Firewatch teszt

  • Írta: zoenn
  • 2016. február 24.
Az ember hajlamos a természetbe menekülni, ha élete vakvágányra téved. Henry is felejteni próbál, ezért elvállal egy magányos vadőri munkát a festői szépségű Wyomingban. A baj persze csőstől jön.

Mert egy 2,5 millió hektáron terpeszkedő nemzeti park (itt játszódik az Aljas nyolcas is) nem épp biztonságos hely. A nyarak szárazak, a nagy kiterjedésű hegyes vadon hajlamos lángra kapni, így az álommeló nem kevés figyelmet követel. Nem tudom, hogy a Campo Santo csapatnak besegített-e valamelyik szakmabeli erdőkerülő, de az biztos, hogy a srácok első játéka kiválóan prezentálja, hogy a hivatás nem csak az unalmas körsétákról szól. Pedig csak egy újabb sétaszimulátorral volt dolgom, mégis olyan személyes, egyedi és végletekig életszerű kalanddal gazdagodtam, ami már az első pár percben akkora gyomrost ad, hogy abból nehéz felocsúdni. Ha még hozzávesszük azt is, hogy gyakran gondolkodnunk kell, és az útvonal korántsem olyan behatárolt, mint a műfaj többi darabjánál, akkor bizton állíthatom, hogy a Firewatch az utolsó fillérig megéri az árát.

Indítás után egy szöveges kalandjáték keretében zongorázhatjuk végig hősünk, Henry szívszorító háttértörténetét attól kezdve, hogy feleségével egy alkoholmámoros buliban megismerkedett. Egy biztos: 1989 nyara már a Shoshone Nemzeti Parkban találja egyedül. A terepet hatalmas kiterjedésű erdők, kanyonok, tavak és hegyek taglalják - mi mást kívánhat egy magányos, negyvenes faszi? Van egy otthonosan berendezett magaslese, ahová a fárasztó nap végén visszavonulhat, ággyal és kajával. Internet hiányában a külvilággal való egyetlen kapcsolatot a CB-rádiója jelenti, amivel hősünk folyamatosan diskurál kollégájával, a meleg és lágy hangú hölggyel, Delilah-val. A nő nem kevés szarkazmussal vezeti be Henryt a szakma kulisszatitkaiba egy távoli menedék biztonságából. A lánynak kiváló humorra van, egymás ugratása nem egyszer csalt mosolyt az arcomra.

A kettejük közti kémia kulcsfontosságú eleme a Firewatch-nak, a párbeszédeket iszonyúan élethűen írták meg, ahogyan az egész történet is tömve van izgalmas és kiszámíthatatlan fordulatokkal. Ugyanakkor a sztori mindvégig a földön jár, az írók nem estek túlzásokba, simán elhittem, hogy ilyen a valóságban is előfordulhat. A zsáner többi darabjától eltérően a San Francisco-i brigád jó párszor megadja nekünk a választás lehetőségét: többféleképpen reagálhatunk az adott helyzetre, más mondatokat adhatunk Henry szájába, mint korábban, így az eszmecsere kimenetelét is befolyásolhatjuk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de kis beleszólásunk lehet a következő feladatba. Tény, hogy a körülbelül 4 órás játéknak így legalább van némi újrajátszhatósági értéke, noha a befejezés mindig ugyanaz lesz. Igen, elgondolkodtató finálét kapunk, nem pont olyat, amire számítottunk, de ha pár napig emésztjük a látottakat, kiderül, hogy igenis van benne ráció.

Talán nem lövöm le a poént azzal, ha elárulom, a nyugodt melót hamar elfelejthetjük, amikor egy sor rejtélyes eseménnyel szembesülünk. Furcsa alakok a távolban, úgy érzed, mintha valaki követne, és az sem mellékes, hogy elődünk furcsa körülmények között veszett el, ráadásul egy éhes medve is járja a vidéket. Több tíz kilométerre az első emberek lakta településtől ez nem is annyira mókás, az elszigeteltség érzése hamar úrrá lesz rajtunk. Az már a Firewatch érdeme, hogy ezt a paranoiát tökéletesen vissza tudja adni, a feszes és drámai jeleneteknek a narratíva kiválóan megágyaz, nem egyszer állt meg bennem az ütő. Henry karaktere nem hülye, ugyan sokszor kétségbeesik, de mindig megpróbál racionális döntéseket hozni, még akkor is, ha az utóbbi évek egyik legnagyobb erdőtüze van kilátásban.

