Football Manager 2010

Nem nagy kockázat kijelenteni, hogy a focimenedzser-játékok rajongói (és állandó nyüstölői) abszolút külön alfajt jelentenek a játékosok népes halmazában. Ők azok, kik csillogó szemmel képesek mesélni egy-egy új igazolás sikeréről, egy bravúrosan megnyert / döntetlenre hozott meccsről, és bár egyetértenek azzal, hogy a játék, amivel tolják, csupán egy hatalmas Excel-tábla, melyre kezelőfelületet húztak, mégis éjszakákon, nappalokon, hétvégéken át terelgetik választott aranylábúikat a sikerek felé.

Félreértés ne essék, ezzel abszolút semmi baj nincs, semmivel sem rosszabb, mint napi kilenc órában terroristákra / terrorelhárítókra vadászni, esetleg goldfarmingolni egy fantasy-világban – mindössze más. Mondom ezt én, ki már lassan 8 éve szenved eme gyógyíthatatlan szenvedélybetegségben, mely fogva tart, nem ereszt, és nyomorba dönt – és sosincs vége. Főleg most nem, hiszen a Football Manager 2010 az utóbbi évek legélvezhetőbb darabjának bizonyult hosszas tesztelésem alatt.


Sajnos az utóbbi években azt tapasztalhattuk, hogy az SI Games fejlesztőgárdája egy nagyon picit belelustult a menetrendszerűen érkező sikerekbe: a Football Manager-játékok minden évben feltűntek, de ritkán hoztak újdonságot magukkal. Bár tény, hogy a 3D-s meccsnézet nagy dobásnak számított tavaly, azért földhöz senkit sem vágott, főleg esetlensége miatt – ám előzőleg szinte csak egy-egy új menüpont „indokolta" az újabb évszámot a címben. Ennek most vége, a brit fejlesztők megemberelték magukat, és átgyúrták a kezelőfelületet, realisztikusabbá tették az egész játékmenetet, és nem utolsósorban úgy egyszerűsítették le a dolgunkat, hogy közben egyetlen lehetőségtől sem fosztottak meg bennünket.


Indítás után mi más is tűnhetne fel, mint az alaposan átgyúrt kezelőfelület, melyre ezúttal tényleg figyelmet fordítottak a készítők. Az igyekezet érezhető, és bár nagyon sok menüpont került új helyre, mégsem vált logikátlanná semmi, sőt, átgondoltabb az egész, mint az előző verziók gyári skinjei. Jó pontnak számít, hogy a brit urak belátták, bántja a szemet a nagyon világos színösszetétel, ezért hisztisebb játékosok számára belecsempészték ugyanazon kinézet „sötétített" változatát is, megkímélvén a többnapos zombulás során elhasználódó csapjaink és pálcikáink épségét. Kevésbé örültem viszont annak, hogy egyre kevesebb csapat logója és játékos arcképe található meg az adatbázisban, mely számomra kicsit érthetetlen. Tény, hogy a fotókat frissítették, így láthatjuk például, hogy Sergio Agüero mennyire nevetségesen néz ki a kenderszakállával, ám szomorú, hogy például a Hollandiában szereplő focisták fotói meglepően megritkultak – nem beszélve a csapatok logóiról. Nem állítom, hogy kardomba dőltem, mikkor feltűnt, de a hangulatot azért picit lerontja – apró vigaszt jelent, hogy a rajongók két kézzel tolják fel a különböző portálokra a néhol jobb, néhol rosszabb minőségű pakkokat e probléma orvoslására.


Nagyon kíváncsi voltam arra, miként fest a „megújult" 3D-s mérkőzésnézet, hiszen a Sports Interactive rengeteg új mozdulatot és grafikai elemet ígért – ezekből azonban csak néhányat váltott be. Bevallom őszintén, én nagyítóval kerestem az animációbeli újításokat, ám egy-két kivételtől eltekintve semmit sem találtam. Az emberek még mindig viccesen kezelik a labdát, mozdulataik szögletesek és gyakran minden életszerűséget nélkülöznek – sőt, néha azt is nehéz megmondani, hogy épp mit csinálnak, hiszen előfordulhat, hogy „vizuálisan" nem nagyon mozognak, a labda mozgása alapján viszont kikövetkeztethető, hogy aranylábúnk most épp kapura próbálta szögelni a skulót. Pozitívum, hogy ezúttal már nézők is helyet foglalnak a stadionokban, kik bitmap formájában buzdítják csapatunkat, izgalmukat pedig a már említett 2D-s képecskék fel-le mozgásának frekvenciája hivatott jelezni. Abszolút '90-es évekbeli megoldás, de tekintve, hogy a tavalyi verzióban még egy nyamvadt textúrát sem voltak képesek a lelátóra húzni, mindenképp előrelépés. További javulás, hogy a hálónak immáron fizikája van, méghozzá egészen jó – talán nem tűnik nagy dolognak, de nagyon sokat hozzáad egy-egy nagy gól élményéhez. Összességében tehát nem csalódtam a meccsmotorban, a célnak tökéletesen megfelel, remekül húzza a talpalávalót az izgalmas meccseken, az apróbb hiányosságokon pedig az első pár óra után rendkívül nagyvonalúan lendülünk majd át.


