Filmek és könyvek mellett jó ideje videójátékok sokasága is tanúsítja, hogy a befejezés a történet legfontosabb része. Az utóbbiaknál ez egyfajta jutalom is az erőfeszítéseinkért. A várt cut-scene, ami pontot tesz utazásunk végére. A befejezés az egekbe emelhet, ugyanakkor egyetlen pillanat alatt tönkre is tehetik vele mindazt az alkotók, amit addig felépítettek. A Far Cry-sorozatba én a második résszel csatlakoztam be, melyet úgy, ahogy volt imádtam, kivéve a végét. Hiába volt elvileg több lehetőség és dolgoztál keményen azért, hogy ezeken belül mindent jól csinálj, elkerülhetetlenül megszívtad. Már akkor is úgy éreztem, hogy a Far Cry története bár szolgál egyfajta tanulságul, mégis szembeköpése magának a játékosnak.
A Far Cry 3 mintha tanult volna ebből, felkínálta a választást két út között, mégha ezt eléggé leegyszerűsítette a jó és a rossz között. Talán épp ezért találták ki a következő epizódra a készítők, hogy elmossák a morális határokat. A Far Cry 4 sok tekintetben a harmadik rész újrafeldolgozásként hatott, ám egyúttal felütötte a fejét benne a második cinizmusa is. Ugyan megint egy diktatúra ledöntésén munkálkodtunk a szokásos lőj le mindenkit-játékmenet keretében, a készítők folyamatosan olyan választásokra kényszerítettek minket, amik között nem volt egyik lehetőség se egyértelműen helyes. Ennek a betetőzése volt a befejezés, melynek során az ellenállás akármelyik vezetője mellé is álltunk, az ugyanolyan elnyomó szörnyeteg lett, mint az, aki ellen harcoltunk!
A Far Cry 4 végének bár szintén megvolt a maga mondanivalója, melynek igazságmagját nem is vitatom, mégis ugyanolyan kiszúrás volt, mint a második rész befejezése. Ha valamiért, hát ezért nem volt érdemes végigvinni a játékot. A sorozat őskori mellékága, a Primal korrektre, de felejthetőre sikeredett. Őszintén szólva nem is emlékszem, hogyan zárult le a sztorija, úgyhogy lépjünk is tovább! Ezzel elérkeztünk az aktuális, ötös számjelzésű folytatáshoz. Az egzotikus helyszínekkel szakítva szerény, ám érdekes újításként a jó öreg USA lett a felszabadító tevékenységünk tere. Egy déli állam fiktív megyéjében egy vallási fanatikusokból álló szekta ledöntése a feladatunk, mely kikiáltotta a saját uradalmát.
Maga a játék hozza a sorozattól megszokott minőséget, sőt némely tekintetben javít rajta, viszont most nem a gameplayről szeretnék beszélni! Azt nagyon alaposan megtette FrankBlack a beszámolójában. A Far Cry 5, mint az már hagyomány, több lehetőséget is felkínál arra, hogyan érjen véget a kalandunk. Az egyik amolyan easter egg, vagyis még a játék kezdetén, ha nem tesszük rá a bilincset a szektavezér Joseph Seedre, akkor egy idő után társaink megunják a várakozást és lelépnek. Ezzel minden marad, ahogy volt a megyében, és ironikus módon ez a verzió áll a többi közül a legközelebb ahhoz, hogy happy endnek lehessen nevezni!
A másik két, rendes változatért persze már végig kell játszanunk a Far Cry 5-öt. Miután végeztünk a három különböző régiót uraló testvéreivel, újra találkozunk Joseph Seeddel ott, ahol először is, a szektájának templománál. Már ekkor éreztem, hogy valami nem stimmel, ugyanis az összes társunk, akivel harcoltunk, mitöbb meg is mentettünk, hirtelenjében vagy fogoly vagy Seed drogjának a befolyása alatt áll. A szektavezér választás elé állít: leléphetünk a foglyokkal sértetlenül vagy szembe is szállhatunk vele. Ha az előbbit tesszük, Seed tartja magát ugyan ígéretéhez, ám a kocsiban megszólal az a dal, mellyel korábban az egyik testvére agymosást hajtott végre rajtunk, gyilkológéppé változtatva minket. Tehát ebben a befejezésben nem csupán megfutamodunk, de még várhatóan le is öljük azokat, akikért ezt megtettük.
Gondolná az ember, hogy ennél a másik befejezés csak jobb lehet. Hát nem. Ha harcba szállunk a szektavezérrel, egy rövid küzdelem után egy darabig még úgy tűnik, minden rendben van. Az összes barátunkat megmentjük és Seedre bilincs kerül, ám ekkor a háttérben egy hatalmas (gyaníthatóan atom)robbanás történik. Kiderül tehát, hogy végig Seednek volt „igaza” és a világ valóban a megsemmisülés előtt állt. Társainkkal gyorsan kocsiba pattanunk és megpróbálunk egy biztonságot nyújtó menedékhelyre jutni, azonban a cél előtt nem sokkal egy fa dől a járgány elé. Az autóból Seed húz ki, akiről ki tudja, hogyan, de lekerült a bilincs. Az atombunkerben régi barátunk hullája mellett, egy asztalhoz bilincselve Seed szembesít azzal, hogy mennyire tévedtünk. Tehetetlenül nézhetjük, ahogy előadja, miként fogja ott folytatni, ahol abbahagyta, ha majd itt az ideje, és kész. A kép elsötétül, és jön a stáblista.