A nyitott világ ezernyi titkot rejt, és viszonylag nagy szabadságot kapunk. Mehetünk bárhova, noha elsőre több ösvény el lesz zárva, később folyamatosan nyílnak meg az új helyszínek és többször vissza kell térnünk a korábban már látott területekre, mert már lapul a hátizsákunkban például egy kötél, amivel leereszkedhetünk a meredek szakadékba. Szerencsére az atmoszféra még így is változatos tud lenni, Wyoming soha nem mutatja kétszer ugyanazt az arcát. Változnak a napszakok és az időjárás is, amikor a távoli horizonton meglátjuk a nap lenyugvó sárga fényét a fák magasságában, nem tudjuk megállni, hogy ne legeltessük a szemünket pár percig.

A tájékozódás már fogósabb kérdés, a játék ugyanis nem rágja a szádba, hogy pontosan merre kell menni az adott feladathoz, csak a térképünkre és az iránytűnkre hagyatkozhatunk. Oké, a helyzetünket, és a már megtett, illetve szabadon bejárható útvonalat pirossal jelölik nekünk, de az nem sok kapaszkodót ad az első egy-két napban, kénytelenek leszünk rádiós segítséget kérni Delilah-tól. A cél legtöbbször az, hogy menj el A-pontból B-be. Az első nap már az őrtornyunkból is feltűnik, hogy részeg fiatalok tűzijátékkal szórakoznak egy tiltott területen, és nekünk kell a körmükre néznünk.

Később már otthonosan mozgunk majd a vadonban, minél több időt töltünk felfedezéssel, annál jobban kiigazodunk a helyszínek között, magabiztosabban mászunk sziklára és a térképet is kevesebbet vesszük elő. És ami a legfőbb, tudatosan reagálunk le egy-egy helyzetet, tudjuk, mi kell ahhoz, hogy egy akadályt áthidaljunk, persze akkor már más miatt is fő majd az agyunk. A vadonban szétszórva ellátmányt rejtő lezárt dobozokat találunk, melyben fontos cuccok lapulnak, illetve az ott található feljegyzések alapján a térképünket is frissíthetjük.

A készítők nagyon cselesen kihasználták a belső nézetben rejlő lehetőségeket, az egyes jelenetek csak ebből a nézőpontból tudnak igazán drámaiak lenni. Rengeteg tárgyat foghatunk kézbe és vizsgálhatunk meg, ami sokszor fontos is a történet szempontjából. Néhány karikatúraszerű fotón kívül nem nagyon látjuk Henry arcát, de el tudjuk képzelni, milyen figura ő: zömök testalkatú, vastag és rövid végtagokkal, amolyan mackós típus. Az irányítás szerencsére sima, egyedül a megfelelő párbeszédopció kiválasztása macerás – nem sok játékban láttam eddig, hogy ehhez a kontroller ravaszait kell lenyomnunk. Értem, hogy a fejlesztők a CB-rádió kezelését próbálták meg modellezni, de a valóságban nyomva kell tartani a megfelelő gombot, amikor beszélünk, és nem pedig elengedni. A lényeg az, hogy nem áll kézre, bár PC-n ennél lényegesen simábban oldották meg a dolgot. Mindössze a térkép- és a sprint-gombot kell még memorizálnunk a Firewatch-ban, noha ez utóbbit a legtöbbször hanyagoltam, elvégre a játék így is rövid, nem siettem sehova. (Persze vannak olyan szituációk, amikor muszáj felkapnunk a nyúlcipőt.) 

Exkluzív meglepetés a PC-seknek (spoiler!)

A Firewatch-ot PC-n is kipróbáltuk, szerencsére, mert egy platform-exkluzív meglepetés is került bele. A játék egy pontján Henry talál egy eldobható fényképezőgépet, és érdekes színt visz a játékmenetbe, hogy a gépben lévő film maradékára te is készíthetsz fotókat. Ezeket később visszanézheted a menüben (vagy a stáblista alatt), a számítógépesek azonban 15 dollár fejében ténylegesen is "előhívathatják" a képeket, és megrendelhetik azokat a fejlesztőktől - a kész alkotásokat 2-4 hét alatt kézbesítik. Érdekesség, hogy a Campo Santo szerint többször is előfordult már, hogy azok is rendeltek a képekből, akik egyébként lekalózkodták a játékot - így tulajdonképpen ők is fizettek valamit érte.


