A Vampyre Story

Gyermekkorod, sőt egész eddigi életed azzal telt, hogy énekórákra és próbákra jártál, gyakoroltál és kottát magoltál. Végre magad mögött hagytad az iskolapadot, várnak a világot jelentő deszkák, diplomás, felkent operaénekesnőként készülsz az első párizsi fellépésedre. A színfalak mögött a barátnőd, Christine Van Helsing bemutat egy nevetséges, töpszli fickónak, aztán elsötétül a világ. Mire felszáll a lila köd, egy ódon kastély fogja vagy a zord draxsylvaniai hegyek között, plusz a béna fickó felesége. Mindezek tetejébe egy vérre szomjazó VÁMPÍR. Szívás…
A kicsit naiv, butuska, de remek humorú Mona de Laffite történetét, az A Vampyre Story című régimódi point-and-click kalandjátékot több mint négy éve harangozta be egy új, Autumn Moon Entertainment nevű cég. A borítékolt sikert garantálta, hogy a vállalkozás mögött két egykori LucasArts alkalmazott, William V. Tiller és Dave Harris állt, akik noha nem a legfontosabb pozíciókban, de a legendás The Dig és The Curse of Monkey Island játékok felett is bábáskodtak. Emellett már az első képekből is látszott, hogy igazán hangulatos, timburtonös világba (gótos, sötét, viktoriánus, szögletes-spirálos mesevilágba, ami persze Burton pápává válása előtt is létezett) látogathatunk el általa, mely tény rajtam kívül még számos leendő vásárlót vett meg kapásból kilóra. A tematikus The Inventory magazin meg is kínálta az anyagot „az év leginkább várt kalandjátéka" címmel. Aztán jött a hullámvasút, problémák a kiadókkal, pénzhiány, és ebből következően lassabb sebességbe váltott fejlesztés. Volt idő, amikor Tillerék csak hárman tolták a szekeret, míg végül egy kis német kiadó, a Crimson Cow felkarolta a projektet. Ugyan a 2006 Halloweenjére datált megjelenést is emberesen lekéste a produktum, pár napja végre felkerült a polcokra. Jelenleg angolul, németül és franciául kapható, magyar nyelvű változatról sajnos nem találtam információkat, arról sem, hogy lokalizálják-e valaha hivatalosan, így a tesztalany az eredeti angol PC-s verzió volt (más port még csak pletykaszinten merült fel).


A játékmotor követi a divatot. 2.5 dimenziós, tehát néhány egymás elé helyezett, kétdimenziós, oldalra mindig csak keveset moccanó sík rajz előtt (mellesleg minden szobában csak egy perspektíva van) háromdimenziós figurák dzsalnak, és a mozgatható tárgyak is 3D-sek. Az irányítás sem tér el nagyban a megszokottól. Az egérrel kijelölhetjük, hogy hova tipegjen hősnőnk, vagy merre hagyja el a helyszínt, a tárgyakra és berendezésekre kattintva pedig egy panel jelenik meg, négy utasítással. Ezek helyzettől függően kicsit változhatnak, az egyik látással kapcsolatos, általában megvizsgálás, a másiknál a kéz dominál, általában használatot vagy felvételt eredményez, aztán akad még száj ikon, ami általában beszéd (Mona szinte minden tárggyal leáll csacsogni, bájos, vicces neveket ad nekik), néha köpés vagy efféle. Természetesen, mint minden valamirevaló régimódi vámpír (nem holmi modern Lestat-féle koporsószökevény), heroinánk is át tud változni denevérré, így szűkebb réseken is átfér, magasabb helyekre is feljut, erre szolgál a negyedik ikon. Ezek mellett a jobb egérgomb nyitja a tárgylistát, ami stílusosan egy lapozható koporsó. A tárgyakat is megfoghatjuk és kombinálhatjuk egymással, vagy az adott helyszínen levőkkel. Mellesleg a fejlesztők ügyesen oldották meg, hogy Mona ne cipeljen a zsebében több mázsányi eszközt: a nagyobb, nehezebb dolgok csak szellemképként, ideaként jelennek meg a tárgylistában, megjegyzi a helyüket, és ha szükség van rájuk, gyorsan elrepül értük, emellett néhány bonyolultabb cselekménysorozat is így rögzül. Hősnőnk állandó segítőtársa még Froderick, egy vállán ücsörgő denevér, akivel a kastélyban ismerkedett meg, őt is tárgyként használhatjuk.


