külsőleg, és belsőleg, aki lennél, vagy akit barátodnak akarnál.

Az ötödik szempont a kikapcsolódás, mely nagyban kapcsolódik a negyedikhez, mégis más.
Nos nem véletlen, hogy ilyen gyönyörűen kinőtte magát ez az iparág, és a letöltések ellenére még mindig jövedelmező. Úgy vélem, ez nem a remek marketingstratégiák eredménye, legalábbis nem kizárólag. A hatéves korosztálytól egészen a 40-es éveiket élő emberekig, mindenki játszik. A korcsoportok persze nem egyenes arányú eloszlásban értendőek, a lényeg, hogy ezt a legtöbbet nem a fentiekben felsorolt tények miatt teszik, hanem a kikapcsolódás végett. Egyfajta stressz levezetés, kalandvágy, kedv generátor, szórakoztatás…ez mind a videojáték. Mindenki megtalálja a maga korának és jellemének megfelelő történetet, kategóriát, stílust a lemezen.  Horror, akció, autós, misztikus, egyszerűen mindenféle minden mennyiségben.

A játékokból szűrhető le tanulság, javítja a reakció-készséget, a reflexeket, megismertet sok kultúrát, az elérhetetlent a minden napokba hozza, és még ajándékozáskor is remek ötlet. Ezért játszunk, illetve ez az én véleményem erről. Szívesen olvasnám véleményeteket a hozzászólások között, ám addig is: Jó játékot! :-)

13.
Lorthirash
Jó lett a Blog.
Én személy szerint szoktam olvasni nagyon Szeretem az összes Tolkien könyvet mindet elolvastam már ezen, kívűl elég sok fantasy meg néhány scify is érdekel.
A WoW-ot pont azért tolom mert nagyon epic nagyon összetett történet van mögötte, És szeretem a PvP-t nyilván ez is benne van.
Vagy vegyük az Elder Scrolls sorozatot vagy a Witchert ezek is igen jó címeg nagyon jól ellehet merülni benne akárcsak (Tolkien világában amit én már megszállottan olvastam olvasgatok ).
12.
daenath
Roviden: Kikapcsolodas, es nem utolso sorban az elmeny miatt ;)
11.
laptos
Yanez, hedzsooo! Nektek is köszönöm a dicséretet és a kommentet!
Mindenki máshogy vezeti le a napi streszt és mindenki más okokból játszik. Valaki sörrel valaki pedig gépezik ha nehézségei vannak. A blog sem rólam szól, hanem általánosságban a játszás okáról véleményeim szerint :)
10.
hedzsooo
Picit fáradt vok most a kommenteléshez már, de röviden: -Nem lett rossz szvsz is!^
9.
Yanez
A boog nagyon jó lett, grat! Csak egy dologban nem értek egyet. Nekem mondjuk, ha nehézségek akadnak, akkor nálam nem a játék segít feledtetni azokat, hanem mondjuk a barátokkal való dumálás egy jópofa sör társaságában, de ez én vagyok.
8.
laptos
Köszönöm a kommenteket és a dicséreteket, Mortis, Solid Snake, Wagner, és Batman!
Így igaz, sokan esnek áldozatául a játékoknak olyan módon, hogy az függővé teszi őket.
És valóban, ezt írtam is, hogy jó egy olyan világ is, amelyben akármit megtehetünk...akár következmények nélkül!
Az új történetek megteremtése vagy feldolgozása játékformában pedig zseniális élmény szokott lenni.
7.
Batman
Mert jól esik kikapcsolódni esetleg podcasteket hallgatni egy 57 körös F1 futamon vagy csak új történeteket megismerni.
6.
Mr. Wagner
Szerintem azért játszunk amiért olvasunk is. Mert valószínűleg sosem leszünk jedik, kalózok, varázslók, űrhajósok, szuperkatonák, tábornokok. Így ki lehet szakadni a valóságból. Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy csak azok játszanak akik nem szeretik a valóságot, de azért valljuk be, hogy sokkal menőbb dolog a háztetőkön ugrálni az AC-ben, mint az irodából este hazajőve kádat súrolni. :) Jó lett a blog!
5.
Solid Snake1984
faja laptos, én észrevettem magamon például az autós játékok javítják a reflexet!
nos véleményem szerint rengeteg veszélyt rejt ám ez a virtuális világ hiszen magába tud szívni és könnyen függőséget okoz, sőt képes elhomályosítani a határt valóság és játék között és sajnos egyre többen vannak ilyenek...más...a sikerélmény...nem szabad összekeverni a kettő sikerélményt!! mert az igaz, hogy abban a pillanatban a siker téged feldob és azt hiszed, hogy előrréb vagy, de ez nem VALÓSÁG!! és aki ebbe a csapdába beleesik, annak sajnos nagyon meredeken elindul az életpálya lefelé...én bizony ismerek ilyet nem egyet...
4.
Mortis
Nagyon egyszerűnek tűnhet, de: azért mert vannak játékok.
3.
laptos
Köszönöm a hozzászólást, és a dícsérő szavakat turi, és Espio! Igen, a lustaságnál azt akartam megfogalmazni, amit írtál szóról szóra. Kész képet kapunk a játéknál, mely minden képzelgést és mögöttes tartalmat mellőz. Nem kell filóznunk, elképzelnünk dolgokat, az van, amit látunk. És igen, sokan a játékokban élik ki magukat, ez is oka a játéknak :D
2.
Espio
Nagyon jó lett! Amit nagyjából én is indoknak tartok, azt felsorakoztattad, felvázoltad. A lustaság pontját viszont nem tudom hova tenni. Kicsit furán fogalmaztad meg azt a részt. Könyvet olvasni ugyanolyan lusta dolog, mint játszani. Játszani ugyanolyan fárasztó, mint olvasni. Oda is oda kell figyelni, ott is mozgatni kell egeret/joystickot, tervezni, taktikázni, gondolkodni, dilemmázni stb. Filmnézésnél nem kell semmit :D

Talán a kreativitás lustaságára gondoltál? Hogy kényelmesebb egy fix és keretek közé határolt világot és történetet élvezni, mint azt, amit kénytelenek vagyunk a saját fantáziánk alapján felépíteni, vizualizálni egy szöveg alapján?

Esetemben a videojáték volt az egyetlen társadalmilag elfogadott módja a dühöm és vérszomjam kiélésének, levezetésének. Nagyon forrongó kölök voltam anno. Manapság inkább sportolok. Amivel mostanában játszom, azt a története vagy a hangulata miatt kizárólag, tehát szórakozásból. Már nincs semmi tudatalatti pszichés oka :D Kinőttem ezeket...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...