A látvány tényleg lélegzetelállító, noha semmilyen extra effektet nem tol az arcunkba. Inkább a művészi stílusát illeti a dicséret, de azért a pasztellszínekkel operáló grafika is pont annyira részletgazdag, amennyire kell. Nálam sokkal mélyebb érzéseket váltanak ki az ilyen vizuális hatású címek, mint azok, amik csak a GPU megizzasztására törekednek, de valójában túl sterilek. A Unity 5 engine sajnos nem igazán szereti a PS4-et, voltak röccenések, de ahogy tapasztaltam, jelenleg PC-n is ingadozik a framerate. Le a kalappal az ütős szinkronhangok előtt is: a Mad Men sztárja, Rich Sommer és Cissy Jones sziporkázott a játékban, egy pillanatra sem rezgett a léc. A zeneszerző, Chris Remo minimalista gitárzenékkel adott nyomatékot minden egyes jelenetnek, és ha mindenhez hozzávesszük a természet sejtelmes hangjait is, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az élmény maradandónak bizonyul.

Csak úgy repkednek az őszinte emberi érzések a Firewatch-ban, amellett, hogy egy roppant okos narratívával megáldott játékról van szó. A karakterünk irányába az empátia már az első percekben kialakul, és ahogy a cselekmény halad előre, úgy a kötődésünk is erősebb lesz. Az anyag minden más tekintetben is helytáll, és itt a műfaj többi darabjától eltérően a szabadságérzetre is rágyúrtak. Nem csak külső személők vagyunk, hanem aktív részesei az eseményeknek, persze bizonyos kereteken belül, de az nem annyira feltűnő. A Firewatch érdemei vitathatatlanok, a Campo Santónak esze ágában sem volt beáldozni a játszhatóságot a történetmesélés miatt, inkább addig formálták a kettőt, míg minden a helyére került. Ha ezt csak rövid játékidővel tudták elérni, akkor sem panaszkodhatok.

A Firewatch PC-re és PlayStation 4-re jelent meg, mi mindkét verziót kipróbáltuk. A PC-s verziót az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.

Kapcsolódó cikk

39.
strangerthingsfan
tipikus példája egy jó ötletnek túl korai elsütése. hatalmas hangulat, és ahogy halad előre a gém úgy laposodik. kár érte. 6 pont. eze egy kilences gém is lehetne, horgászattal, kaja szerzéssel, valódi nyomozással, barlangászattal. Kár érte.
38.
DerProf
Nekem ezek a "sétaszimulátorok" akkor adják az ívet amikor bizonyos dolgok hatása alatt vagyok. Ismerve az embereket többek között ezért is van ezeknek létjogosultságuk.
37.
Yanez
#36: Szamomra is hatalmas elmeny volt! Ilyen hangulatu jatekokbol tobb kene, na meg persze haromszor ennyi tartalommal bovitve!
36.
godach
Én most fejeztem be. Hatalmas élmény volt. Talán annyi negatívum volt benne, hogy el tudtam volna képzelni egy kis menedzsment részt. Magadnak megrendelni az ellátmányt. Beosztani. Az érdemi napokra persze lehetne (gyorspörgetéssel) utazni tovább, de akinek igénye van, az az unalmas napokat is lejátszhatta volna. Pecázás, javítgatás vagy csak egyszerűen KO-ra inni magad.
Nekem a vége is tetszett. Tipikusan az, amikor nem rágnak a szádba mindent. Jó játék volt.
Most jöhet tőlük egy hajótöröttös vagy egy marsi asztronautás is. :)
35.
Chrysh
#34: Nagyobbat nem is tévedhetnél azzal, hogy azt gondolod AAA címekre vagyok ráállva, lévén elég öreg laptoppal tolom, szóval kénytelen vagyok másutt is keresgélni, és még így is nagyon ritkán kell csalódjak.

De nyugi azóta tettem egy elhatározást és úgy gondoltam egyszer belepróbálkozom ebbe a kalandjáték/sétaszimulátor témába, bár az is lehet, hogy nem fogom jobban megszeretni...
34.
medson
#4:
Nagy szerencse hogy nem minden ember ilyen begyöpösödött, pusztán AAA címekre vágyó személyiség . Adta az ég hogy vannak még művészi produktumra hajlamos emberek akik képesek értékelni ezt a műfajt.
33.
Red-E-Kamp Van
Ma fejeztem be, két részletben, így kicsit kiestem abból a beleélésből, amit elsőként adott.De így sem volt semmi.
A Superhot és e között vaciláltam, de ezzel mindenképpen jobban jártam, úgy érzem.Ennek pedig újra neki futok, mert volt, hogy félregörgetésből más választ adtam, mint szerettem volna. Na és Turt Reynoldsba sem futottam bele.
Várom a további alkotásaikat.
31.
Caleon
#30: Amúgy a sétaszimulátor inkább a puzzle kategóriába tartozik, ez is olyan, hogy beleőrülnék, ha azt kellene néznem, hogy más rakosgatja össze a darabkákat. Ha személyesen motivált vagy, hogy kibogarászd, esetleg befolyásold a történetet, akkor ezt ugyanúgy megéri végigjátszasni, mint bármi mást. Ha meg nem, akkor hagyni kell az egészet a fenébe.