Nem tagadom, a Far Cry 5 befejezése rendesen elbaltázta nekem a játék nyújtotta élményt. Bármennyire is szeretne ennél több lenni, lényegében mégiscsak egy nem túl agyas lövölde. Ez már alapból ellentétben van azzal a borongós iránnyal, ahová a történetet viszik. De mi is volt a céljuk vele? Közölni, hogy a világ el van cseszve?! Ha igen, köszönöm a felvilágosítást kábé ötödszörre is! Idáig nem gondoltam rá. Bizonyára rendkívül okosnak hitték magukat az írók, amikor kigondolták a nagy csavart, azonban, ha belegondolunk a befejezésnek nem sok értelme van. Kezdjük azzal, hogy, ha tényleg atomrobbanás történt, Seed ott fog a bunkerben velünk együtt megdögölni a sugárzástól.
De hagyjuk a logikát! Nagyobb baj, hogy a játék slusszpoénja annyira hajánál előrángatott, hogy nem is lehet vele mit kezdeni. A Far Cry 5-ben annyi mersz nincs, hogy tényleg belemenjen súlyos kérdésekbe, megelégszik annyival, hogy zavarodott figuráin keresztül közhelyeket puffogtasson. Azt akkor még nem is említettem, hogy igazolni egy elmebeteg gyilkost talán nem a legjobb üzenet, amit egy játék magának választhat. A Far Cry-sorozat legnagyobb önellentmondása, hogy miközben egyre nagyobb szabadságot kínál nekünk, a végkifejletben ezt elveszi tőlünk és olyan helyzetbe kényszerít, hogy ne alakíthassuk kedvünk szerint az események alakulását. A Far Cry 5 még ennél is messzebbre megy. Befejezésével otrombán lenullázza, amit addig elértünk. Nem ad lezárást, nem ad lényegében semmit, csak felhúz!
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ragaszkodnék a happy endhez! Több játék van a Shadow of the Colossustól a Nier: Automataig, ami a veszteséggel tanít szembenézni, csakhogy a Far Cry 5 vége ezek közelében sincs. A két említett cím, ha szomorúan zárul is, érzelmileg teljesen mértékben kielégítő élményt nyújt. A Far Cry 5 nem. Csupán egy átgondolatlan, rossz üzenetet közvetít, melynek kizárólag a hatásvadászat volt a valódi célja. Ezt tulajdonképpen elérte, ám, ha egy játékba ennyi időt és energiát fektetek bele, akkor ennél többet várok. Különösen manapság, amikor a léc minden évben egyre magasabban van.
1 szó mint 100 nagyon bosszantó, idegesítő befejezés volt ez és a sztori is elég gyengére sikerült. Sokkal többet ki lehetett volna ebből az egészből hozni, mert a "játszótér" adott volt. Elég lett volna ha a sztoriírók végignézik pl. a Justified sorozatot..
Tudom kicsit OffTopic de olyan kérdésem lenne,hogy a kiegészítők mindegyike játszható lesz coop-ban? Lehet erről tudni valamit?
Szerintem egy open world játékban is megvannak a gazdag lehetőségek egy történet elmesélésére. Ott van például a The Witcher 3, ami azon kívül, hogy nem szenved hiányt jól megírt, érdekes karakterekben, valamint kidolgozott cselekményben, a döntéseinknek komoly befolyásuk van a végkicsengésre. És nem csak "a" meg "b" között lehet választani, mint itt, ahol ráadásul mindkettő egy fos befejezést takar. A Rise of the Tomb Raider sztorija amúgy nekem is csalódás volt. Nem tudtak a következő szintre lépni vele.
https://index.hu/tech/godmode/2018/04/03/eroszakos_szektak_a_valosagban_mirol_beszel_a_far_cry/
Én pont azért olvastam ezt a blogot el, mert eddig se a sztori miatt játszottam a sorozattal. (Így az sem tántorít el, ha ismerem a befejezést, nem emiatt fogom majd egyszer megvenni.) Szerintem egy open world játék szimplán képtelen egy olyan történetet szállítani, amit egy koncentrált, lineáris játék el tud mesélni. Engem sokkal jobban zavar az, amikor egy ilyen utóbbiban kell nagyot csalódnom. Ilyen volt pl. a legfrissebb Tomb Raider, ami mondjuk valamivel nyitottabb, de azért még a lineáris játékok közé sorolom.
Remélem nem veszed zokon, ha ajánlok itt a témához kapcsolódóan egy másik cikket is, ami a sztori hátterét illetően további érdekességekkel szolgál, a végén azzal a tanulsággal, hogy bizony ezt a játékot nem a sztori miatt érdemes játszani.
https://index.hu/tech/godmode/2018/04/03/eroszakos_szektak_a_valosagban_mirol_beszel_a_far_cry/
Egyébként köszi az említést ;)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.