Ideje rátérnünk a játékmenetre! A Football Manager 2010 e téren tartogatja a legtöbb újítást, s elődjeivel ellentétben ezúttal annyi újdonságot kapunk pénzünkért, hogy felsorolni sem lenne időm. Teljesen átgyúrták például a taktikai beállítások képernyőjét: focistáinkat minden eddiginél részletesebben instruálhatjuk, s utána reménykedhetünk, hogy az illető van annyira profi, hogy ne szarjon magasról arra, amire kértük őt. Egyéni utasításokat is adhatunk, még többet, mint a tavalyi verzióban, ráadásul a felület is sokkal informatívabb, mint megszokhattuk. Az átdolgozott képernyőnek hála még kezdőknek sem nehéz pár kattintásért és néhány percért cserébe egy meglehetősen ütőképes taktikát összedobni – hatalmas dicséret az SI Games csapatának ezért. Ötletes új funkció a stábgyűlés is, melyet bármikor összetrombitálhatuk, és minek során segítőink osztják meg velünk észrevételeiket a taktikával, játékosaink erőnlétével és viselt dolgaival, valamint egyéb, klubunkat érintő jelentős ügyekkel kapcsolatban. Eleinte nem igazán használtam, nagyképűen gondolván, hogy évtizedes Football / Championship Manager-múltam után ne mondja meg nekem a gép, mit tegyek, de rá kellett jönnöm, hogy tévedek: valóban hasznos tanácsok kapnak itt helyet, és egy idő után azt vettem észre, hogy minden héten meghallgattam (és követtem) segítőim javallatait. Ez azt is jelenti, hogy sokkal fontosabb lett a hozzáértő személyzet kiválogatása és igazolása – valljuk be, ez a rész egy picit el volt hanyagolva az eddigi verziókban. Érdekes újítás a meccsek közbeni bekiabálások, azaz egyszerű taktikai utasítások kiadásának lehetősége is, ám gyakorlati hasznát én nem pontosan tudtam felmérni – valamire bizonyosan jó, ha másra nem, az ideges menedzser levezetheti feszültségét, még ha csak virtuális formában is.


A játék nehézségére nem lehet panasz, sok éve most éreztem először azt, hogy szinte minden győzelmem és vereségem jogos, és mindig (majdnem) pontosan tudtam, hogy miért következett be. Ebben nagy segítséget nyújt a szintén most bemutatkozó elemző-segédeszköz, aminek segítségével minden egyes játékosunk összes statisztikáját megnézhetjük, akár percről percre újrapörgetve a teljes meccset. Rendkívül hasznos, ha például próbajátékon tesztelünk valakit, vagy egy rejtélyes formahanyatlás okait szeretnénk kideríteni – könnyedén megeshet, hogy ilyenkor tűnik fel, hogy valamelyik utasításunk abszolút nem fekszik az adott aranylábú stílusának.


Immáron több mint két hete tolom folyamatosan a játékot, de képtelenség megunni. Állandóan bukkanok új és hasznos lehetőségekre, melyek mindegyike nagyon hiányzott eddig -látszik, hogy a készítők folyamatosan olvasták a hivatalos fórumokat fejlesztési ötletek után kutatva. Nem tudok azonban szabadulni attól az érzéstől, hogy egy mesterségesen életben tartott őskövülettel játszom, bármennyire is jól sikerült a reanimáció. Ezt a furcsa érzetet valószínűleg az váltja ki, hogy mind a FIFA Manager, mind pedig a Championship Manager fényévekkel lehagyta már a Football Manager-szériát egyetlen dologban: a kezelőfelület technikai megvalósításában. Mindkét említett rivális ugyanis 3D-s, gördülékeny és látványos interfészt használ, melyekben élvezet elveszni, hiszen a szemünknek is kedveznek – ezzel szemben jelen cikkünk témája foggal-körömmel ragaszkodik a sok-sok éve idejétmúlttá vált skin-alapú kinézethez, a csúnya drop-down dobozokhoz, a lassúcska, nyögvenyelős kezeléshez.


Valóban előny, hogy minden 12 éves brit tinédzser órák alatt összedobhat egy teljesen új külsőt a .png fájlok szisztematikus lecserélgetésével, ám ez nem lehet magyarázat arra, hogy miért kárhoztatják játékosaikat néha másodperceket felemésztő várakozásra csak azért, mert haladni a korral túlságosan időigényes feladat lenne. Ha azonban az ilyesmi nem zavar benneteket, és képesek vagytok „átlátni" a csúnyácska külső héjon, és meglátni a belecsomagolt gyémántot, hasonlóan elvarázsol majd benneteket is a játék, mint engem: képtelenség letenni, hála az átgondolt (és végre nem irreálisan nehéz) játékmenetnek, a hatalmas adatbázisnak és a másfél évtizede változatlan, hamisítatlan Sports Interactive-feelingnek. Focirajongóknak kötelező darab, a többieknek pedig erősen véleményes a téma – vásárlás előtt a demó kipróbálása erősen ajánlott.