Ilyen a Layers of Fear is, egy Gone Home klón, youtube-on keresztül nyilván meg sem közelíti az élményt. Mint az állatsimogatóban, ha odaállítanának egy kinect elé, hogy csak virtuálisan szabad simogatni... hidd el, nem ugyanaz az élmény.
28.
Caleon
Amúgy a youtube-végigjátszóknak...:

"Azonban ne felejtsük el azt a tényt sem, hogy a videojátékoknak van egy nagy előnyük a filmekkel szemben. Ez pedig az interaktivitás. Mert a játékban te nem csak passzív néző vagy, mint egy film esetében, hanem aktív résztvevője vagy a történetnek. A főszereplőt TE irányítod, és sok esetben a döntéseid befolyásolják a történet további alakulását. Ezért (is) van az, hogy jobban tudsz a főszereplővel azonosulni, a történetbe való beleélés is sokkal intenzívebb tud lenni így, mint egy film esetében, ahol a történetbe semmi beleszólásunk nincs, nem irányítunk semmit, és senkit, csak passzívan nézünk, mint Rozi a moziban :) A játékokra jellemző interaktivitás, és a sokszor filmeket is megszégyenítő rendkívül profi történet ha együtt van, akkor bizony sokaknak képes akkora élményt adni, amit egy film sem tud. Ezért is számolnak be sokan arról, hogy egy-egy ilyen játék olyan óriási élményt adott nekik, amit egy könyv, vagy film sem tudott addig prezentálni számukra. Ezért tanácsolják sokan azt is, hogy különösen az ilyen játékokról semmiképpen ne úgy alkossunk véleményt, hogy csak gameplay-walkthrough videót nézünk róla, mert akkor pont az ilyen játékok lényege vész el: az interaktivitás."

https://www.gamekapocs.hu/tag/frankblack/blog/8518/a_jatekok_butulasa_a_jatekipar_elqurvulasa

26.
RangerFox
#25: A látványvilág meg klassz, nem kimondottan nagy a gépigénye, és a beszélgetéseink kis szinten kihatásal vannak a történet alakulására. Újra én sem veném elő, de egy is délutáni kalandnak több mint jó volt, és az ára is hasonlót tükröz a játékról, hiszen nem teljes árú gameről van szó.
25.
RangerFox
Nézzétek... A 4 órás játékidő szerintem nem vicc, kvázi teljesen jónak mondható, hiszen egy ugyanilyen hosszú filmet kb senki sem bír végignézni, itt meg alapból nincsen üresjárat. Maga a játékmenet szerintem oké, én még nem láttam ilyen játékot, hogy a kommunikáció ilyen fajtáján ennyi hangsúly legyen. Mellesleg a parafaktor kb a játék első órájától egészen a végéig fenn marad, hiszen abban a tudatban vagyunk, hogy egyedül vagyunk egy nagy erdőben, és egy pszchiopata követ minket, lenyomozza a beszélgetéseinket és képeket csinál rólunk, betör a házunkba, ilyenek, és egy kis csavarral a végén jól megoldották a sztorit szerintem.
23.
Caleon
#20: "Megneztem youtube-on, latottak alapjan ugyanazt az elmenyt adta mintha megvettem volna :)"

Te is a guminőt toszogatod. Hogy adná ugyanazt az élményt? csak akkor lenne hiteles viszonyítási alapod, ha játszottál volna vele.
Vagy youtube-on is rezeg és pittyeg közben a kontroller a kezedben? Ott is te választod ki, miről és milyen hangnemben beszélgessenek? Te térsz le az ösvényről, mert távolról egy mosómedve neszezését hallod?
22.
amputius
#17: Igazabol azon el lehetne gondolkozni hogy jateknak lehet-e hivni valamit ha ugyanazt az elmenyt adja egy youtube lets play, mintha te jatszanal vele.

