Teszt - Deliver Us The Moon

Az emberiség válságban. Csak a Hold mentheti meg.

Az az igazság, hogy már fogalmam sincs hol botlottam bele a játékba. Talán grennmangamingen nézelődtem, mikor megláttam a borítóképet, de ebben sem vagyok biztos. Megfogott a kép és a cím, Deliver Us The Moon. Már akkor eldöntöttem, hogy ezt ki kell próbálnom. Sajnos akkor még (pár héttel ezelőtt lehetett ez) nem jelent meg, de múlt héten végre igen. Lássuk hát, milyennek láttam.

Deliver-US-The-Moon.jpg

Bevallom, hogy semmit sem tudtam a játékról, ezért rákerestem pár videóra, hogy mégis mi is lesz ez. Ezekből arra tippeltem, hogy valamiféle sétaszimulátor. Igazából egész jól eltaláltam, mert az is. Bár azok közül a „mozgalmasabb” fajta. Szerintem.

A játék indításakor rögtön kapunk egy átvezető videót, ami vázolja, hogy mi is a történet alapja. Eszerint 2030-ban kirobban a „Nagy energia krízis”, ami azzal jár, hogy a Földről szinte teljesen elfogynak a nyersanyagok. Ennek következtében az emberiség megalapítja „Világ Űrügynökséget”, hogy keressenek megoldást a problémára…a Földön túl. Meg is találják azt a hélium-3 formájában, ami a Holdon bőségesen rendelkezésre áll.

2032-ben megtörténik a Hold kolonizálása, a „Hold tanács” pedig irányítása alá veszi azt, és a bányászatot is. Az így kinyert hélium-3-at energiává alakítják, amit egy forradalmian új szerkezettel, a „Mikrohullámú energia továbbítóval” juttatnak el a Földre. Azonban 2054-ben, egy végzetes éjszakán, kialudnak a fények, és megszűnik az energiaáramlás. Emiatt a kapcsolat is megszakad a holdi kolóniával.  Energia híján a Föld nem indíthat mentőexpedíciót, ezért 2055-ben az űrügynökség megszűnik. Néhány lelkes korábbi dolgozó és tudós azonban nem nyugszik ebbe bele, és 2059-re elkészülnek egy űrhajóval, ami készen áll a kilövésre. Egyetlen célja pedig az, hogy: elhozza nekünk a Holdat vagyis Deliver Us The Moon.

A videó után már sejtettem, hogy új ötletet nem fogok ebben látni, de közepes történetet is fel lehet húzni nagyszerűre, ha jól mesélik el.
Értelemszerűen az általunk irányított karakter lesz az, aki azzal az űrhajóval el kell, hogy jusson a Holdig, hogy kiderítse mi történt és helyreállítsa az energiaellátást.

Amint elindul a játék, kapásból látszik, hogy sétálgatni kell majd. Kicsit tartottam attól, hogy egy űrbéli Firewatch lesz, de szerencsére kihasználták, hogy a sztori nem a Földön játszódik.
Rengeteg alkalmunk lesz ennek tesztelésére, amint kijutunk a világűrbe. Megszűnik a fent és lent, az irányítás is megváltozik, mégsem lesz frusztráló. Sőt, igazából egészen kézre áll. Megkockáztatom, hogy még szórakoztató is.
Emellett többször kerülünk olyan helyzetbe, mikor nem lesz létfenntartás, ezért űrruhánk oxigénpalackjának tartalmát kell használnunk. Mivel ez korlátozott ideig lát el minket (három perc), ezért érdemes folyton keresni a szemünkkel a környéken sárgaszínű palackokat, mert ezekkel pótolhatjuk az értékes O2-t. Jó párszor játszik ezzel a játék, szerencsére ez sem válik bosszantóvá.

A kameranézet az irányítás változásával került szinkronba. A súlytalanságban például „sisaknézetben” vagyunk, míg az alapértelmezett helyzetben váll felett. Ahogy haladunk előre, szert tehetünk különböző kütyükre, amik szükségesek lesznek a továbbjutáshoz. Előbbiekből nem lesz sok, az utóbbi helyzetből viszont rengeteg adódik majd. A játékidő tetemes részét az tölti ki, hogy „hogyan is juthatnánk el oda?”. Meg kell oldani. Engem ezek a „fejtörők” kellemesen elszórakoztattak, bár nehéznek nem nevezném őket. Sőt, igazából, ha alaposan körülnéz az ember, akkor hamar kitalálható, hogyan tovább.

Amint lejutunk a felszínre, lehetőségünk lesz járművek irányítására is. Elsősorban a holdjáróra gondolok, mert az egyvágányú vasúti kocsit bár valamennyire vezethetjük, nyilván nem olyan élmény, mint az előbbi. Érdekes egyébként, hogy bár a Holdon azt gondolnám, veszélyes egy dombra nagy sebeséggel felhajtani, mert lehet elszállunk egy kicsit (még ha nem is annyira, mint az Armageddonban), de kár volt aggódnom emiatt. A holdjáró úgy tapad a felszínhez, mint egy pióca. Bár egyszer majdnem sikerült az oldalára borítanom.