Hozzá kell tennem, hogy Mona mozgása idegtépően lassú, ami bár indokolt a szűk ruhája miatt, valószínűleg mindenkit zavarni fog. Gyorsítani, mozgásnál kicsit „teleportálni", jeleneteket és párbeszédrészleteket átugrani a szóközzel lehet, ez tehát az egyik legjobb barátunk. A másik a Tab, ugyanis a háttérben levő tárgyakat más nem emeli ki, csak a rájuk mutatáskor megjelenő nevük, ergo van rá esély, hogy valami apróságot nem veszünk észre. A Tab minden tárgyra (a kijáratokra nem) méretes ikont pakol, így hasznát vesszük, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy minden kulcspontot kiszúrtunk a helyszínen. Sajnos sem a billentyűzetet, sem az egeret nem lehet átkonfigurálni, pedig ez a két parancs kényelmesen elférne egy többgombos egéren. Ha már a tervezési hiányosságoknál tartunk, sajnos a mentési rendszer is szörnyű, semmi kontrollunk nincs az állások felett, például nem törölhetünk. Minden mentéskor újabb állás keletkezik, szerencsére a számuk egy lapozható képernyőn végtelen, és a merevlemezen sem foglalnak sok helyet. Emellett meglehetősen instabil volt nálam a játék (persze manapság melyik nem bughalmaz), jó párszor kilépett szó és hibaüzenet nélkül, tehát érdemes gyakran menteni, akármennyire ódzkodnánk ettől a gombamód szaporodó állások miatt. Továbbá az átvezető mozik sem voltak nálam problémamentesek. Azon túl, hogy ha kérünk sem kapunk alájuk feliratokat, néhány durván interlace-es, sokban előfordultak apróbb ugrások (egész kimaradt mondatok), és nekem majdnem mindegyik lefutott kétszer végig, vagy majdnem végig. Ezek valószínűleg nem fordulnak mindenkinél elő, mindenesetre nálam sem codec összeakadásból keletkeztek. Továbbá az ajakszinkron sincs köszönőviszonyban a beszéddel, nem zárom ki, hogy mivel német a kiadó, talán az ottani szinkronra igazították a dolgot, az eredeti angol szövegre pedig nem gyártottak új animációt. Mellesleg az utasítások kiadását is oldották meg már kalandjátékok jobban, itt sajnos minden legalább két kattintásra van tőlünk, ami az elakadós helyzetek „mindent kipróbálunk mindennel" totózását jelentősen lassítja.


A játék kevert időrend miatt kissé nehezen értelmezhető bevezetője mellesleg a fent vázoltakon túl egy érdekes csavart is tartalmaz. Hősnőnk fogvatartója, Shrowdy Von Kiefer báró, aki a helyzetétől függetlenül elvakult szerelmesként teljesíti Mona minden óhaját (a szabadon engedést leszámítva), a szigeten álló kastélyból kievez a partra, hogy vért, házon belüli virágnyelven „sós Merlot bort" szerezzen. Amint kiköt, két vámpírvadász rögtön karót is döf a szívébe, a főgonosz tehát már a játék kezdete előtt elpatkol, igaz csak látszólag. Látja ezt Mona és Froderick is, ezért határozzák el, hogy eljött az idő a dobbantásra. Azt nem látják, hogy Shrowdyból kiszáll a szelleme, és tovább él más formában, egy repkedő köpönyegként. Pont olyan, mint a Harry Potter sorozatban a Dementorok. A kaland első felében csak a kastélyban kolbászolhatunk, mint Hamupipőkét, néhány beszélő állat és mágikus tárgy segít minket. A szökést számos dolog akadályozza, ezeket kell lépésről lépésre kiiktatnunk vagy megkerülnünk. Kezdetben csak szűk területen mozoghatunk, egy kulcsot kell megszereznünk, hogy mindkét szárny között szabadon járhassunk. Aztán előkerül Shrowdy az új formájában, és nem enged minket a (látszólag) egyetlen menekülési eszközhöz, a csónakhoz. Keresztet formáz a két evezőből, ami számára már nem ártalmas, Monát viszont távol tartja. Hősnőnk mellesleg nem tud a víz felett repülni, ezért nem választhatja a kézenfekvő, denevér formában történő lelécelést, az úszás pedig azért nem jöhet szóba, mert a vízben egy tintapaca alakú szörnyeteg az úr, Inky.