21.
amputius
#20: *szinkronszineszek-> szineszek(voice actor)
20.
amputius
#4: Azon ne lepodj meg, ha flame war lesz belole ha a sajat velemenyedet altalanos igazsagkent nyilatkoztatod ki. Valo eletben se fognak szivesen latni ha beleokoskodsz egy beszlegetes kozepebe mintha csak a te velemenyed letezne.

Szerintem se jo az, hogy kvazi rovid torteneteket, amire semmi rahatasod nincs jateknak probalnak eladni, ebben teljesen igazad van.

Ha a Firewatch egy rovid animacios filmkent jelent volna meg, annak megfelelo formatumban es arcedulaval akkor elokelo helyen szerepelne, mert a szinkronszineszek es a szovegirok eleg jot alkottak, legalabbis nekem tetszett. Megneztem youtube-on, latottak alapjan ugyanazt az elmenyt adta mintha megvettem volna :)
19.
latis666
Egy játéknak szórakoztatnia kell. Én pl nem szeretem ha egy játék túl ijesztő nekem az nem szórakoztató de attól még az lehet jó játék. Viszont nekem szórakoztató ez a játék tetszik a hangulata. Már azért megéri játszani amit az első fél órában ad. Szóval én nem csalódtam benne és még sok ilyen jöhet.
17.
Caleon
#16: Youtube-on végigjátszást nézni olyan lehet, mint gumibabával szeretkezni.
16.
giga321
3 órt kb végig untam és néha néha belealudtam. Úgy fel volt hypolva ez a game, hogy el sem hiszem, de valahol legbelül éreztem, hogy ez nekem kevés ez nekem nem fog kelleni és végig néztem youtubon. Nem bántam meg, hogy nem vettem meg (akkor már inkább a the witness és unravel ha indie cuccról van szó februárban). Bőven elég volt a youtube. A kezdetleges paráztatások és misztikum, hogy valaki figyel nagyon gyenge lett a végén. A csattanó meg... Azzal a ponttal egyetértek, hogy megosztó Nem erre számítottam, hanem valami űberbrutál végre.
Februári nyertes nálam az unravel, ha érzelmekről van szó. Aztán jön a Dying Light ha aprításról és hosszú játékmenetről van szó.
15.
Yanez
#14: Amikor arról beszélsz, hogy NEKED nem tetszik, az teljesen más.
14.
Chrysh
#13: Nem példaképek, de elméletileg ők a szakértők, véleményt szőni előzetesek alapján meg lehet, nem lőnek érte tarkón, a tesztnél meg két lehetőség áll fenn: Vagy tetszik vagy nem. De ha Firewatch 10/10-et kapna, akkor sem fog nekem ez a sétafikálás megtetszeni.

Azért azt hittem nem lesz olyan nehéz ezt megérteni.
13.
Yanez
#12: De ezekszerint te magadat is olyannak latod? Vagy akkor minek peldalozol masokkal, ha most konkretan teged kerdeztek? Tanacsom: ne vedd peldakepnek az olyan "szakavatott oldalakat"!
12.
Chrysh
#11: Ne haragudj de az első mondatodat is hozzácsapom a "közhely, demagógia" csoportba :)

Azt meg hogy ki mit minősít mennyi idő után nem értem miért bűn, vannak szakavatott oldalak, akik egy játékot ki se visznek teljes terjedelmében, mégis véleményt formálnak az egész programról. Mad Maxről 8 óra után meg hasonlók. Na, ilyenkor hol van a nagy megmondós szellemiség?
11.
Caleon
#6: Gondolom, akkor könyveket sem olvasol?
Novellajáték, interaktív film, mi bajod ezekkel? Mint látod sokaknak tetszik. Ez csak nem bűn?
Nekem a negatív kritikával nincs bajom, de a 4-es kommented inkább tűnik személyeskedésnek azok felé, akik ezeket a játékokat szeretik. És a játék ismerete nélkül minősíted azokat, akik a játékról elismerően nyilatkoznak. Nice!
8.
Chrysh
#7: Ez nagyon kedves....azt mondja CoD-ozni!!!!

Mellesleg jó látni, hogy egy negatív vélemény is felüti a fejét és máris küldik elfelé a p*csába az embert.
7.
B-Shaggy
#4 köszönjük a hozzászólást, mehetsz vissza CoDozni.

Amúgy hogy lehet az év meglepetése a játék, ha a bejelntése óta nem telt el úgy hét, hogy jött valami hír róla, és mindenki áradozott, hogy mennyire király?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...