Na de, hogyan muzsikál a lényege, a lelke az ilyen játékoknak, azaz a történetmesélés? Nos, egész jól, de a „hozott is ajándékot, meg nem is” talán jobb leírás lenne.
Amíg a Földön vagyunk, addig a küldetésirányítója rádión keresztül beszél hozzánk. Igen, nem velünk, hanem hozzánk, ugyanis karakterünk néma, akár Artyom a Metro játékokban. Viszont elkerülik azt a marhaságot, amit ott nem sikerült, miszerint nem kérdezgetik állandóan a főszereplőt. Hiszen, ha néma, akkor mit mondana a szerencsétlen?

Az űrbe, majd az állomásokra eljutva a legfőbb eszközünk, ami majd előadja a történetet, egy kis robot lesz, amit olykor-olykor próbáltak feltűntetni amolyan kutyának, de túl kevés az ilyen jelenet. Emiatt nekem ez nem igazán működött.

No de, ez a kis robot, kvázi egy mozgó projektor, ugyanis bizonyos helyszíneken képes lejátszani korábban rögzített eseményeket, illetve hangfájlokat, amikbe belebotlunk. Szerencsére ezeket úgy helyezték el a játékban, hogy igazából nehéz lenne elkerülni őket. Talán el sem lehet. Emellett rengeteg tárgyat szkennelhetünk le, több naplót is találhatunk, amik kifejezetten sokat adnak hozzá a történethez. Igazából nélkülük szerintem kissé foghíjas is lenne. Mázli, hogy ezeket sem dugták el különösebben, 56 gyűjthető dolog van a játékban (hangfájl, hologram, szkennelhető tárgy, a napló részletek és egyéb tárgyak nem tartoznak bele), ezekből 54-et találtam meg úgy, hogy nem fektettem bele nagyobb erőfeszítést.

Tehát a mesélés így történik, maga a sztori pedig, hát, csavaros, legalábbis vannak benne egész jók, de nem áll leejtős. Viszont a klisés részét is jól sikerül előadni, a részletekben való adagolással, plusz a sejtetéssel, úgyhogy korrekt. Érdemes megismerni.

Tudni kell, hogy ez egy korai hozzáférésű játékként indult, évekig készült, részenként adták ki, és bár csak sejtem, hogy hol voltak ezek a „vágások”, most már teljesértékű a játék. Van vége, nem hagy lógva, és bár maradhat néhány kérdés, de szerintem ezek azok, amikre még a készítők sem tudják a választ, mert minek. Nem számít. Persze folytatható, ha úgy adódik.
Viszont ehhez mérten kevés benne a párbeszéd, ám amik vannak, azok szerintem rendben vannak. Nem hatnak gagyinak, igazából én szívesen hallgattam azokat.

A játék kellemes 6-8 óra hosszúságú, attól függ, mennyire nézünk szét. Mert a keresgélhető tárgyakon felül is érdemes, a Hold felszíne például rohadt jól nézett ki. A rajta lévő épületek, ahogy megtörik rajtuk a napfény vagy egész egyszerűen a holdon való kocsikázás elég látnivalót nyújt. De az űrállomás is kellemes látvány.

Bevallom elégedett voltam a játékkal. Szerettem volna, ha eldobom az agyam a történettől, és bár ez nem történt meg, nem bántam meg. Ugyanakkor szerintem 20 eurót nem ér. Átfogalmazom. A belefektetett munka megér annyit, többet is, de a játék által nyújtott élmény már nem. Legalábbis szerintem.

website counter

5.
godach
Jajj de jó kis teszt volt ez így reggelre. Repült is a játék wishlistre, köszönöm szépen.
4.
Scat
#3: Most direkt ránéztem a steam adatlapra és láttam, hogy van safe mode, ha csak a sztori érdekelne. Váó, már megérte ez a blog :)
3.
Yanez
#2: Hoppá, még nem toltad ki? Na nyomás játszani vele és utána jöhet a bejegyzés! :) És ne parázz, csak egy nyamvadt videójáték!
2.
Scat
#1: SOMA-t még megvettem potom pénzért a nyári steam vásáron, és annyi jót hallottam a történetéről, de az, hogy horror játék, elriaszt tőle. Nem azért, mert szerintem bénák lennének, hanem mert piszkosul rá tudok parázni, és ez elvonja a figyelmem minden másról. Igazából egyet sem tudok mondani, ami horror, és kijátszottam volna.

De egyszer erőt kell vennem magamon.
1.
Yanez
Érdekesnek hangzik. Ahogyan olvastam, egy picit a SOMA-t juttatta az eszembe. Igaz ott nagyon jó történet volt, s az elmesélése is csillagos ötös. A főszereplő sem volt néma. Én az ilyen játékoktól pont azt várom, hogy jó legyen a sztorija, mivel a játékmenet önmagában nem mozgat meg annyira. Talán majd egyszer kipróbálom, már ha jön ps-re is.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...