Miután leküzdöttünk minden akadályt, és kivergődtünk a partra, egy vén cigányasszony, avagy politikailag korrektebben idős roma hölgy vesz minket a szárnyai alá, aki már többször megszólalt Mona fejében, a varázsgömbjével követte az eseményeket. Állítása szerint csak a jó szándék vezérli, de több elszólás és csak számunkra mutatott jelenet utal rá, hogy az egész kalamajkát ő okozhatta, a vámpírvadászokat is ő irányítja. Sajnos további részletek (hogy mi mindent csinált, és mely ponton lépett be a képbe, talán már Mona párizsi elrablása is a tervének része volt) a játék végén sem derülnek ki, ami miatt újabb rossz pontot kapott tőlem a produktum. Mindenesetre a tőle kapott feladatok Mona túlélését szolgálják, így azokat el kell végeznünk. Mielőtt feljönne a reggel, meg kell szereznünk hősnőnk koporsóját némi sírjából származó földdel egyetemben (e kettő kell ahhoz, hogy túlélhesse a nappalt), ezek mellett kerítenünk kell egy lovat és egy szekeret a hazaúthoz. Itt, egy kis városkában és annak környékén sokkal szabadabban mozoghatunk, de az előrehaladáshoz be kell jutnunk különféle házakba és a temetőbe is, ami nem olyan egyszerű. Mivel a környéken leginkább vámpírok csökkentik a populációt, az emberek megtanultak védekezni ellenük, kereszttel, fokhagymával, küszöbbel és szimpla őrködéssel. Ezeket az akadályokat is trükkös módokon kell lenyomnunk.


Remélem, nem lövök le túl nagy poént azzal, ha elárulom, hogy amennyiben mindent jól csinálunk, Mona sikeresen továbbindul hőn szeretett otthona, a fények városa felé. Persze az út az Erdélyről mintázott Draxsylvaniából még nagyon hosszú. Emellett sajnos minden jelentősebb konfliktus lezáratlan, és minden komolyabb probléma megoldatlan marad. Kapunk az arcunkba egy „folytatása következik az A Vampyre Story 2-ben" szöveget, és ennyi, végefőcím. Shrowdyt nem győzzük le, a javasasszonyról sem tudunk meg szinte semmit, Mona útjában még rengeteg akadály tornyosul (például kell kerítenie egy félkegyelmű szolgát, aki nappal őrzi a koporsóját), és persze Mona nem szabadul meg az átoktól. Mert abban az egész játék alatt nem biztos, hogy vámpír-e (lásd a „Merlot" dolgot feljebb), pontosabban vámpírnak vámpír, de kérdéses, hogy a hagyományos és végleges módon tették-e vámpírrá, ilyen rituáléra ugyanis nem emlékszik. Shrowdy csak megbabonázta a spirálisan forgó szemeivel, így van rá esély, hogy az állapot csak egy visszavonható átok, legalábbis rengeteg dolog és Mona kétkedése is ezt sugallja, de győzelemkor sem kerülünk közelebb a válaszhoz. A megválaszolatlan kérdések számát gyarapítja még, hogy sok szó esik Shrowdy régebben, titokzatos körülmények között eltűnt boszorkány anyjáról, és Shrowdy születésének, avagy teremtésének részletei is homályban maradnak.


Ez a zárás nagy pofon volt számomra, mellesleg a hivatalos oldal máig sem említi, hogy lesz folytatás, csak egy elég friss Tiller interjúban került ez szóba. Azonban a folytatás, mint az a fentiekből látszik, nem hagyományos folytatás lesz, ami önmagában is élvezhető, ahogy ez a játék sem egész. Valójában Tillerék megcsinálták a Kill Bill (vagy, ha úgy tetszik, Syberia) trükköt, két félbe vágták a terméket, kettő áráért kapunk egy sztorit. Természetesen csak „majd valamikor", mert ki tudja, talán újabb 4-5 év telik el, amíg a folytatás elkészül. Az eredeti tervek szerint egyébként a játék három fejezetből állt volna: a kastélyból, a városból és Dr. Riga Mortis kastélyából (a történet végén Shrowdy csellel ide, egy feltehetően Dr. Frankensteinről mintázott barátjához irányítja Monát), ez utóbbi lesz a folytatás helyszíne.


Bár sok negatívumot írtam feljebb, ami megmutatkozik a végső verdiktben is, ezek mellett grafikában és hangulatban sem üti meg a Syberia és hasonlók által felállított szintet, amit egyébként elvártam volna, a fejtörők rendben vannak, és egy dologban óriási a játék: humorban. A Monkey Islandek, Leisure Suit Larryk és a Maniac Mansion sorozat poénbombái szinte halálosak voltak anno, de megkockáztatom, eme vámpírtörténet rájuk ver. A viccek eszméletlenül elmések, hasonló színvonalú és mennyiségű pedig szerintem még filmben és regényben sem igen fordult elő. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a legtöbb poén levételéhez nem csak közel perfekt angol kell, de a nyugati, főleg amerikai popkultúra roppant alapos ismerete is. Akadnak poénok, amik csak a 30-es évek amerikai musicaljeinek és bulvárjának ismeretével esnek le, másokhoz Al Pacino eredeti szlengjét kell vágni a Fedőneve: Donnie Brascóból, de csattan el Maniac Mansionös poén, és ködös utalásokban előkerül Butch hányatott sorsú órája is a Ponyvaregényből, hogy csak párat említsek a tényleg hihetetlen mennyiségű, nagyon eltalált viccből. Szinte minden klikkelhető pont kifinomult, humoros párbeszédet indít Mona és Froderick között, és minden utasítással mást, plusz rendszerint denevérbarátunk használatával is újabbat. Az így előcsalogatható dialógusok durván egy közepes regényt tesznek ki, és ez komolyan növeli a játék szavatosságát, azon túl, hogy emlékezetessé teszi.


Összességében az anyag kicsit alulmúlta a várakozásaimat, főleg, hogy csak fél, ráadásul rém bugos játék. Látványban, hangulatban nem rossz, de nem is hatalmas durranás. A témát igazán eltalálták a fejlesztők, a humor pedig állati, de ezt (ismerve az átlagos hazai angoltudást) sajnos nem élvezheti mindenki, ráadásul kicsit magas labdák repkednek, túl széles popkulturális műveltséget igényel. Az egész képet nézve jó, de nem kiemelkedően jó.

7.
fojesz
De azért ki hasonlít össze egy kalandjátékot a Left 4 Deaddel? :)
6.
egykritikusasokközül
Akkor el is kezdeném a kritikákat!A játék megoldás nélül kiakasztható.

Nagyon rövid.Az igaz hogy elég jópofa kis humoros játék de azért egy left 4 dead játékkal szemben egy nagy 0!
5.
wolf15
Daks : bocs,h itt kérdezem meg,de GTA 4 Pc-s teszt mikorra várható?



A játékohoz érdemben nem tudok hozzászólni.Nem az én világom.
1.
NECROSMOKE
A hangzotakban,jó lehet, megjelenés körülbelöl mikorra várható?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...